befordul tn ige 1a1

1. ’〈ember v. jármű〉 vhol v. vmin keresztül bekanyarodik, irányt változtatva vhova v. vmely irányba megy’ ❖ [a háziúr] egy utsza szegletén befordúl (1808 Farkas Ferenc C1692, 29) | A kocsi befordúlt a jegenyés mellett (1878 Bodon József C1128, 27) | mikor [Bajza] a fogadó kapuján befordult, kisvárosias érdeklődéssel kérdezte meg az aranysapkás portást (1906 Krúdy Gyula C2830, 35) | Az országuton feltünt az állomásfőnök kis kocsija, befordult a kis fasorba az állomás felőli uton (1927 Markovits Rodion 9423004, 229) | Azoknak, akik meglátogattak bennünket, hosszasan magyarázgattuk, hol kell leszállniok a villamosról, hol kell befordulniok jobbra, hol kell befordulniok rézsút balra, hogy eltaláljanak hozzánk (1930 Kosztolányi Dezső 9359226, 216) | Kolozsvári professzor egyedül vezette hazafelé a kocsit. Az Üllői útról, hirtelen elhatározással, befordult a Józsefvárosba (1966 Örkény István 9500012, 351) | Befordultam a házunk főkapuján, s kezdtem felfelé kapaszkodni a lépcsőn (1989 Páll Erna ford.–Harmsz 2024011, 33).

2. (/ritk) ’rövidebb időre bemegy vki vhova v. belátogat vki vkihez, betér’ ❖ azt állítják vala, hogy 27-dikénn Franczia országba fogna  Felsége bé-fordúlni (1781 Magyar Hírmondó C0269, 486) | Tessék befordulni: a’ terített asztal már készen várja kegyelmeteket (1834 Jakab István C2191, 25) | [az apát] a hozzá beforduló vendégeket szivesen látta ebédre (1879 Csukássi József C1341, 73) | a kurátor meg szokta figyelni, hozat-e bort a tanitó ebédre, olyankor mindjárt befordul egy pár szóra (1909 Móricz Zsigmond 9462036, 40) | Egy délelőtt, minden ok nélkül, befordulok a vásárcsarnokba (1937 Karinthy Frigyes 9309002, 26) | Anna hallotta a dolgozóban, majd az ebédlőben a léptei neszét. A szalonban megállt. De nem fordult be hozzá (1952 Németh László² ford.–Tolsztoj² 9485066, 789).

3. ’fektében a helyiség tágasabb részének háttal(, a fal felé) fordul vki’ ❖ [A beteget] hideg verejték önté-el, – Befordúlt és zokogott (1824 Kisfaludy Sándor C0032, 220) | Ha beteg vagy, fordujj bé s hallgass (1862 Vadrózsák C2827, 364) | Gyulai Pál úr, Azt üzeni, hogy nincs vége a dalnak: Nem halt meg ő, csak befordult a falnak (1909 Ady Endre C0536, 241) | A fiú befordult a fal felé. Szuszogott és nyammogott, mintha még aludna (1967 Mándy Iván 9420009, 120).

4. ’vki, vmi (egyensúlyát vesztve) vhova, vminek a mélyére leesik’ ❖ a’ Frater [az ágyról] bé-fordúl az ágya megi (1793 Mátyus István C3072, 362) | Pista majd befordult a Dunába, Mert Lidit s a vadász urfit látta (1846 Petőfi Sándor 8366283, 61) | egy a Maros áradataitól mosott mély árokba a szekér befordult (1860 Dózsa Dániel C1433, 24) | Az aszódi országút mentén egy mély vízmosás húzódott akkoriban, amely vízmosásba lovastól, kocsistól együtt befordult a szerencsés nyerő (1926 Krúdy Gyula CD54).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

befordul tárgyatlan ige 1a1
1.
〈ember v. jármű〉 vhol v. vmin keresztül bekanyarodik, irányt változtatva vhova v. vmely irányba megy
[a háziúr] egy utsza szegletén befordúl
(1808 Farkas Ferenc)
A kocsi befordúlt a jegenyés mellett
(1878 Bodon József)
mikor [Bajza] a fogadó kapuján befordult, kisvárosias érdeklődéssel kérdezte meg az aranysapkás portást
(1906 Krúdy Gyula)
Az országuton feltünt az állomásfőnök kis kocsija, befordult a kis fasorba az állomás felőli uton
(1927 Markovits Rodion)
Azoknak, akik meglátogattak bennünket, hosszasan magyarázgattuk, hol kell leszállniok a villamosról, hol kell befordulniok jobbra, hol kell befordulniok rézsút balra, hogy eltaláljanak hozzánk
(1930 Kosztolányi Dezső)
Kolozsvári professzor egyedül vezette hazafelé a kocsit. Az Üllői útról, hirtelen elhatározással, befordult a Józsefvárosba
(1966 Örkény István)
Befordultam a házunk főkapuján, s kezdtem felfelé kapaszkodni a lépcsőn
(1989 Páll Erna ford.Harmsz)
2. (/ritk)
rövidebb időre bemegy vki vhova v. belátogat vki vkihez, betér
azt állítják vala, hogy 27-dikénn Franczia országba fogna  Felsége bé-fordúlni
(1781 Magyar Hírmondó)
Tessék befordulni: a’ terített asztal már készen várja kegyelmeteket
(1834 Jakab István)
[az apát] a hozzá beforduló vendégeket szivesen látta ebédre
(1879 Csukássi József)
a kurátor meg szokta figyelni, hozat-e bort a tanitó ebédre, olyankor mindjárt befordul egy pár szóra
(1909 Móricz Zsigmond)
Egy délelőtt, minden ok nélkül, befordulok a vásárcsarnokba
(1937 Karinthy Frigyes)
Anna hallotta a dolgozóban, majd az ebédlőben a léptei neszét. A szalonban megállt. De nem fordult be hozzá
(1952 Németh László² ford.Tolsztoj²)
3.
fektében a helyiség tágasabb részének háttal(, a fal felé) fordul vki
[A beteget] hideg verejték önté-el, – Befordúlt és zokogott
(1824 Kisfaludy Sándor)
Ha beteg vagy, fordujj bé s hallgass
(1862 Vadrózsák)
Gyulai Pál úr, Azt üzeni, hogy nincs vége a dalnak: Nem halt meg ő, csak befordult a falnak
(1909 Ady Endre)
A fiú befordult a fal felé. Szuszogott és nyammogott, mintha még aludna
(1967 Mándy Iván)
4.
vki, vmi (egyensúlyát vesztve) vhova, vminek a mélyére leesik
a’ Frater [az ágyról] bé-fordúl az ágya megi
(1793 Mátyus István)
Pista majd befordult a Dunába, Mert Lidit s a vadász urfit látta
(1846 Petőfi Sándor)
egy a Maros áradataitól mosott mély árokba a szekér befordult
(1860 Dózsa Dániel)
Az aszódi országút mentén egy mély vízmosás húzódott akkoriban, amely vízmosásba lovastól, kocsistól együtt befordult a szerencsés nyerő
(1926 Krúdy Gyula)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások