agyatlan mn és fn 

I. mn 14A

1. ’olyan 〈személy, állat v. dolog〉, akinek v. aminek nincs (gondolkodásra képes) agya, agyveleje, agy nélküli’ ❖ e’ fldinkre, ha fel-menne Pestre, Légyen gondod réá, mint agyatlan testre (1787 Bécsi Magyar Múzsa C0349, 680) | Dalma […] mint a körmetlen, agyatlan oroszlán, Megfuta kard nélkűl (1825 Vörösmarty Mihály C4534, 164) | lehetetlen volt a legmélyebb megvetést nem éreznie és mutatnia […] azon agyatlan és velőtlen árnyékok iránt (1838 Csató Pál C1266, 201) | a gyáva oroszlán, a szívtelen bádogember, az agyatlan madárijesztő, és persze a hótiszta lelkű kis Dorothy a Totó kutyával (1996 Magyar Hírlap CD09).

2. ’esztelen, buta, ostoba 〈személy〉’ ❖ holmi agyatlan fetseg (1798 Kis János¹ ford.–Knigge C2657, 131) | ama’ záporbeszédű Stutzer, ’s amaz agyatlan szép Coquette (1800 Csokonai Vitéz Mihály C1320, 144) | Önmarcangolásukat fokozza a körülöttük lézengő vegetatív család s néhány agyatlan ember (1928 M. Pogány Béla CD10) | agyatlan dogmatikus (1996 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’ilyen személyre jellemző 〈tulajdonság, viselkedés, gondolkodásmód〉’ ❖ Hallyátok ezen fajzatnak agyatlan dölfét (1822 e. Verseghy Ferenc C4442, 33) | De már vaj ki képzelhessen Olly tudatlan teremtményt; Mely szivéhez férkeztessen Illy agyatlan véleményt (1825 Erdélyi János¹ C1626, 126) | agyatlan Fényűzés nektek kelle (1866 Thewrewk József C4155, 47) | A napilap szerint a Newcastle „agyatlanul” játszott (1996 Magyar Hírlap CD09).

II. fn 4A1

’esztelen, buta, ostoba személy’ ❖ de mit fecsegjek, míg az agyatlanoknak is szemét meg nem vakíthatom a valósággal! (1913 Móricz Zsigmond CD10) | ott elöl a jelzőlámpánál az a barom nem indul elég gyorsan, […] ez az agyatlan nem húzódik félre (1995 Magyar Hírlap CD09).

Sz: agyatlanság.

Vö. CzF.; SzT.

agyatlan melléknév és főnév
I. melléknév 14A
1.
olyan 〈személy, állat v. dolog〉, akinek v. aminek nincs (gondolkodásra képes) agya, agyveleje, agy nélküli
e’ fldinkre, ha fel-menne Pestre, Légyen gondod réá, mint agyatlan testre
(1787 Bécsi Magyar Múzsa)
Dalma […] mint a körmetlen, agyatlan oroszlán, Megfuta kard nélkűl
(1825 Vörösmarty Mihály)
lehetetlen volt a legmélyebb megvetést nem éreznie és mutatnia […] azon agyatlan és velőtlen árnyékok iránt
(1838 Csató Pál)
a gyáva oroszlán, a szívtelen bádogember, az agyatlan madárijesztő, és persze a hótiszta lelkű kis Dorothy a Totó kutyával
(1996 Magyar Hírlap)
2.
esztelen, buta, ostoba 〈személy〉
holmi agyatlan fetseg
(1798 Kis János¹ ford.Knigge)
ama’ záporbeszédű Stutzer, ’s amaz agyatlan szép Coquette
(1800 Csokonai Vitéz Mihály)
Önmarcangolásukat fokozza a körülöttük lézengő vegetatív család s néhány agyatlan ember
(1928 M. Pogány Béla)
agyatlan dogmatikus
(1996 Magyar Hírlap)
2a.
ilyen személyre jellemző 〈tulajdonság, viselkedés, gondolkodásmód〉
Hallyátok ezen fajzatnak agyatlan dölfét
(1822 e. Verseghy Ferenc)
De már vaj ki képzelhessen Olly tudatlan teremtményt; Mely szivéhez férkeztessen Illy agyatlan véleményt
(1825 Erdélyi János¹)
agyatlan Fényűzés nektek kelle
(1866 Thewrewk József)
A napilap szerint a Newcastle „agyatlanul” játszott
(1996 Magyar Hírlap)
II. főnév 4A1
esztelen, buta, ostoba személy
de mit fecsegjek, míg az agyatlanoknak is szemét meg nem vakíthatom a valósággal!
(1913 Móricz Zsigmond)
ott elöl a jelzőlámpánál az a barom nem indul elég gyorsan, […] ez az agyatlan nem húzódik félre
(1995 Magyar Hírlap)
Sz: agyatlanság
Vö. CzF.; SzT.

Beállítások