bármerre ált hsz 0 (rendsz. ksz-ként megengedő mellékmondatban, gyakr. az is ksz-val)

1. ’akármely irányba(n), akármerrefelé, bármerrefelé’ ❖ Szemem bármerre tekintsen (1801 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | [a] honuk eránti ellenszenvükről ismert tisztek […] más fele (bár merre) vévén útjokat (1848 Kossuth Lajos C2749, 530) | Bármerre fordult, jobbra, balra, előre, hátra, mindenütt idegen, soha nem látott erdő vette körül (1927 Benedek Elek 1015001, 3) | [Ez a kötet] viszonyítási alap, „0 km”-kő, bármerre induljunk is (1999 Flórián Mária CD52).

2. ’akármely helyre, akárhova, bárhova’ ❖ bár merre Vezet sorsod, buzgó hálám ’s testvéri Szerelmem mindég fog kisérni (1819 Kisfaludy Károly 8242026, 59) | Bár merre menjen is e bérczes kis hazában [ti. Erdélyben] a vándor, mindenütt dicső hős tettek emlékével találkozik (1868 Orbán Balázs CD22) | Jó voltam akárhol, megtelepültem, Nem volt panaszom, bármerre kerültem (1937 Horváth Béla¹ 9258006, 20) | Életem során bármerre utaztam, mindig kapcsolatba kerültem az avantgárd mozgalmakkal (1992 Aradi Péter 2027032, 32).

3. ’akármely helyen, akárhol, bárhol’ ❖ bármerre jártam, mindenütt az édes, ősmagyar kedély mosolygott elém (1853 Jókai Mór CD18) | Hamar kerestesse meg nekem kegyelmed az öreg Deákot; bármerre lenne is (1888 Mikszáth Kálmán CD04) | Eridj, keresd meg a fiút, bármerre van (1938 Weöres Sándor 9788346, 19) | bármerre az országban (1996 Magyar Hírlap CD09).

J: akármerre.

Vö. ÉrtSz.; TESz. bár-; ÉKsz.

bármerre általános névmási határozószó 0 (rendsz. ksz-ként megengedő mellékmondatban, gyakr. az is ksz-val)
1.
akármely irányba(n), akármerrefelé, bármerrefelé
Szemem bármerre tekintsen
(1801 Csokonai Vitéz Mihály)
[a] honuk eránti ellenszenvükről ismert tisztek […] más fele (bár merre) vévén útjokat
(1848 Kossuth Lajos)
Bármerre fordult, jobbra, balra, előre, hátra, mindenütt idegen, soha nem látott erdő vette körül
(1927 Benedek Elek)
[Ez a kötet] viszonyítási alap, „0 kmkilométer”-kő, bármerre induljunk is
(1999 Flórián Mária)
2.
akármely helyre, akárhova, bárhova
bár merre Vezet sorsod, buzgó hálám ’s testvéri Szerelmem mindég fog kisérni
(1819 Kisfaludy Károly)
Bár merre menjen is e bérczes kis hazában [ti. Erdélyben] a vándor, mindenütt dicső hős tettek emlékével találkozik
(1868 Orbán Balázs)
Jó voltam akárhol, megtelepültem, Nem volt panaszom, bármerre kerültem
(1937 Horváth Béla¹)
Életem során bármerre utaztam, mindig kapcsolatba kerültem az avantgárd mozgalmakkal
(1992 Aradi Péter)
3.
akármely helyen, akárhol, bárhol
bármerre jártam, mindenütt az édes, ősmagyar kedély mosolygott elém
(1853 Jókai Mór)
Hamar kerestesse meg nekem kegyelmed az öreg Deákot; bármerre lenne is
(1888 Mikszáth Kálmán)
Eridj, keresd meg a fiút, bármerre van
(1938 Weöres Sándor)
bármerre az országban
(1996 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; TESz. bár-; ÉKsz.

Beállítások