beesteledik tn ige 12b8 (ált. egysz 3. sz-ben v. ign-i alakban)
1. (rendsz. alany n.) ’beáll az esti sötétség; besötétedik’ ❖ Tsak hamar azért hogy az idő bé eſtvéledék lora ülénk, […] és a’ hold világnak ſegitsége által egéſz éjtſzaka menvén, hajnal felé Hippoléonhoz érkezénk (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0807, 174) | bé-estveledik, és az éjtzaka bé-következik (1787 Kármán József¹ C2493, 122) | jó volna elindulni, nehogy beesteledjék mielőtt a völgybe érünk (1877 Wohl Janka C4560, 65) | beesteledvén az idő, az aggodalom és szorongattatás senkit sem hagyott aludni (1898 Gracza György CD45) | Beesteledett. Feljött a vacsoracsillag, hazaverődött az aratónép (1909 Malonyay Dezső 8292013, 98) | beesteledik. Az ívlámpák közül jó ha egy-egy ég (1981 Dénes Tibor 9812004, 201).
1a. (rég) ’utolér vkit az este’ ❖ Míg itten küszködtem és magamhoz jöttem, Eltele az id be is estveledtem (1818 Kondor Sámuel C2728, 57).
1b. (alany n.) beesteledik vkire (rég) ’ráesteledik vkire’ ❖ statárium van, s ha megcsípnek, három nap alatt fel is akasztanak. […] Amely helyen beesteledik rád, azon a helyen meg ne virradj (1874 Jókai Mór CD18).
1c. (rég, irod) ’este sötétté válik vmi’ ❖ Mindég elmém előtt csapongott e rémítő lehetség [ti. a megőrülés], s mindég rosz jóslatokkal tölté el sötét kedélyemet, mint a beestvélyedett láthatárt a halálmadár [síréneke] (1847 Kemény Zsigmond C2599, 202) | A beesteledett utcán egy-egy döngő léptű paraszt döcög haza felé s csendes jóéjszakát küld feléjük (1915 Szabó Dezső CD10) | Timár előrement a beesteledett udvaron keresztül (1922 Babits Mihály 9014126, 35).
2. (rég, irod) ’elmúlik, véget ér vmi’ ❖ Igy esteledett be fölöttök azon nap; a közös atyai sír füveire harmat hullott (1846 Jókai Mór C2246, 43) | A nappalom beesteledik, testem a földbe keveredik (1928 Gulyás Pál 9198018, 62) | Szomoru őz egy őszi parkban, Mikor az élet beesteledik (1929 Juhász Gyula¹ 9284693, 74) | soká alkudozunk, mindjárt beesteledik ez az őszi vásár (1932 Krúdy Gyula CD54).
3. (alany n.) beesteledik vkinek (rég, irod) ’jólétének v. hatalmának vége szakad; bealkonyodik’ ❖ A Tücsökök csillaga lejárt! A Tücsököknek beesteledett! (1879 Németh Ignác C3322, 105) | Ott siratják a mult isteneket, Itt nekik már rég beesteledett (1908 Ady Endre C0536, 190) | A ragyogó érc-leviathan: a katonaság. Ha ez a nagy vasnégyszög egyszer széthasad: akkor a fenntrónoló hadúrnak beesteledik (1914 Oláh Gábor 9487064, 69).
Vö. CzF. beestvelėdik; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.