bedagad tn ige 2a2

1. ’〈vmely testrész, szerv〉(kóros állapot következtében v. külső hatásra) megduzzad, megdagad’ ❖ Szemhéját alig bírta nyitva tartani, mert bedagadt a naptól, portól (1933 Kosztolányi Dezsőné CD10) | térde bedagadt (1994 Magyar Hírlap CD09) | Tóth Krisztina belázasodott, Fazekas Mária mandulája pedig bedagadt (1999 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’〈vmely testrész, szerv〉 annyira megduzzad, megdagad, hogy nyílása v. járata összeszűkül’ ❖ a torka bedagadt (1855 Nevessünk! C4367, 113) | alig láttam már a bedagadt szememtől (1924 Déry Tibor CD10) | Náthától lüktető fejjel, bedagadt orral (1950 Kolozsvári Grandpierre Emil 9343003, 97) | a hallójárat bedagad, azaz körkörösen beszűkül (1996 Magyar Hírlap CD09).

2. ’〈testrész, ill. fából készült tárgy〉 megdagadva beszorul (vmibe)’ ❖ Szemei be vannak dagadva véres pillái közé (1851 Jókai Mór CD18) | Pinczémben tekerd ki a bedagadt csapot S hozz öreg bort, attól ifju kedvet kapok (1854 Arany János C0656, 80) | felrántotta az ablaknak bedagadt szárnyait (1881 Vajkay Károly C4676, 97) | kinyitott egy bedagadt ajtót, amelyen forró, savanyú pára tört ki (1953 Németh László² ford.–Tolsztoj¹ 9485067, 322).

3. ’〈több darab fából készült tárgy〉 folyadékkal átitatva megdagad, és ezáltal a rajta levő rések, hézagok bezárulnak’ ❖ [A fateknő] az összeeresztéseknél a kiszáradás miatt mindig engedett, ezért használat előtt fél nappal felöntötték vízzel, hogy bedagadjon (1991 Szenti Tibor CD17).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

bedagad tárgyatlan ige 2a2
1.
〈vmely testrész, szerv〉 (kóros állapot következtében v. külső hatásra) megduzzad, megdagad
Szemhéját alig bírta nyitva tartani, mert bedagadt a naptól, portól
(1933 Kosztolányi Dezsőné)
térde bedagadt
(1994 Magyar Hírlap)
Tóth Krisztina belázasodott, Fazekas Mária mandulája pedig bedagadt
(1999 Magyar Hírlap)
1a.
〈vmely testrész, szerv〉 annyira megduzzad, megdagad, hogy nyílása v. járata összeszűkül
a torka bedagadt
(1855 Nevessünk!)
alig láttam már a bedagadt szememtől
(1924 Déry Tibor)
Náthától lüktető fejjel, bedagadt orral
(1950 Kolozsvári Grandpierre Emil)
a hallójárat bedagad, azaz körkörösen beszűkül
(1996 Magyar Hírlap)
2.
〈testrész, ill. fából készült tárgy〉 megdagadva beszorul (vmibe)
Szemei be vannak dagadva véres pillái közé
(1851 Jókai Mór)
Pinczémben tekerd ki a bedagadt csapot S hozz öreg bort, attól ifju kedvet kapok
(1854 Arany János)
felrántotta az ablaknak bedagadt szárnyait
(1881 Vajkay Károly)
kinyitott egy bedagadt ajtót, amelyen forró, savanyú pára tört ki
(1953 Németh László² ford.Tolsztoj¹)
3.
〈több darab fából készült tárgy〉 folyadékkal átitatva megdagad, és ezáltal a rajta levő rések, hézagok bezárulnak
[A fateknő] az összeeresztéseknél a kiszáradás miatt mindig engedett, ezért használat előtt fél nappal felöntötték vízzel, hogy bedagadjon
(1991 Szenti Tibor)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások