beér ige 1b 

1. tn ’(vmin keresztül, vmikor v. vmikorra) megérkezik vhova be’ ❖ [Etele] be-érvén tehát Budára […] tüſtént bé-méne a’ Fejedelmekhez (1786 Dugonics András 7087011, 338) | Reggel soká totyogtunk, míg a Kormányzóhoz beértünk (1859 Tanárky Gyula 8460006, 52) | A falu felett emelkedő hegy tekergős gyalog ösvényén pásztorok jöttek alá sietve, hogy a harangszóra még beérjenek (1878 Bodon József C1128, 8) | Beérünk a kikötőbe! (1896 Endrődi Sándor 8125047, 103) | [a katona] megnyugodott, mikor a kapun beért (1916 Móricz Zsigmond 9462006, 151) | abban a pillanatban, amikor [Kristóf] beért a bozótba, lövést hallott (1959 Benedek Marcell ford.–France 9042008, 320) | Az út felől egy ember közeledett, s ahogy beért a lámpák fénykörébe, hamar megtalálta a lépcsőfeljárót (1978 Bodor Ádám 1020035, 112) | Szükség van a regionális központokra, hogy hat órán belül beérjen a beteg, s elkezdődhessen a kezelés (1995 Magyar Hírlap CD09).

1a. tn ’〈ember v. állat〉(sport)versenyen célba ér’ ❖ mi élvezet van abban, ha az egyik ló hamarabb ér be a csóvához, mint a másik? (1891 Mikszáth Kálmán 8312262, 121) | a futam végét jelző csöngetés felhangzott s a magas, sárral befröcskölt lovastestőr, aki elsőnek ért be, a nyeregbe ereszkedve, az izzadságtól sötét, nehezen lélegző szürke csődör gyeplőjét elengedte (1952 Németh László² ford.–Tolsztoj² 9485065, 213) | [a túlélőtúrán] neki kell indulni a vaksötétnek, különböző ellenőrző pontokat megtalálni, ott válaszolni mindenféle furfangos kérdésre, végül aztán harmincöt kilométeres kóborlás után beérnek a célba (1997 Magyar Hírlap CD09).

1b. ts (/nyj) ’〈vmely helyet〉 útja során elér vki’ ❖ a kalandor visszafordul. És a virágágyat beérvén: Hol a liljom szenderge békén, Rengvén a lágy hajnalszellőben… Kebléhez szoritá erősen (1853 Tompa Mihály 8484095, 324) | És viszi, mint a szél a hangot, Mint kesely a fehér galambot, Haladva tüskön bokron át, Hogy majd beéri a tanyát (1877 Vajda János 8503063, 219) | [Lukács Mihály és a székely] beérték a falut s csendesen zörögtek tova (1922–1929 Tamási Áron 9701008, 53).

2. ts ’〈ember, állat v. dolog〉 mozgásban v. fejlődésben utoléri azt, aki v. ami nála lassabban előtte halad’ ❖ az ellenségnek nyilai tet bé nem érhették (1791 Péczeli József ford.–Maisonnet C3444, 190) | Nemzetünk se reménylheti, hogy rövid idö alatt, az Anglus és Frantzia Nemzeteket béérhesse (1806 Teleki László¹ 8472005, 153) | [Az öregasszony] utánuk indult, de már nem érte be őket többé soha (1894–1906 Thury Zoltán 8479007, 21) | [Anna Karenina] a fia visszatérését várta, aki sétálni ment, s valahol beérte az eső (1952 Németh László² ford.–Tolsztoj² 9485065, 206) | Beérjük a fejlett Nyugatot (1994 Magyar Hírlap CD09).

3. ts (hat ragozású igealak tárgy n.) beéri vkivel, vmivel v. vmennyivel ’elegendő számára (vmennyi ideig) vmi, vmely mennyiséget elégnek, ill. vmely minőséget v. személyt megfelelőnek tart’ ❖ azt gondolják, hogy azzal, a’ mit a’ Marha a’ Jászolból és a’ Rátsból kihúllat, egy kis Nyáj mindenkor bé-éri (1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand C4022, 135) | okos kereskedő, kicsiny nyereséggel is beéri (1843 Wesselényi Miklós C4686, 165) | a zab sem talajban, sem éghajlatban, sem pedig a vetés forgásban nekie jutott helyben nem válogat, egy szántással is beéri (1869 Lukácsy Sándor 8280002, 52) | A fiatal nagyságos úr nincs itthon, hát aszonták, hogy az öreg úrral is beérik (1890 Csiky Gergely C1305, 87) | ha az első [gyerek] lány volt, akkor még egy fiút próbáltak, de ha lány lett, avval is beérték (1932 Móricz Zsigmond 9462029, 86) | Beérted azzal, hogy egy életen át a vállad veregessék (1976 Dobos László 1034004, 336).

3a. beéri magát vmivel, vmennyivel (rég) ’elegendő számára (vmennyi ideig) vmi, ill. vmely minőséget megfelelőnek tart’ ❖ leg-jobb annyira gyekezni, a’ mivel ki ki magát sorsához képest bé-érje (1780 Patay Sámuel ford. C0710, 165) | Az er munkát tévő nagy emberek miért nem érik-bé annyi eledellel magokat, mint a’ [nem dolgozók] (1791 Mátyus István C3071, 636) | Még mintegy 70 forintom van ezzel ugyanannyi napig magamat be fogom érhetni (1795 Kazinczy Ferenc C2555, 414).

4. ts (rég) ’elég nagy ahhoz vmi, hogy betakarjon, körül- vagy végigérjen vmit’ ❖ megadja magát a köpeny, Nem is éri be termete teljét (1858 Arany János ford.–Goethe 8014096, 282) | a mantilla elrongyollott, a karperecz nem éri be már [Katalin] gömbölyü karját (1867 Gyulai Pál 8173002, 76) | Nézze édes apám, mennyire megnőttem, az egész ágy hosszát beérem (1876 Táncsics Mihály 8463018, 328).

4a. tn (ritk) ’kiterjedése, hossza v. elhelyezkedése folytán elér vmeddig vmi’ ❖ a sárga rozskalásszal borított földnek egy szöglete beért a kúthoz (1897 Bársony István C0837, 95) | [Erzsi] az üveget alólról-felülről kitörülte valaha olyan darabon, ameddig az ujja beért (1911 Móricz Zsigmond 9462001, 113).

4b. ts (rég) ’szem(mel), ill. szellemi képesség(gel) érzékel, ill. felfog’ ❖ Én pedig fel-nézvén mind addig kisérlek, Valamig könnyez szemekkel bé-érlek (1776 Gyöngyössi János C1961, 40) | [Tihamér] szörnyű eszmélete kín volt, Kín, mellynek végét be nem éré képzeletével (1831 Vörösmarty Mihály 8524388, 241) | Mondj együgyűnek, mégis kétkedem. Lehet-e távol, mit szemem beér? (1883–1889 Reviczky Gyula 8392055, 102) | nem éri azt be a mi földi eszünk, hova, merre vezetnek [Isten] útjai (1895 Malonyay Dezső C3017, 8).

Vö. CzF. beér^[¹^], beér^[²^]; ÉrtSz.; TESz. ér¹; ÉKsz.; SzT. ~, beérhet; ÚMTsz.