beforrik l. beforr

beforr ige 3a9  beforrik (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben: nyj)

1. tn ’〈seb, sérülés stb.〉 begyógyul, beheged’ ❖ esztelenség [a fekélyeket] egyedl külsö orvosságokkal gyógyitani, és nagy szerentsétlenség ha azok által bé-fórnak (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 463) | ezen hidegenfolyó óltóviasz több tapasztalt fatenyésztő tanusitása szerint sokkal légmentesebben zárja el a sebhelyt, s ezáltal gyorsabban beforr, mint bármelly fatapasz alatt (1858 Vasárnapi Újság CD56) | [A janicsár] kopasz feje olyan volt, mint a sárga dinnye a beforrott kardvágásoktól (1901 Gárdonyi Géza C8719, 314) | [Vangeliónak] a fülbevalót kitépték a füléből, már csak az azóta jóformán beforrt lyukacska emlékeztet arra, hogy valaha volt (1969 Szőllősy Klára 9685001, 79) | akinek nincs fertőző víre, annak hamar gyógyul a sebe, hamar beforrik, behegged (2000 Az Európai Folklór Intézet kiadványai CD48).

1a. tn (ritk) ’〈élőlény vmely elvágott v. eltörött része〉 beheged, összenő, összeforr’ ❖ Bé-heged: bé-forr, p. o. a’ tsont (1792 Kisded szótár C0816, 18) | Miért nem fa az ember szive, Hogy beforrna egy év alatt? (1851 Szász Károly² C3825, 55) | Az Ámor rovás-írása a legegyszerűbb; mindenki látja, érti, el tudja olvasni a padokon, a fák beforrt kérgein (1903 Mikszáth Kálmán CD04) | [a lézersugárral ejtett vágás] nem vérzik, mert a hajszálerek végei a hő hatására beforrnak (1995 Természet Világa CD50).

1b. ts (rég) ’〈fa rajta ejtett metszést, sérülést〉 kérget növesztve behegeszt’ ❖ Elszakadott ágát soká sinli a fa: Ámde sebét végre mégis csak beforrja (1858 Szokoly Viktor C4054, 145) | a faderék beforrja puskagolyó ütötte sebét, s újra lombosodik (1918 Krúdy Gyula CD54).

2. tn (ritk) ’〈rés, űr〉 kitöltődve megszűnik’ ❖ A repedések beforrnak, s a föld gazdagabb kalászokat hoz jövőre (1883 Mikszáth Kálmán CD04) | Sokkal ritkább, hogy az általa [ti. a forradalmár által] tört, tág rés nem szűkül vagy forr be halálával, kontáran buzgólkodó epigonok kezén (1983 Cs. Szabó László 9093005, 224).

3. tn (rég, irod) ’〈ajak, torok〉 nagy felindulástól összeszorul’ ❖ Mozdító inaim megmerevedtenek, Béforrott ajakam (1796–1801 Fazekas Mihály CD01) | Ugy érzem, hogy torkom beforr, mielőtt kimondom a titkot (1846 Petőfi Sándor C3503, 96).

4. tn (rég) ’〈idegen anyag, jelenség stb.〉 vmely szervezet részévé, alkotóelemévé válik, vhova beépül’ ❖ [a vállalat] beforrt a város életébe (1847 Hetilap CD61) | egy parasztleánynak két megfelelő, szép, egészséges fogát kirántva, az úrnő ínyébe beillesztette, ahova azok tökéletesen beforrtak (1888 Jókai Mór CD18) | Egy-egy idegen család teljesen beforr a magyar testbe (1889 Mikszáth Kálmán C3104, 23).

5. tn (rég, irod) ’〈látvány vkinek a szívébe, tudatába〉 kitörölhetetlen nyomot hagyva bevésődik’ ❖ E kép majd lassan béforr keblibe (1863 Benedek Aladár C3306, 47) | Kalandjai, hányatásai, lakomázásai közben maga [Zajtay] és Zsufa fakója a közönség képzeletébe beforr, s az ismert helyek és ismert vonások éltető ereje által ismerőseként tűnik föl (1894 Széchy Károly CD55).

6. tn (rég) ’〈embertömeg〉(feltartóztathatatlanul) betódul, beáramlik vhova’ ❖ A’ ki-kltözött Frantziák közl sokan kezdtek bé-forrni mindenfell Auſtriai Belgyiomba (1793 Magyar Hírmondó C5811, 596) | Tolongnak aztán az első padért, Egyszerre mind beforrva [a gyűlésterembe] (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész C0659, 6).

7. tn (rég, ritk) ’〈víz〉 felforrva (el)párolog’ ❖ [A folyóvizet] pároltasd le mindaddig, mig fél literre beforrt (1885 Wohl Janka 8529004, 162).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz. beforrik