bárdolatlan mn 14A

1. ’megmunkálatlan, megfaragás nélküli, ill. érdes, barázdált felületű 〈fa〉, v. ilyen fából való 〈építmény〉’ ❖ semmi bárdolatlan házikók szemeimbe nem tüntek (1790 Szirmay Antal ford.–Keresztúry C4043, 207) | mintha bárdolatlan Fatör’sökökbl vólna öszveállítva [a ház] (1794 Uránia C0420, 259) | a’ nyár-fa nints olly magas, ágai ſzéllyel terjedk, kérge nem olly bárdolatlan [, mint a jegenyéé] (1795 Gáti István 7116001, 59) | bárdolatlan gerenda (1825 Lexicon valachico C2915, 48) | puszta, bárdolatlan fadarabokból (1893 PallasLex. CD02) | A boronafalat bárdolatlan vagy bárdolt, faragott fatörzsekből egyaránt készítették (1977 NéprajziLex. CD47).

1a. ’nyers, megfaragás nélküli 〈kő〉’ ❖ a terméskő (bárdolt vagy bárdolatlan, csiszolt vagy akár érdesített felületű) burkolatok mind-mind szóba jöhetnek [útburkolatként] (2000 Lakáskultúra CD39).

1b. (rég) ’kezdetleges, elnagyolt 〈megmunkálás, kidolgozás〉, ill. ilyen módon készített 〈tárgy〉’ ❖ A korona sima aranyból van, régi bárdolatlan görög munka (1812 e. Keresztesi József 7172004, 269) | A leletek után itélve [a Római Birodalom bukása után] nyersebb ízlés, bárdolatlanabb, műveletlenebb kidolgozás kapott lábra; a díszítés, ha néha gazdagabb is, nem szebb (1897 PallasLex. CD02) | Unalmas és bárdolatlan rozetta volt [a mennyezetre] rápingálva, irtózatos kék és vörös szinekkel (1912 Móricz Zsigmond C3218, 101).

2. (rég) ’az eredeti, természetes, civilizálatlan állapotban levő v. a civilizáció fejlődési folyamatában elmaradottabb 〈nép(csoport)〉, ill. ilyen népcsoporthoz tartozó 〈ember〉’ ❖ az Ország jó ’s szép, Sokáig-is birta e’ bárdolatlan Nép [ti. a mór] (1773 Teleki Ádám ford.–Corneille C4103, 36) | a’ háboruk által összevegyülnek a’ vad, vagy külömben durva, korcsos nemzetek a’ pallérozottakkal, ’s ezektől mind a’ tudományos, mind átalán a’ szellemi müveltséget eltanúlják. […] Igaz hogy a’ dolog ellenkezőképen is üthet ki, t. i. hogy a’ csinosultt nép hódítatik meg a’ bárdolatlanok által (1838 Beke Ince Kristóf 8543006, 37) | a tatárok azonban még a két előbbi fajnál [ti. az oláhoknál és a kunoknál] is bárdolatlanabb vadak voltak (1855 Vasárnapi Újság CD56) | a nép, a mely még bárdolatlan, A csendes falvak egyszerű fia (1886 Radó Antal ford.–Leopardi 8383006, 135).

2a. (rég, ritk) ’vadon élő v. még betöretlen 〈állat〉’ ❖ sokan inkább szelídebb nyúlacskák ’s őzecskék ellen szeretnek véres háborút folytatni, mint bárdolatlan vadsertésekkel üstökbe menni (1829 Wesselényi Miklós 8528003, 74) | idomitatlan, bárdolatlan bár gyönyörü tenyésztményüket [ti. lovukat] (1870 Vadász- és Versenylap 8671001, 3).

3. (vál) ’eredeti, érintetlen, természetes állapotában levő 〈dolog, jelenség〉’ ❖ a’ Deák nyelv miveltsége által a’ győzedelmeskedő Nemzetek bárdolatlan nyelveiken diadalmaskodott (1816 Teleki József² 8471011, 124) | [Ákos hangja] hasonlított a többi emberek hangjához, csak bárdolatlanabb volt, őszintébb (1923 Kosztolányi Dezső 9359001, 151) | bárdolatlan hatalmas erővel zeng ebben az irodalom-alatti irodalomban [ti. a gyerekek által írt versekben] a gyermeklélek minden öröme és bánata (1938 Weöres Sándor 9788144, 12) | bárdolatlan emberi kíváncsiság (1986 Nádas Péter 9466004, 443).

4. (vál) ’az emberi érintkezés szabályait figyelmen kívül hagyó, durva, faragatlan (modorú) 〈ember〉’ ❖ tudatlan, bárdolatlan katona (1892 Jókai Mór CD18) | meglehetősen bárdolatlan ficzkó és semmi esetre sem alkalmas arra, hogy megbizható mestere legyen fiainak az úri szokások elsajátításában (1905 Vámbéry Ármin 8507002, 68) | Rimszkij-Korzakov [!] kissé sajnálkozva és idegenkedő érdeklődéssel nézett le bárdolatlan, tudatlan és iszákos barátjára (1937 Jemnitz Sándor 2045015, 75) | Bárdolatlan, vidéki nemes, kellemetlen modorú, durva, műveletlen (1983 Szalay Károly 1144012, 179).

4a. (vál) ’ilyen emberre jellemző 〈megnyilvánulás〉’ ❖ ſokſzor olly bárdolatlan, paraſzt, sőt motskos, a’ ſzemérmeteſség, és gyomor ellen-való ſzólláſokkal élnek (1785 Göböl Gáspár 7121005, VI) | ő fölüláll az ily bárdolatlan élceken (1895 Mikszáth Kálmán CD04) | stilusa bárdolatlan (1904 ÓkoriLex. CD28) | [a műkritika] hangja sokszor bárdolatlan (1987–1988 Rónay László 2019018, 750).

Vö. CzF. ~, bárdolatlanul; ÉrtSz.; TESz. bárd¹; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

bárdolatlan melléknév 14A
1.
megmunkálatlan, megfaragás nélküli, ill. érdes, barázdált felületű 〈fa〉, v. ilyen fából való 〈építmény〉
semmi bárdolatlan házikók szemeimbe nem tüntek
(1790 Szirmay Antal ford.Keresztúry)
mintha bárdolatlan Fatör’sökökbl vólna öszveállítva [a ház]
(1794 Uránia)
a’ nyár-fa nints olly magas, ágai ſzéllyel terjedk, kérge nem olly bárdolatlan [, mint a jegenyéé]
(1795 Gáti István)
bárdolatlan gerenda
(1825 Lexicon valachico)
puszta, bárdolatlan fadarabokból
(1893 PallasLex.)
A boronafalat bárdolatlan vagy bárdolt, faragott fatörzsekből egyaránt készítették
(1977 NéprajziLex.)
1a.
nyers, megfaragás nélküli 〈kő〉
a terméskő (bárdolt vagy bárdolatlan, csiszolt vagy akár érdesített felületű) burkolatok mind-mind szóba jöhetnek [útburkolatként]
(2000 Lakáskultúra)
1b. (rég)
kezdetleges, elnagyolt 〈megmunkálás, kidolgozás〉, ill. ilyen módon készített 〈tárgy〉
A korona sima aranyból van, régi bárdolatlan görög munka
(1812 e. Keresztesi József)
A leletek után itélve [a Római Birodalom bukása után] nyersebb ízlés, bárdolatlanabb, műveletlenebb kidolgozás kapott lábra; a díszítés, ha néha gazdagabb is, nem szebb
(1897 PallasLex.)
Unalmas és bárdolatlan rozetta volt [a mennyezetre] rápingálva, irtózatos kék és vörös szinekkel
(1912 Móricz Zsigmond)
2. (rég)
az eredeti, természetes, civilizálatlan állapotban levő v. a civilizáció fejlődési folyamatában elmaradottabb 〈nép(csoport), ill. ilyen népcsoporthoz tartozó 〈ember〉
az Ország jó ’s szép, Sokáig-is birta e’ bárdolatlan Nép [ti. a mór]
(1773 Teleki Ádám ford.Corneille)
a’ háboruk által összevegyülnek a’ vad, vagy külömben durva, korcsos nemzetek a’ pallérozottakkal, ’s ezektől mind a’ tudományos, mind átalán a’ szellemi müveltséget eltanúlják. […] Igaz hogy a’ dolog ellenkezőképen is üthet ki, t. i.tudniillik hogy a’ csinosultt nép hódítatik meg a’ bárdolatlanok által
(1838 Beke Ince Kristóf)
a tatárok azonban még a két előbbi fajnál [ti. az oláhoknál és a kunoknál] is bárdolatlanabb vadak voltak
(1855 Vasárnapi Újság)
a nép, a mely még bárdolatlan, A csendes falvak egyszerű fia
(1886 Radó Antal ford.Leopardi)
2a. (rég, ritk)
vadon élő v. még betöretlen 〈állat〉
sokan inkább szelídebb nyúlacskák ’s őzecskék ellen szeretnek véres háborút folytatni, mint bárdolatlan vadsertésekkel üstökbe menni
(1829 Wesselényi Miklós)
idomitatlan, bárdolatlan bár gyönyörü tenyésztményüket [ti. lovukat]
(1870 Vadász- és Versenylap)
3. (vál)
eredeti, érintetlen, természetes állapotában levő 〈dolog, jelenség〉
a’ Deák nyelv miveltsége által a’ győzedelmeskedő Nemzetek bárdolatlan nyelveiken diadalmaskodott
(1816 Teleki József²)
[Ákos hangja] hasonlított a többi emberek hangjához, csak bárdolatlanabb volt, őszintébb
(1923 Kosztolányi Dezső)
bárdolatlan hatalmas erővel zeng ebben az irodalom-alatti irodalomban [ti. a gyerekek által írt versekben] a gyermeklélek minden öröme és bánata
(1938 Weöres Sándor)
bárdolatlan emberi kíváncsiság
(1986 Nádas Péter)
4. (vál)
az emberi érintkezés szabályait figyelmen kívül hagyó, durva, faragatlan (modorú) 〈ember〉
tudatlan, bárdolatlan katona
(1892 Jókai Mór)
meglehetősen bárdolatlan ficzkó és semmi esetre sem alkalmas arra, hogy megbizható mestere legyen fiainak az úri szokások elsajátításában
(1905 Vámbéry Ármin)
Rimszkij-Korzakov [!] kissé sajnálkozva és idegenkedő érdeklődéssel nézett le bárdolatlan, tudatlan és iszákos barátjára
(1937 Jemnitz Sándor)
Bárdolatlan, vidéki nemes, kellemetlen modorú, durva, műveletlen
(1983 Szalay Károly)
4a. (vál)
ilyen emberre jellemző 〈megnyilvánulás〉
ſokſzor olly bárdolatlan, paraſzt, sőt motskos, a’ ſzemérmeteſség, és gyomor ellen-való ſzólláſokkal élnek
(1785 Göböl Gáspár)
ő fölüláll az ily bárdolatlan élceken
(1895 Mikszáth Kálmán)
stilusa bárdolatlan
(1904 ÓkoriLex.)
[a műkritika] hangja sokszor bárdolatlan
(1987–1988 Rónay László)
Vö. CzF. ~, bárdolatlanul; ÉrtSz.; TESz. bárd¹; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások