beállítottság fn 3A8

1. ’vminek, kül. (képi) ábrázolásnak megrendezett, ill. (vmilyen módon) elrendezett v. meghatározott volta’ ❖ [a német filmkészítők] sokszor nem tudják elkerülni a beállítottság hatását (1926 Hevesy Iván CD10) | Hétköznapian fenséges Madonna ez [ti. El Greco Mater dolorosája], a szentképek minden beállítottsága nélkül (1935 Kosztolányi Dezső 9359251, 230) | E régi dátumok beállítottsága hatalmasodott el most a várakozón (1942 Németh Andor 9480001, 27) | egy mellképe tanulótársáról, merev frontális beállítottságban (1969 Csatkai Endre CD52) | a mű történelmi beállítottsága (1982 Rózsahegyi Edit 2029001, 433).

2. ’vki(k)nek (mélyen rögzült,) rendsz. minősítést és értékelést, elfogadást v. elutasítást kifejező, vmely tárgyra, személyre, helyzetre, gondolatra irányuló belső (érzelmi) viszonyulási módja, attitűdje’ ❖ valakinek a hite és vélekedése olyasvalami, mint a teste, a fiziognómiája. Ténynek, valami dolognak kell tekintenünk, és nem lesz róla véleményünk, csak valamilyen hozzá való érzésbeli beállítottságot fakaszt bennünk: szimpátiát vagy antipátiát kelt (1914 Berény Róbert CD10) | Az apával szemközt helyezett emberi lélek ősi beállítottsága kettős (1926 Harsányi Zsolt CD10) | az ifjúság ismét a teljesítmény szerint tájékozódik, nem pedig a beállítottság alapján ítél (1938 Szalatnai Rezső 9636003, 26) | [a kutyatartásról szóló közvélemény-kutatásban a városiak] – érdekeltség, a kutya iránti beállítottság függvényében – megoszlanának: egyesek helyeselnék a kutya tartását városban, mások inkább az ellenérveket hangoztatnák (1986 Csepeli György 1029004, 155).

2a. ’vkinek, ritk. vminek viselkedést, (szellemi) magatartást, eljárást stb. meghatározó hozzáállása, irányultsága, ill. szemléletmódja, felfogása’ ❖ a háborúban a rohamoknál nem utolsó sorban az a lelki beállítottság is nagy szerepet játszik, mi a mindenhatóság érzéseképpen jelentkezik az egyesnél (1916 Sisa Miklós CD10) | A romantikus század költője önmagát tisztelte, a régi költő a témáját. Szubjektív és objektív líra – úgy jellemezhetnők a kétféle beállítottságból születő költészetet (1929 Halász Gábor¹ 9218001, 55) | [Berecz Dezső] a lapok politikai beállítottságától független maradt (1974 Augusztinovicz Elemér CD52) | [Adorno] kultúrfilozófiai beállítottsága (1977 Almási Miklós 1002003, 289) | Tordai a nő szexuális beállítottsága iránt puhatolódzik, aktív vagy passzív magatartást tanúsít a művelet közben (1983 Polgár András 1121002, 56) | az autó mozgásából, az irányjelzők, a kürt és a fényjelzés használatából következtetni lehet a vezető pszichikai beállítottságára (1994 Magyar Hírlap CD09).

ÖU: alap~.

Sz: beállítottságú.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

beállítottság főnév 3A8
1.
vminek, kül. (képi) ábrázolásnak megrendezett, ill. (vmilyen módon) elrendezett v. meghatározott volta
[a német filmkészítők] sokszor nem tudják elkerülni a beállítottság hatását
(1926 Hevesy Iván)
Hétköznapian fenséges Madonna ez [ti. El Greco Mater dolorosája], a szentképek minden beállítottsága nélkül
(1935 Kosztolányi Dezső)
E régi dátumok beállítottsága hatalmasodott el most a várakozón
(1942 Németh Andor)
egy mellképe tanulótársáról, merev frontális beállítottságban
(1969 Csatkai Endre)
a mű történelmi beállítottsága
(1982 Rózsahegyi Edit)
2.
vki(k)nek (mélyen rögzült,) rendsz. minősítést és értékelést, elfogadást v. elutasítást kifejező, vmely tárgyra, személyre, helyzetre, gondolatra irányuló belső (érzelmi) viszonyulási módja, attitűdje
valakinek a hite és vélekedése olyasvalami, mint a teste, a fiziognómiája. Ténynek, valami dolognak kell tekintenünk, és nem lesz róla véleményünk, csak valamilyen hozzá való érzésbeli beállítottságot fakaszt bennünk: szimpátiát vagy antipátiát kelt
(1914 Berény Róbert)
Az apával szemközt helyezett emberi lélek ősi beállítottsága kettős
(1926 Harsányi Zsolt)
az ifjúság ismét a teljesítmény szerint tájékozódik, nem pedig a beállítottság alapján ítél
(1938 Szalatnai Rezső)
[a kutyatartásról szóló közvélemény-kutatásban a városiak] – érdekeltség, a kutya iránti beállítottság függvényében – megoszlanának: egyesek helyeselnék a kutya tartását városban, mások inkább az ellenérveket hangoztatnák
(1986 Csepeli György)
2a.
vkinek, ritk. vminek viselkedést, (szellemi) magatartást, eljárást stb. meghatározó hozzáállása, irányultsága, ill. szemléletmódja, felfogása
a háborúban a rohamoknál nem utolsó sorban az a lelki beállítottság is nagy szerepet játszik, mi a mindenhatóság érzéseképpen jelentkezik az egyesnél
(1916 Sisa Miklós)
A romantikus század költője önmagát tisztelte, a régi költő a témáját. Szubjektív és objektív líra – úgy jellemezhetnők a kétféle beállítottságból születő költészetet
(1929 Halász Gábor¹)
[Berecz Dezső] a lapok politikai beállítottságától független maradt
(1974 Augusztinovicz Elemér)
[Adorno] kultúrfilozófiai beállítottsága
(1977 Almási Miklós)
Tordai a nő szexuális beállítottsága iránt puhatolódzik, aktív vagy passzív magatartást tanúsít a művelet közben
(1983 Polgár András)
az autó mozgásából, az irányjelzők, a kürt és a fényjelzés használatából következtetni lehet a vezető pszichikai beállítottságára
(1994 Magyar Hírlap)
ÖU: alapbeállítottság
Sz: beállítottságú
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások