befaló mn-i ign és mn 

I. mn-i ign → befal.

II. mn 0 (jelzőként) (rég)

1. ’olyan mennyiségű 〈kenyér〉, amennyit vki egy harapással meg tud enni, falatnyi’ ❖ Félsz, hogy egy bé-faló kenyered sem leszsz, de az Isten ki-rendeli azt-is (1794 Magyar nyelvmester C1947, 241) | ha [a sok szegény embernek] két darab béfaló kenyerek van, […] kihúzzátok szájokból (1804 Bessenyei György¹ C1097, 221) befaló kenyér ’a létfenntartáshoz szükséges (mennyiségű) élelmiszer’ ❖ [az] 1790-dik Esztend, sok ezereket […] még a’ bé-faló kenyértl is meg-fosztott (1791 Magyar Kurír C0318, 440) | a’ miveltség olly szükséges az életre ’s földi boldogságra, mint a’ béfaló kenyér (1840 Vasárnapi Újság C0433, 535) | neked köszönjük a befaló kenyeret (1882 Degré Alajos C1391, 134) | Csak az életgondok ne nyügöznék szellemét, Adnák meg valahára befaló kenyerét! (1892 Versényi György 8519029, 134).

2. ’〈›falat‹ jelentésű fn jelzőjeként, annak nyomatékosítására〉’ ❖ egy béfaló harapás kenyérkéje nem vólt (1817 Czövek István ford. C1237, 87) | egy béfaló falat sincs házomnál (1839 Szász Károly¹ C3819, 81) | elfogyott az utolsó befaló falásig (1872 Jókai Mór C2282, 61) | egy befaló falat húst nem láttam szent karácsony óta (1907 Gárdonyi Géza C1842, 382) befaló harapás ’a létfenntartáshoz szükséges (mennyiségű) élelmiszer’ ❖ soknak a’ bé-faló harapása sints (1786 Magyar Hírmondó C0274, 360) | most csak azt kérjük: élelméről gondoskodjanak [a jobbágyoknak]; ne foszszák meg befaló harapásától azon népet, mely az ország terheit vállán hordozza (1835 Deák Ferenc beszédei C1359, 124) | Mért nem vettem nőt másodszor is, e leánynak mostoha anyul, szivnélkülit, kegyetlent, tigris indulattal; ki a jó szót, a befaló harapást, a csendes álmot is sajnálta volna tőle! (1851 Erdélyi János² C1632, 105).

Vö. SzT.

befaló melléknévi igenév és melléknév
I. melléknévi igenévbefal
II. melléknév 0 (jelzőként) (rég)
1.
olyan mennyiségű 〈kenyér〉, amennyit vki egy harapással meg tud enni, falatnyi
Félsz, hogy egy bé-faló kenyered sem leszsz, de az Isten ki-rendeli azt-is
(1794 Magyar nyelvmester)
ha [a sok szegény embernek] két darab béfaló kenyerek van, […] kihúzzátok szájokból
(1804 Bessenyei György¹)
befaló kenyér
a létfenntartáshoz szükséges (mennyiségű) élelmiszer
[az] 1790-dik Esztend, sok ezereket […] még a’ bé-faló kenyértl is meg-fosztott
(1791 Magyar Kurír)
a’ miveltség olly szükséges az életre ’s földi boldogságra, mint a’ béfaló kenyér
(1840 Vasárnapi Újság)
neked köszönjük a befaló kenyeret
(1882 Degré Alajos)
Csak az életgondok ne nyügöznék szellemét, Adnák meg valahára befaló kenyerét!
(1892 Versényi György)
2.
›falat‹ jelentésű fn jelzőjeként, annak nyomatékosítására〉
egy béfaló harapás kenyérkéje nem vólt
(1817 Czövek István ford.)
egy béfaló falat sincs házomnál
(1839 Szász Károly¹)
elfogyott az utolsó befaló falásig
(1872 Jókai Mór)
egy befaló falat húst nem láttam szent karácsony óta
(1907 Gárdonyi Géza)
befaló harapás
a létfenntartáshoz szükséges (mennyiségű) élelmiszer
soknak a’ bé-faló harapása sints
(1786 Magyar Hírmondó)
most csak azt kérjük: élelméről gondoskodjanak [a jobbágyoknak]; ne foszszák meg befaló harapásától azon népet, mely az ország terheit vállán hordozza
(1835 Deák Ferenc beszédei)
Mért nem vettem nőt másodszor is, e leánynak mostoha anyul, szivnélkülit, kegyetlent, tigris indulattal; ki a jó szót, a befaló harapást, a csendes álmot is sajnálta volna tőle!
(1851 Erdélyi János²)
Vö. SzT.

Beállítások