beboronál ts ige 1a

1. (kissé rég) ’〈elvetett magot〉 borona segítségével földdel betakar’ ❖ Vajha egy jó barátom vólna, a’ ki el-vetett borsómat béboronálná (1777 Révai Miklós C3617, 48) | Legelőbb az árpát vesd el és boronáld be (1826 Fáy András¹ 8139014, 8) | az elvetett aprilisi buzamagot fogassal lehet beboronálni (1855 Benkő Dániel ford.–Stephens 8045008, 225) | [A kendert] vagy a friss szántásra szórják és beboronálják, vagy elsimított szántásra vetik és bekapálják (1980 NéprajziLex. CD47).

1a. (rég) ’elfeledtet, a feledés homályával borít vmit’ ❖ atyjának titka annyira elévült s ugy be volt boronálva, hogy felfedezésektől alig lehetett többé tartani (1853 Jósika Miklós C2362, 25) | Mindegy, akárhogy látszik, hiszen csak egy fél percig látszik [valami a szomszéd szobából], azután elfelejtik, beboronálja a fontos beszélni valójuk (1895 Mikszáth Kálmán CD04).

2. (kissé rég) ’〈felszántott termőföldet〉 boronával elegyenget, elsimít’ ❖ baranáld bé a’ földöt szép apron [!] (1789 Mitterpacher Lajos C0578, 12) | A’ Dohánynak legalábbis 6-7 tzólni méllységre szükség a’ földet felszántani háromszor, ’s beboronálni, hogy az jól elegyített, puha, és tiszta legyen (1818 Nagyváthy János 8328005, 80) | a kerülőekével kifelé vettetik a hantot. Nem berenálik be [ti. a földet] (1951 Néprajzi Közlemények C6303, 174).

2a. (rég) ’〈mélyedést〉 elsimít, ill. 〈ügyet, konfliktust〉 elrendez, elintéz, elboronál’ ❖ Homlokjoknak barázdáik bé-boronáltattak (1793 Dugonics András C1457, 289) | megigérte hogy a Körmöciéknél történteket … beboronálja (1845 Jósika Miklós C2390, 89) | A kurucz vitézek sárga csizmáinak nyomát sok esztendő hava de beboronálta! (1890 Mikszáth Kálmán C3151, 200).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. borona¹; ÉKsz.; SzT. ~, beboronáltat; ÚMTsz.

beboronál tárgyas ige 1a
1. (kissé rég)
〈elvetett magot〉 borona segítségével földdel betakar
Vajha egy jó barátom vólna, a’ ki el-vetett borsómat béboronálná
(1777 Révai Miklós)
Legelőbb az árpát vesd el és boronáld be
(1826 Fáy András¹)
az elvetett aprilisi buzamagot fogassal lehet beboronálni
(1855 Benkő Dániel ford.Stephens)
[A kendert] vagy a friss szántásra szórják és beboronálják, vagy elsimított szántásra vetik és bekapálják
(1980 NéprajziLex.)
1a. (rég)
elfeledtet, a feledés homályával borít vmit
atyjának titka annyira elévült s ugy be volt boronálva, hogy felfedezésektől alig lehetett többé tartani
(1853 Jósika Miklós)
Mindegy, akárhogy látszik, hiszen csak egy fél percig látszik [valami a szomszéd szobából], azután elfelejtik, beboronálja a fontos beszélni valójuk
(1895 Mikszáth Kálmán)
2. (kissé rég)
〈felszántott termőföldet〉 boronával elegyenget, elsimít
baranáld bé a’ földöt szép apron [!]
(1789 Mitterpacher Lajos)
A’ Dohánynak legalábbis 6-7 tzólni méllységre szükség a’ földet felszántani háromszor, ’s beboronálni, hogy az jól elegyített, puha, és tiszta legyen
(1818 Nagyváthy János)
a kerülőekével kifelé vettetik a hantot. Nem berenálik be [ti. a földet]
(1951 Néprajzi Közlemények)
2a. (rég)
〈mélyedést〉 elsimít, ill. 〈ügyet, konfliktust〉 elrendez, elintéz, elboronál
Homlokjoknak barázdáik bé-boronáltattak
(1793 Dugonics András)
megigérte hogy a Körmöciéknél történteket … beboronálja
(1845 Jósika Miklós)
A kurucz vitézek sárga csizmáinak nyomát sok esztendő hava de beboronálta!
(1890 Mikszáth Kálmán)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. borona¹; ÉKsz.; SzT. ~, beboronáltat; ÚMTsz.

Beállítások