bárgyúság fn 3A8

1. ’az a tulajdonság v. az az értelmi, elmebeli állapot, amelyben a tompa elméjűség és lassú észjárás együgyű tehetetlenséggel, jóhiszemű bambasággal párosul, ill. vkinek ilyen volta’ ❖ szánakozva mosolygunk bárgyuságán (1843 Athenaeum C0026, 245) | a jámbor birkákat [ti. az embereket] ijeszteni s a régi bárgyúságba visszaterelni szeretnék (1848 Kossuth Hírlapja C0235, 483) | az egyszerűség nem okvetlen a málló bárgyúság (1922 Révész Béla 9566001, 42) | [az asszonyok] mind néztek valami szent bárgyúságban valami szent végtelenséget s mind boldog volt s mind hagyta a gondot s a nyomort (1929 Szomory Dezső 9683001, 155) | Bárgyúságuknál már csak a leleplezéstől való félelmük nagyobb (1960 Népszabadság okt. 23. C4812, 3) | A kormányzóhelyettes kövér, beteges kinézetű, körülbelül ötvenéves férfi lehetett, s szinte a bárgyúságig komor (1996 Századok CD58).

2. ’bárgyú, ostoba emberre jellemző beszéd, cselekedet, megnyilvánulás, ill. vmely (szellemi) megnyilvánulás bárgyú, ostoba volta’ ❖ Milly bárgyuság, hogy eddig nem tettem! (1854 Kemény Zsigmond C2613, 110) | csüggedni bárgyuság (1889 e. Reviczky Gyula C3628, 159) | nem mondott soha olyan bárgyúságot (1933 Csécsy Imre 9087001, 15) | a hivatalos szellemi élet mérhetetlen bárgyúságával szemben (1937 Féja Géza 9138005, 258) | micsoda ostobaság, micsoda bárgyúság kinevetni valakit (1965 Makai Imre ford.–Pausztovszkij 9418005, 65) | csak bárgyúságot, sületlenséget tud kiejteni a száján (1975 Hernádi Miklós 1066005, 24).

3. ’alacsony színvonalú, értéktelen, ostoba alkotás, ill. vmely műnek v. mű vmely elemének, részének ilyen volta’ ❖ Gyöngyösi költészete minden hibája mellett sem oly „bárgyuság”; való értékének megitéléséhez azonban szükséges az egykorú irodalom alapos ismerete s nem elég a classikusokról vett mérték (1894 Irodalomtörténeti Közlemények C0211, 379) | A színészek játékáról ennyit: Lélektelen bárgyúságot nem lehet jól játszani! (1926 Nagy Lajos CD10) | [egy bécsi újság] már bárgyúságával szórakoztat (1980 Tandori Dezső ford.–Schlegel 9703053, 375) | ami [ti. hogy a színpadi jelenet nem éri el a kívánt eredményt] mutatja az effajta népnevelő bárgyúságok tökéletes hatástalanságát (1988 Lányi András 1090002, 172).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. bárgyú; ÉKsz.

bárgyúság főnév 3A8
1.
az a tulajdonság v. az az értelmi, elmebeli állapot, amelyben a tompa elméjűség és lassú észjárás együgyű tehetetlenséggel, jóhiszemű bambasággal párosul, ill. vkinek ilyen volta
szánakozva mosolygunk bárgyuságán
(1843 Athenaeum)
a jámbor birkákat [ti. az embereket] ijeszteni s a régi bárgyúságba visszaterelni szeretnék
(1848 Kossuth Hírlapja)
az egyszerűség nem okvetlen a málló bárgyúság
(1922 Révész Béla)
[az asszonyok] mind néztek valami szent bárgyúságban valami szent végtelenséget s mind boldog volt s mind hagyta a gondot s a nyomort
(1929 Szomory Dezső)
Bárgyúságuknál már csak a leleplezéstől való félelmük nagyobb
(1960 Népszabadság okt. 23.)
A kormányzóhelyettes kövér, beteges kinézetű, körülbelül ötvenéves férfi lehetett, s szinte a bárgyúságig komor
(1996 Századok)
2.
bárgyú, ostoba emberre jellemző beszéd, cselekedet, megnyilvánulás, ill. vmely (szellemi) megnyilvánulás bárgyú, ostoba volta
Milly bárgyuság, hogy eddig nem tettem!
(1854 Kemény Zsigmond)
csüggedni bárgyuság
(1889 e. Reviczky Gyula)
nem mondott soha olyan bárgyúságot
(1933 Csécsy Imre)
a hivatalos szellemi élet mérhetetlen bárgyúságával szemben
(1937 Féja Géza)
micsoda ostobaság, micsoda bárgyúság kinevetni valakit
(1965 Makai Imre ford.Pausztovszkij)
csak bárgyúságot, sületlenséget tud kiejteni a száján
(1975 Hernádi Miklós)
3.
alacsony színvonalú, értéktelen, ostoba alkotás, ill. vmely műnek v. mű vmely elemének, részének ilyen volta
Gyöngyösi költészete minden hibája mellett sem oly „bárgyuság”; való értékének megitéléséhez azonban szükséges az egykorú irodalom alapos ismerete s nem elég a classikusokról vett mérték
(1894 Irodalomtörténeti Közlemények)
A színészek játékáról ennyit: Lélektelen bárgyúságot nem lehet jól játszani!
(1926 Nagy Lajos)
[egy bécsi újság] már bárgyúságával szórakoztat
(1980 Tandori Dezső ford.Schlegel)
ami [ti. hogy a színpadi jelenet nem éri el a kívánt eredményt] mutatja az effajta népnevelő bárgyúságok tökéletes hatástalanságát
(1988 Lányi András)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. bárgyú; ÉKsz.

Beállítások