befal ts ige 1a6

1. (tárgy n. is) (biz) ’〈ember v. állat táplálékot v. vmit táplálékként, ill. abból vmennyit〉(mohón v. sietve) bekap és megeszik’ ❖ A’ Páva ellenben Bakját úgy ſzereti, Hogy ha e’ világból halál ki-kergeti, Egy falatot bé-nem fal (1779 Miháltz István ford.–Vanière 7225013, 67) | [a] farkas bámult, de hamar magához jött, ’s rá fogva a’ nyulra hogy jégre vezeté, tüstént befalta a’ szegényt (1834 Garasos Tár 8625001, 72) | semmi más fizetésem nem járt, mint minden lecke után egy páros (sváb) zsemlye, s azt azon melegében kaptam és befaltam (1851–1854 Táncsics Mihály 8463015, 69) | némely ember alszik zsákokon, Befal, ledől s horkolván sose lát Bozontos mellű éjszakát (1934 Füst Milán 9161022, 51) | sebtiben befalt reggeli (1976 Gáll István 9170001, 227) | Max lekaparta a cukorport a vargabélesről, kezéről is lefújt egy keveset, villájára emelt egy tetszetős adagot, és befalta (1985 Bodor Ádám 1020004, 40).

2. (irod) ’〈sír, ill. mély víz v. szakadék〉 elnyel, magába zár vkit v. vmit’ ❖ Látjátok ki van ott’ a’ düledékeken? Ő az – Melpomené; a’ befaló Chaósz’ Mellyén áll (1799 Csokonai Vitéz Mihály C1335, 75) | Barátim! hát, ne henyéljünk, A kevésből sokat éljünk, Míg a tátott sír béfal (1807 Kisfaludy Sándor CD01) | mintha ez omladék alatt várna reá egy befaló mélység (1821 Életpéldázó regék ford. C2030, 17) | Gyakorta hivém, befal ott ama mély víz (1866 Benedek Aladár C3307, 195) | befaló örvényt nyita rá balsorsa ’Sajónál (1879 Szabó Dávid C3764, 173) | Az örvények befalták a meglékelt feketeséget (1922 Szalai Miklós CD10).

3. ’〈hírt, ismeretet, ill. könyvet stb.〉(mohó) kíváncsisággal befogad(va megismer, ill. elolvas)’ ❖ tudományjoknak fundamentomit [= alapvető összefüggéseit] írtózás nélkül bé-faltuk (1792 Keresztény filozófiában költ beszéd C4044, 26) | [A közönség] mohón falta be a hireket (1898 Mikszáth Kálmán C3158, 155) | 13-14 éves koromban már szinte naponta befaltam egy regényt (1997 Magyar Hírlap CD09) | az ember egy este alatt befalja a széles okfejtést (1999 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

befal ❖ tárgyas ige ◦ 1a6 ◦
permalink
1. (tárgy n. is) (biz)
〈ember v. állat táplálékot v. vmit táplálékként, ill. abból vmennyit〉 (mohón v. sietve) bekap és megeszik
A’ Páva ellenben Bakját úgy ſzereti, Hogy ha e’ világból halál ki-kergeti, Egy falatot bé-nem fal
(1779 Miháltz István ford.–Vanière)
[a] farkas bámult, de hamar magához jött, ’s rá fogva a’ nyulra hogy jégre vezeté, tüstént befalta a’ szegényt
(1834 Garasos Tár)
semmi más fizetésem nem járt, mint minden lecke után egy páros (sváb) zsemlye, s azt azon melegében kaptam és befaltam
(1851–1854 Táncsics Mihály)
némely ember alszik zsákokon, Befal, ledől s horkolván sose lát Bozontos mellű éjszakát
(1934 Füst Milán)
sebtiben befalt reggeli
(1976 Gáll István)
Max lekaparta a cukorport a vargabélesről, kezéről is lefújt egy keveset, villájára emelt egy tetszetős adagot, és befalta
(1985 Bodor Ádám)
2. (irod)
〈sír, ill. mély víz v. szakadék〉 elnyel, magába zár vkit v. vmit
Látjátok ki van ott’ a’ düledékeken? Ő az – Melpomené; a’ befaló Chaósz’ Mellyén áll
(1799 Csokonai Vitéz Mihály)
Barátim! hát, ne henyéljünk, A kevésből sokat éljünk, Míg a tátott sír béfal
(1807 Kisfaludy Sándor)
mintha ez omladék alatt várna reá egy befaló mélység
(1821 Életpéldázó regék ford.)
Gyakorta hivém, befal ott ama mély víz
(1866 Benedek Aladár)
befaló örvényt nyita rá balsorsa ’Sajónál
(1879 Szabó Dávid)
Az örvények befalták a meglékelt feketeséget
(1922 Szalai Miklós)
3.
〈hírt, ismeretet, ill. könyvet stb.〉 (mohó) kíváncsisággal befogad(va megismer, ill. elolvas)
tudományjoknak fundamentomit [= alapvető összefüggéseit] írtózás nélkül bé-faltuk
(1792 Keresztény filozófiában költ beszéd)
[A közönség] mohón falta be a hireket
(1898 Mikszáth Kálmán)
13-14 éves koromban már szinte naponta befaltam egy regényt
(1997 Magyar Hírlap)
az ember egy este alatt befalja a széles okfejtést
(1999 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások