begyes mn 15B

1. ’begyét felfújó, begyén tollazatát felborzoló 〈madár, kül. galamb v. háziszárnyas〉’ ❖ Ürög-forog körlötte, És turbékol begyesen [a hím galamb] (1801 Csokonai Vitéz Mihály ford.–Kleist CD01) | Begyes kakasok udvarolgatnak a szelid jércéknek (1883 Bodon József C1127, 211) | begyes kakas (1936 Illyés Gyula 9274033, 265).

2. (/biz v. tréf) ’nagy mellű, telt keblű 〈nő〉’ ❖ Bögyös, Begyes. Pectorosus (1803 Sándor István C3667, 38) | Nataska szép, begyes leány, hanem nagyon kényeskedik (1873 Athenaeum C0028, 352) | azok a lányok, A régieknél szebbek, Rózsásabbak, sugarasabbak, Finom husuak, begyesebbek (1909 Ady Endre CD10) | Az arra haladó begyes, kis Ternitzné elfordult a kívánatos domborodásait visszatükröző nagy ablaktól (1914 Laczkó Géza CD10) | Tölts egy órát a szőke, bögyös macával 4 ezerért (1999 Magyar Hírlap CD09).

2a. (nyj) ’erős, széles mellkasú 〈férfi〉’ ❖ [Kis János] se nem erős, se nem gyenge, nem kicsi, nem nagy; nem sánta, nem begyes; mi lett volna, ami feltűnt volna rajta (1909 Móricz Zsigmond CD10).

2b. ’erősen kidomborodó 〈női mell〉’ ❖ Sokan bomlottak a kisleánynak a bokája, karcsu dereka, begyes melle, … butácska vadasfiatalsága után (1914 Budapesti Hírlap jan. 24. C4702, 2) | Krasznaja Moszkva helyett Diorral locsoljuk a bögyös mejjet (1995 Magyar Hírlap CD09).

3. (rég) ’rátarti, büszke 〈személy, kül. fiatal nő〉, ill. kevély, felfuvalkodott gőgös 〈személy〉’ ❖ Begyes: rá-tartós. Begyes Asszony (1792 Baróti Szabó Dávid C0816, 18) | Begyesnek azt hívják a’ ki az észnek és illőnek sugallatait nagyítva ’s tettetve követi (1814 Kazinczy Ferenc ford.–Marmontel C2523, 312) | A’ legbegyesebb is hallgat reá [ti. a boltoslegényre] ’s a’ legönfejübb is hisz neki divat ’s izlés dolgában (1842 Regélő Pesti Divatlap C1521, 904) | Erzsi, hozzám begyes vagy, Hogy a zekém avatag (1862 Vadrózsák 8258187, 413) | Aztán meg úgy látszik, hogy begyes teremtés, hogy elfordult, milyen röviden felelt (1882 Gozsdu Elek C1894, 152) | Majd biz ez a kényes begyes leány dézsát hord a kedvedért! (1907 Gárdonyi Géza C1842, 398).

3a. ’ilyen személyre valló 〈testtartás, mozgás〉, ill. ilyen személyre jellemző 〈viselkedés, magatartás〉’ ❖ Az ember a’ lovon meg-üle begyesen (1787 Bécsi Magyar Múzsa C0349, 755) | Nyujtotta kezét, a jobbot tudniillik, Vontatva, begyesen, fejedelem módra (1851 Arany János CD01) | Nagy begyesen azt állítja: Nem való a nőnek a toll (1864 Egyesült humorisztikus naptár 1865-re C1556, 82) | A kifent bajuszu, köpködő, begyes tisztek [leszállnak a vonatról] (1911 Pásztor Árpád 9519008, 95) | [a lány bokája] a fölfelé sikló szemnek már itt lenn valami telt feszességet igért, amit a koraszéles csipő rugós hintázása, a begyes tartás s villogó fogán az érett mosolygás sorra be is váltott (1937 Németh László² 9485005, 143) | a Heca … mindeddig haragban volt velem, meglehetős begyesen is viselkedett (1956 Füst Milán C4486, 1126) | [Ligyija] begyes járással bejön (1981 Elbert János ford.–Bulgakov 9121004, 18).

3b. (irod) ’járásában, tartásában a rátarti, büszke ember mozgására, testtartására emlékeztető, fejét felfelé tartó 〈állat〉’ ❖ a sárgák olyan begyesen mentek, mint két igaz úri csikó (1886 Benedek Elek C0912, 34) | két tarka macska sétálgatott begyesen [a háztetőn] (1887 Mikszáth Kálmán C3156, 13) | Piros végtelenségbe száguldoznak a csönddel a lovak és már aranyból van a lovak szügye… Mennek begyesen, kényesen (1934 Szabó Pál² CD10).

