befullad tn ige 1a1
1. (kissé rég) ’〈ember, állat vízben〉 elmerülve megfullad’ ❖ [a szegény gyalogság] bé fulladott a’ folyo vizben (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0811, 113) | Török 1300 maradt a csatatéren, sokkal több fulladt be a Patak vizébe (1858 Vasárnapi Újság CD56) | Akik nem fulladtak be a kétségbeesés mocsarába, hanem útra leltek, valamennyien a néphez jutottak (1943 Féja Géza 9138007, 9) | [Hoffmann Adolf] mentette meg Bátori Bódog honvédtábornokot, hogy a megáradt Tápió mocsarába nem fulladt be lovastól (1995 Sándor Pál CD58).
2. (ritk) ’〈kémény〉 eltömődik, eldugul’ ❖ Egy kora nyári napon, még mielőtt az ebéd elkészült volna, a szanatóriumban befulladt a konyha kéménye (1978 Bodor Ádám 1020028, 55).
3. (nyj) ’〈elvetett mag, ill. fiatal növény〉 a rossz körülmények miatt nem kel ki, ill. nem fejlődik, és elpusztul’ ❖ be ne fulladjék a drága élet, […] miből lesz kenyerünk?! (1964 Sánta Ferenc 9585001, 60) | A talaj országszerte telítődött vízzel, s a levegőtlenség miatt a frissen kikelt kalászosok, az elvetett magvak „befulladnak” (1998 Magyar Hírlap CD09).
4. (Kat) ’〈lövedék, robbanóanyag, bomba (gyújtószerkezete)〉 működését akadályozó tényező(k) miatt nem lép működésbe, nem robban fel’ ❖ A befulladt bombák tűzszerészete (1938 Riadó! 2138001, 309) | országszerte még mindig rengeteg a heverő befulladt lövedék, robbanóanyag (1964 Magyar Nemzet júl. 9. C4801, 3) | a híd rakparti részén a szerkezet alá felfüggesztett bőröndben lévő töltetnél a gyújtás befulladt (1996 Magyar Hírlap CD09).
5. ’〈cselekvés, folyamat〉 gátló tényező(k) miatt megakad, félbemarad’ ❖ A prépost nyitva maradó szájába befulladt a kaczaj (1875 Jókai Mór C2293, 49) | Első az Öntőde. Kibővítjük, ugye? Ezzel a szűk keresztmetszettel befulladunk… (1951 Örkény István 9500001, 165) | az én születésnapomra hívtunk vendégeket, és folyton befulladt a tánc, mert a lányok mind Imre köré sereglettek (1978 Lengyel Péter 9397002, 251) | Második, hasonló méretűre tervezett regényépítkezésem […] száz oldal után befulladt (1986 Hegyi Béla 2001012, 66).
Vö. ÉrtSz.; TESz. fúl²; ÉKsz.; ÚMTsz.