beborul tn ige 1a1
1. ’〈mélyedésbe, vízbe, ill. vmi alá〉(felborulva) beleesik vki v. vmi; bedől’ ❖ hogy [a szekér] egészszen bé nem borúlt az árokba, tsak egyedül a’ nagy sebesség okozta (1790 Magyar Kurír C0316, 1221) | A’ viz-méjbe bé-borúla (1838 Aglája C0560, 200) | Beborúl a lelkem Forró siralomba (1853 Lisznyai Damó Kálmán 8275013, 497) | [az öregasszonynak] az mentette meg az életét, hogy beborult a pult alá (1994 Magyar Hírlap CD09) | Tegnapelőtt a Dunán Győrnél egy négytagú társaság kajakozni akart, de beborultak, és egy fiatalember a vízbe fulladt (1997 Magyar Hírlap CD09).
2. beborul vmivel (rég) ’vmivel beborítottá válik, ellepi, betakarja vmi’ ❖ egészszen tüzzel borult bé Hatirának ábrázattya (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0812, 181) | vérrel beborúlt föld (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524376, 113) | virággal beborúlt mező (1889 Angyal Dávid CD55) | ég és föld beborúl szomorú felhőkkel (1896 Széchy Károly CD44) | Amíg a nagy sebfölszin meg nem tisztul, hámmal be nem borul, […] veszedelmes tenyésztőhelyéül szolgálhat az oda bejutott és a megrekedt, széteső vérben kifejlődő fertőző csiroknak [= baktériumoknak] (1913 RévaiNagyLex. C5705, 144).
2a. (ált. mn-i ign-i alakban) (irod) ’felhővel borítottá válik, felhőbe v. homályba borul vmi’ ❖ A hóld tsillámló fényje bé-borúl: Homályba süllyednek tsillagjaink (1790 Dayka Gábor CD01) | Kőszikla-bércek! béborult Havas tetők! bömbölve rengjetek! (1795 Batsányi János C0883, 75) | enyhületesen hinté sugárait a nap a beborult vidékre (1879 Hamary Dániel 8179001, 6) | A nap roppant aranydárdái átdöftek rajtuk [ti. a felhőkön] és felragyogtatták a beborult várost (1927 Kardos László CD10) | beborult táj (1937 Németh László² 9485005, 138) | fejünkre sötéten idéz a kemény kor felleget és zivatart. Beborulnak az ormok (1943 Rónay György 9573166, 11).
3. (alany n. is) ’〈égbolt (része), ill. idő〉 felhős lesz, befelhősödik’ ❖ bé-borul az Ég’ mennyezete (1785 Göböl Gáspár 7121007, 29) | Beborult, sötét van messze nagy vidéken, Reményül se hagyva egy nyilás az égen (1854 Vajda János 8503061, 85) | beborult a nyugati láthatár; nagy sötétkék felhők tornyosodtak a kunhalmok fölött (1902 Jókai Mór CD18) | estére beborult, zivatar támadt, még villámlott is (1933 Karinthy Frigyes 9309058, 56) | Szerdáig, csütörtökig még változékony lesz az idő, hol beborul, hol kiderül az ég (1998 Magyar Hírlap CD09).
3a. (irod) ’〈arc, homlok, szem, tekintet, ill. vkinek a helyzete, (kedély)állapota〉 szomorúvá, komorrá v. gondterheltté válik’ ❖ nagy szeme be-borúlt (1796 Vitéz Imre ford.–Spiess C4520, 55) | beborúl szép hősi tekintete (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524376, 101) | kedvem újra béborult (1840 Athenaeum C0020, 313) | Homlokod miért borúlt be, Mért e könnycsepp kék szemedbe’? (1875 Gyulai Pál C1987, 434) | Koppán arca hirtelen beborult (1920 Réti Ödön CD10) | Napról napra mind jobban beborul életem (1978 Györffy Miklós ford.–Széchenyi CD1502).
3b. (befejezett mn-i ign-i alakban) (rég) ’〈elmeállapot〉 kórossá válik’ ❖ E béborúlt, tébult lélekben is még Fölkelt a kínos kétely árnya ismét (1871 e. Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.–Moore C2938, 26) | [Kemény Zsigmond] ujságot is olvasott néha … beborult elméjével megértett valami napi hirt (1875 Tóth Kálmán C4635, 157).
3c. (alany n.) beborul vkinek, vminek ’hatalmának, tekintélyének, jólétének, ill. vmi számára kedvező korszaknak vége szakad; bealkonyodik’ ❖ A háromszemű Wolfgangnak végképen beborult (1901 Mikszáth Kálmán C3120, 158) | a háború elején a franciáknak különösen beborult (1916 Ignotus CD10) | A költészetnek […] beborult (1931 Kárpáti Aurél CD10) | Beborul a meteorológiának? (1995 Magyar Hírlap CD09) | Jól beborult nekem, hatalmas bánat a drága egyetlen fiam (1999 e. Kocsis Rózsi CD48).
4. (rég) ’〈növény levele, ill. virág szirma〉 összeborulva a szár, ill. a bimbó közepe felé, befelé hajlik, pl. 〈káposzta〉 fejesedik’ ❖ bé-borult rósa-bimbó (1783 Kónyi János ford.–Kelemen, XIV. C2739, 46) | a virág bágyaszkodott; Tölcsére béborult (1854 Tompa Mihály C4244, 129) | a káposztapalánta tavaly is megveszekedett és színt vallott. (Ez aztán annyit jelent, hogy ahelyett, miszerint beborult volna fejnek, hasznavehetlenné válva, kinyílott, meghozván halovány fehér virágait) (1882 Mikszáth Kálmán 8312130, 36).
Vö. CzF. beborúl, beborult; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ~, beborult