agyar fn 2A9

1. ’egyes emlősállatok (védekezésre v. támadásra is haszn.) meghosszabbodott, kiálló szemfoga, es. metszőfoga’ ❖ Háromszór nyitá-fel tajtékozó agyarát a’ dühös állat ellene (1774 Kónyi János ford.–Kotzebue C2740, 186) | Az elefánt tsont, a’ mint tudjuk, az elefántnak két nagy fogainál vagy agyaránál nem egyéb (1818 Mokry Benjámin ford.–Möller² 8315021, 384) | [ötéves korra] az agyarak is kibujnak és a ló minden foggal bir (1895 Rákos Ernő 8384001, 8) | [a vadkan] agyara véres, a pofája véres, agyarán egy ember bele lóg (1922 Móricz Zsigmond 9462003, 136) | A létért való küzdelemben egyes állatok agyarakat, mások szarvakat vagy karmokat növeltek (1983 Szabó Attila² ford.–Szent-Györgyi 9661003, 250).

1a. ’〈rosszindulat, ellenséges magatartás, düh, támadó szándék jelképeként〉’ ❖ Aſzſzonyom! jól tudom titkos ſzándékodat, […] rám fented mérges agyarodat (1796 Etédi Sós Márton 7094002, 169) | Az asszonyok egy ideig ki nem mutatják agyarokat (1812 Kazinczy Ferenc 7163016, 324) | Nem árthat a’ muszka agyar Mert összetart már a’ magyar (1842 Lukács Pál 8279017, 102) | Olyan szépen úgysem tud írni [ti. a költő], hogy ne kerüljön egy-két agyar, amely kézzel vagy hivatalból belemar (1964 Vértes György 9775001, 65).

2. (tréf) ’ember szemfoga, ill. fogai, fogsora’ ❖ [a vénasszonynak] Rosdás revetséggel sárgállott agyara, Sokſzor félben is tört ha ſzólni akara (1802 Perecsényi Nagy László 8325012, 257) | [A francia asszony] nagy ſzájának hoſſzú fogakbúl álló agyara elre állván, mardosó telhetetlenségre mutatott (1808 Verseghy Ferenc ford.–Unger 7373017, 8) | sipított az anyóka, egyetlen kiülő agyarát Istókra vicsorítva (1881 Mikszáth Kálmán 8312029, 81) | cseréppipa csüng agyarán: tempósan pipákol (1943 Képes Géza 9323022, 44) | a hosszú néger ránevetett, piros ínyét és egészséges, villogó agyarait mutatva (1970 Karinthy Ferenc 9308002, 91).

Ö: elefánt~, vaddisznó~.

ÖE: ~fog, ~pár.

Sz: agyaras.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. agyar¹

agyar főnév 2A9
1.
egyes emlősállatok (védekezésre v. támadásra is haszn.) meghosszabbodott, kiálló szemfoga, es. metszőfoga
Háromszór nyitá-fel tajtékozó agyarát a’ dühös állat ellene
(1774 Kónyi János ford.Kotzebue)
Az elefánt tsont, a’ mint tudjuk, az elefántnak két nagy fogainál vagy agyaránál nem egyéb
(1818 Mokry Benjámin ford.Möller²)
[ötéves korra] az agyarak is kibujnak és a ló minden foggal bir
(1895 Rákos Ernő)
[a vadkan] agyara véres, a pofája véres, agyarán egy ember bele lóg
(1922 Móricz Zsigmond)
A létért való küzdelemben egyes állatok agyarakat, mások szarvakat vagy karmokat növeltek
(1983 Szabó Attila² ford.Szent-Györgyi)
1a.
〈rosszindulat, ellenséges magatartás, düh, támadó szándék jelképeként〉
Aſzſzonyom! jól tudom titkos ſzándékodat, […] rám fented mérges agyarodat
(1796 Etédi Sós Márton)
Az asszonyok egy ideig ki nem mutatják agyarokat
(1812 Kazinczy Ferenc)
Nem árthat a’ muszka agyar Mert összetart már a’ magyar
(1842 Lukács Pál)
Olyan szépen úgysem tud írni [ti. a költő], hogy ne kerüljön egy-két agyar, amely kézzel vagy hivatalból belemar
(1964 Vértes György)
2. (tréf)
ember szemfoga, ill. fogai, fogsora
[a vénasszonynak] Rosdás revetséggel sárgállott agyara, Sokſzor félben is tört ha ſzólni akara
(1802 Perecsényi Nagy László)
[A francia asszony] nagy ſzájának hoſſzú fogakbúl álló agyara elre állván, mardosó telhetetlenségre mutatott
(1808 Verseghy Ferenc ford.Unger)
sipított az anyóka, egyetlen kiülő agyarát Istókra vicsorítva
(1881 Mikszáth Kálmán)
cseréppipa csüng agyarán: tempósan pipákol
(1943 Képes Géza)
a hosszú néger ránevetett, piros ínyét és egészséges, villogó agyarait mutatva
(1970 Karinthy Ferenc)
ÖE: agyarfog, agyarpár
Sz: agyaras
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. agyar¹

Beállítások