Sz: begyesedik, begyeske, begyesség.

Vö. CzF. bėgyės, bėgyėsen; ÉrtSz.; TESz. begy; ÉKsz.; ÚMTsz.

begyes melléknév 15B
1.
begyét felfújó, begyén tollazatát felborzoló 〈madár, kül. galamb v. háziszárnyas〉
Ürög-forog körlötte, És turbékol begyesen [a hím galamb]
(1801 Csokonai Vitéz Mihály ford.Kleist)
Begyes kakasok udvarolgatnak a szelid jércéknek
(1883 Bodon József)
begyes kakas
(1936 Illyés Gyula)
2. (/biz v. tréf)
nagy mellű, telt keblű 〈nő〉
Bögyös, Begyes. Pectorosus
(1803 Sándor István)
Nataska szép, begyes leány, hanem nagyon kényeskedik
(1873 Athenaeum)
azok a lányok, A régieknél szebbek, Rózsásabbak, sugarasabbak, Finom husuak, begyesebbek
(1909 Ady Endre)
Az arra haladó begyes, kis Ternitzné elfordult a kívánatos domborodásait visszatükröző nagy ablaktól
(1914 Laczkó Géza)
Tölts egy órát a szőke, bögyös macával 4 ezerért
(1999 Magyar Hírlap)
2a. (nyj)
erős, széles mellkasú 〈férfi〉
[Kis János] se nem erős, se nem gyenge, nem kicsi, nem nagy; nem sánta, nem begyes; mi lett volna, ami feltűnt volna rajta
(1909 Móricz Zsigmond)
2b.
erősen kidomborodó 〈női mell〉
Sokan bomlottak a kisleánynak a bokája, karcsu dereka, begyes melle, … butácska vadasfiatalsága után
(1914 Budapesti Hírlap jan. 24.)
Krasznaja Moszkva helyett Diorral locsoljuk a bögyös mejjet
(1995 Magyar Hírlap)
3. (rég)
rátarti, büszke 〈személy, kül. fiatal nő〉, ill. kevély, felfuvalkodott gőgös 〈személy〉
Begyes: rá-tartós. Begyes Asszony
(1792 Baróti Szabó Dávid)
Begyesnek azt hívják a’ ki az észnek és illőnek sugallatait nagyítva ’s tettetve követi
(1814 Kazinczy Ferenc ford.Marmontel)
A’ legbegyesebb is hallgat reá [ti. a boltoslegényre] ’s a’ legönfejübb is hisz neki divat ’s izlés dolgában
(1842 Regélő Pesti Divatlap)
Erzsi, hozzám begyes vagy, Hogy a zekém avatag
(1862 Vadrózsák)
Aztán meg úgy látszik, hogy begyes teremtés, hogy elfordult, milyen röviden felelt
(1882 Gozsdu Elek)
Majd biz ez a kényes begyes leány dézsát hord a kedvedért!
(1907 Gárdonyi Géza)
3a.
ilyen személyre valló 〈testtartás, mozgás〉, ill. ilyen személyre jellemző 〈viselkedés, magatartás〉
Az ember a’ lovon meg-üle begyesen
(1787 Bécsi Magyar Múzsa)
Nyujtotta kezét, a jobbot tudniillik, Vontatva, begyesen, fejedelem módra
(1851 Arany János)
Nagy begyesen azt állítja: Nem való a nőnek a toll
(1864 Egyesült humorisztikus naptár 1865-re)
A kifent bajuszu, köpködő, begyes tisztek [leszállnak a vonatról]
(1911 Pásztor Árpád)
[a lány bokája] a fölfelé sikló szemnek már itt lenn valami telt feszességet igért, amit a koraszéles csipő rugós hintázása, a begyes tartás s villogó fogán az érett mosolygás sorra be is váltott
(1937 Németh László²)
a Heca … mindeddig haragban volt velem, meglehetős begyesen is viselkedett
(1956 Füst Milán)
[Ligyija] begyes járással bejön
(1981 Elbert János ford.Bulgakov)
3b. (irod)
járásában, tartásában a rátarti, büszke ember mozgására, testtartására emlékeztető, fejét felfelé tartó 〈állat〉
a sárgák olyan begyesen mentek, mint két igaz úri csikó
(1886 Benedek Elek)
két tarka macska sétálgatott begyesen [a háztetőn]
(1887 Mikszáth Kálmán)
Piros végtelenségbe száguldoznak a csönddel a lovak és már aranyból van a lovak szügye… Mennek begyesen, kényesen
(1934 Szabó Pál²)
Sz: begyesedik, begyeske, begyesség
Vö. CzF. bėgyės, bėgyėsen; ÉrtSz.; TESz. begy; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások