bárdolatlan mn 14A
1. ’megmunkálatlan, megfaragás nélküli, ill. érdes, barázdált felületű 〈fa〉, v. ilyen fából való 〈építmény〉’ ❖ semmi bárdolatlan házikók szemeimbe nem tüntek (1790 Szirmay Antal ford.–Keresztúry C4043, 207) | mintha bárdolatlan Fatör’sökökbl vólna öszveállítva [a ház] (1794 Uránia C0420, 259) | a’ nyár-fa nints olly magas, ágai ſzéllyel terjedk, kérge nem olly bárdolatlan [, mint a jegenyéé] (1795 Gáti István 7116001, 59) | bárdolatlan gerenda (1825 Lexicon valachico C2915, 48) | puszta, bárdolatlan fadarabokból (1893 PallasLex. CD02) | A boronafalat bárdolatlan vagy bárdolt, faragott fatörzsekből egyaránt készítették (1977 NéprajziLex. CD47).
1a. ’nyers, megfaragás nélküli 〈kő〉’ ❖ a terméskő (bárdolt vagy bárdolatlan, csiszolt vagy akár érdesített felületű) burkolatok mind-mind szóba jöhetnek [útburkolatként] (2000 Lakáskultúra CD39).
1b. (rég) ’kezdetleges, elnagyolt 〈megmunkálás, kidolgozás〉, ill. ilyen módon készített 〈tárgy〉’ ❖ A korona sima aranyból van, régi bárdolatlan görög munka (1812 e. Keresztesi József 7172004, 269) | A leletek után itélve [a Római Birodalom bukása után] nyersebb ízlés, bárdolatlanabb, műveletlenebb kidolgozás kapott lábra; a díszítés, ha néha gazdagabb is, nem szebb (1897 PallasLex. CD02) | Unalmas és bárdolatlan rozetta volt [a mennyezetre] rápingálva, irtózatos kék és vörös szinekkel (1912 Móricz Zsigmond C3218, 101).
2. (rég) ’az eredeti, természetes, civilizálatlan állapotban levő v. a civilizáció fejlődési folyamatában elmaradottabb 〈nép(csoport)〉, ill. ilyen népcsoporthoz tartozó 〈ember〉’ ❖ az Ország jó ’s szép, Sokáig-is birta e’ bárdolatlan Nép [ti. a mór] (1773 Teleki Ádám ford.–Corneille C4103, 36) | a’ háboruk által összevegyülnek a’ vad, vagy külömben durva, korcsos nemzetek a’ pallérozottakkal, ’s ezektől mind a’ tudományos, mind átalán a’ szellemi müveltséget eltanúlják. […] Igaz hogy a’ dolog ellenkezőképen is üthet ki, t. i. hogy a’ csinosultt nép hódítatik meg a’ bárdolatlanok által (1838 Beke Ince Kristóf 8543006, 37) | a tatárok azonban még a két előbbi fajnál [ti. az oláhoknál és a kunoknál] is bárdolatlanabb vadak voltak (1855 Vasárnapi Újság CD56) | a nép, a mely még bárdolatlan, A csendes falvak egyszerű fia (1886 Radó Antal ford.–Leopardi 8383006, 135).
2a. (rég, ritk) ’vadon élő v. még betöretlen 〈állat〉’ ❖ sokan inkább szelídebb nyúlacskák ’s őzecskék ellen szeretnek véres háborút folytatni, mint bárdolatlan vadsertésekkel üstökbe menni (1829 Wesselényi Miklós 8528003, 74) | idomitatlan, bárdolatlan bár gyönyörü tenyésztményüket [ti. lovukat] (1870 Vadász- és Versenylap 8671001, 3).
3. (vál) ’eredeti, érintetlen, természetes állapotában levő 〈dolog, jelenség〉’ ❖ a’ Deák nyelv miveltsége által a’ győzedelmeskedő Nemzetek bárdolatlan nyelveiken diadalmaskodott (1816 Teleki József² 8471011, 124) | [Ákos hangja] hasonlított a többi emberek hangjához, csak bárdolatlanabb volt, őszintébb (1923 Kosztolányi Dezső 9359001, 151) | bárdolatlan hatalmas erővel zeng ebben az irodalom-alatti irodalomban [ti. a gyerekek által írt versekben] a gyermeklélek minden öröme és bánata (1938 Weöres Sándor 9788144, 12) | bárdolatlan emberi kíváncsiság (1986 Nádas Péter 9466004, 443).
4. (vál) ’az emberi érintkezés szabályait figyelmen kívül hagyó, durva, faragatlan (modorú) 〈ember〉’ ❖ tudatlan, bárdolatlan katona (1892 Jókai Mór CD18) | meglehetősen bárdolatlan ficzkó és semmi esetre sem alkalmas arra, hogy megbizható mestere legyen fiainak az úri szokások elsajátításában (1905 Vámbéry Ármin 8507002, 68) | Rimszkij-Korzakov [!] kissé sajnálkozva és idegenkedő érdeklődéssel nézett le bárdolatlan, tudatlan és iszákos barátjára (1937 Jemnitz Sándor 2045015, 75) | Bárdolatlan, vidéki nemes, kellemetlen modorú, durva, műveletlen (1983 Szalay Károly 1144012, 179).
4a. (vál) ’ilyen emberre jellemző 〈megnyilvánulás〉’ ❖ ſokſzor olly bárdolatlan, paraſzt, sőt motskos, a’ ſzemérmeteſség, és gyomor ellen-való ſzólláſokkal élnek (1785 Göböl Gáspár 7121005, VI) | ő fölüláll az ily bárdolatlan élceken (1895 Mikszáth Kálmán CD04) | stilusa bárdolatlan (1904 ÓkoriLex. CD28) | [a műkritika] hangja sokszor bárdolatlan (1987–1988 Rónay László 2019018, 750).
Vö. CzF. ~, bárdolatlanul; ÉrtSz.; TESz. bárd¹; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.