basszuskulcs fn és msz 

I. fn 3A (Zene)

’a vonalrendszer élén álló, a hangjegyek magassági értékét a kis f-nek a 4. vonalon való elhelyezésével meghatározó, rendsz. a basszus szólam lejegyzésére haszn. jel (𝄢)’ ❖ Három külömböz Kults vagyon, t. i. két Diskánt, egy Bassus-Kultsok (1802 Gáthy István C1857, 19) | [A fagott] zöngejelzése basszuskulcs szerint történik általában, de a magasabb hangfekvésben a tenorkulcs is rendelkezésére áll (1894 PallasLex. CD02) | A kulcsok négy főtipusát (diszkant- (vagy szoprán-), alt-, tenor- és basszuskulcs) ebben a csoportositásban a 16. század a cappella-irodalma állandósitotta (1930 ZeneiLex. CD49).

a. (-ban raggal, hsz-szerűen) ’hangmagasságot e jellel meghatározva 〈kottáz, jegyez le stb. vmit〉’ ❖ [A gordonka] hangterjedelme ugyanaz, mely a mély hegedüé (viola), csak egy nyolcaddal lejebb, s amig ez alt-kulcsban, a gordonka mint basszus hangszer basszus kulcsban jegyeztetik (1894 PallasLex. CD02) | az oboa hangterjedelmét lefelé kiegészitik: az oboè d’ amore […], az altoboa vagy angolkürt […], mely egy quinttel mélyebb az oboánál s transzponáló hangszer, amennyiben irásmódja egy quinttel magasabb hangokat jelöl a megszólaltatandóknál (hangterjedelme e–c³; Bach basszuskulcsban irja szólamát) (1931 ZeneiLex. CD49).

II. msz 0 (szépítő)

’〈szitkozódásként, indulatkitörés kif-ére〉’ ❖ Autó az őrzött parkolóba, kerül, amibe kerül (Pesten lopják a kocsikat), csek in, basszuskulcs, tényleg benne vagyunk a gépben, hogy van helyünk a repcsin, természetesen az ablak mellé kérünk (2000 Magyar Narancs aug. 3. C5336, 22).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

basszuskulcs főnév és mondatszó
I. főnév 3A (Zene)
a vonalrendszer élén álló, a hangjegyek magassági értékét a kis f-nek a 4. vonalon való elhelyezésével meghatározó, rendsz. a basszus szólam lejegyzésére haszn. jel (𝄢)
Három külömböz Kults vagyon, t. i.tudniillik két Diskánt, egy Bassus-Kultsok
(1802 Gáthy István)
[A fagott] zöngejelzése basszuskulcs szerint történik általában, de a magasabb hangfekvésben a tenorkulcs is rendelkezésére áll
(1894 PallasLex.)
A kulcsok négy főtipusát (diszkant- (vagy szoprán-), alt-, tenor- és basszuskulcs) ebben a csoportositásban a 16. század a cappella-irodalma állandósitotta
(1930 ZeneiLex.)
a. (-ban raggal, hsz-szerűen)
hangmagasságot e jellel meghatározva 〈kottáz, jegyez le stb. vmit〉
[A gordonka] hangterjedelme ugyanaz, mely a mély hegedüé (viola), csak egy nyolcaddal lejebb, s amig ez alt-kulcsban, a gordonka mint basszus hangszer basszus kulcsban jegyeztetik
(1894 PallasLex.)
az oboa hangterjedelmét lefelé kiegészitik: az oboè d’ amore […], az altoboa vagy angolkürt […], mely egy quinttel mélyebb az oboánál s transzponáló hangszer, amennyiben irásmódja egy quinttel magasabb hangokat jelöl a megszólaltatandóknál (hangterjedelme e–c³; Bach basszuskulcsban irja szólamát)
(1931 ZeneiLex.)
II. mondatszó 0 (szépítő)
〈szitkozódásként, indulatkitörés kif-ére〉
Autó az őrzött parkolóba, kerül, amibe kerül (Pesten lopják a kocsikat), csek in, basszuskulcs, tényleg benne vagyunk a gépben, hogy van helyünk a repcsin, természetesen az ablak mellé kérünk
(2000 Magyar Narancs aug. 3.)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások