beesett mn-i ign és mn 

I. mn-i ign → beesik.

II. mn 12B

(ritk) ’horpadt, homorú’ ❖ feltünt nekem a beesett, nádfedelü curia, elhagyott kapufélfájával és tönkrement keritésével (1882 Szathmáry Károly 8428011, 161) | [Vali] úgy töppedt meg magának a puha beesett díványon, mint édes kis vérszopó állatocska (1913 Móricz Zsigmond CD10).

a. (betegségtől, nélkülözéstől stb.) belapult, sovány, homorú 〈testrész, kül. arc〉’ ❖ be esett halavány képpel, haja bontva (1773 Révai Miklós ford.–Tibullus 7283001, 8) | beesett arczain a’ testi ’s lelki szenvedés egyesűlt nyomai látszának (1838 Vörösmarty Mihály 8524422, 80) | A nehéz és tántorgó járás előbb virgoncz gyermekeknél beesett has mellett, nem ritka előjele a heveny agyvízkórnak (1847 Schöpf-Merei Ágoston 8305001, 20) | [a ló] beesett lapoczkáján (1863 Dózsa Dániel 8111051, 50) | Szokatlanul magas, előrehajlott termetű, beesett, gyenge mellű fiú (1941 Halász Gábor¹ 9218004, 292) | [a malária] kiégette a szervezetet és beesetté tette az arcot és a mellkast (1990 Róna Annamária ford.–Herr 2011013, 45).

b. ’betegségtől, kimerültségtől stb. mélyen ülő, karikás 〈szem〉’ ❖ ábrázatja halovány sárga, orra hegyes […], szemei bé esettek (1775 Szeli Károly ford.–Haen C3932, 120) | [Stofi bácsi] arca sárgább, mint egy héttel ezelőtt, a szeme beesettebb, alakja összeesett (1873 Mikszáth Kálmán CD04) | [Gömbös Gyula] arca hamuszürke volt, ajka kék, szeme beesett, nehezen lélegzett (1968 Kodolányi János 9342010, 359) | Belenéztem a tükörbe, sápadt voltam, lilákos, beesettek a szemeim (1982 Géczi János 1058001, 309).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

beesett melléknévi igenév és melléknév
I. melléknévi igenévbeesik
II. melléknév 12B
(ritk)
horpadt, homorú
feltünt nekem a beesett, nádfedelü curia, elhagyott kapufélfájával és tönkrement keritésével
(1882 Szathmáry Károly)
[Vali] úgy töppedt meg magának a puha beesett díványon, mint édes kis vérszopó állatocska
(1913 Móricz Zsigmond)
a.
(betegségtől, nélkülözéstől stb.) belapult, sovány, homorú 〈testrész, kül. arc〉
be esett halavány képpel, haja bontva
(1773 Révai Miklós ford.Tibullus)
beesett arczain a’ testi ’s lelki szenvedés egyesűlt nyomai látszának
(1838 Vörösmarty Mihály)
A nehéz és tántorgó járás előbb virgoncz gyermekeknél beesett has mellett, nem ritka előjele a heveny agyvízkórnak
(1847 Schöpf-Merei Ágoston)
[a ló] beesett lapoczkáján
(1863 Dózsa Dániel)
Szokatlanul magas, előrehajlott termetű, beesett, gyenge mellű fiú
(1941 Halász Gábor¹)
[a malária] kiégette a szervezetet és beesetté tette az arcot és a mellkast
(1990 Róna Annamária ford.Herr)
b.
betegségtől, kimerültségtől stb. mélyen ülő, karikás 〈szem〉
ábrázatja halovány sárga, orra hegyes […], szemei bé esettek
(1775 Szeli Károly ford.Haen)
[Stofi bácsi] arca sárgább, mint egy héttel ezelőtt, a szeme beesettebb, alakja összeesett
(1873 Mikszáth Kálmán)
[Gömbös Gyula] arca hamuszürke volt, ajka kék, szeme beesett, nehezen lélegzett
(1968 Kodolányi János)
Belenéztem a tükörbe, sápadt voltam, lilákos, beesettek a szemeim
(1982 Géczi János)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások