begyes mn 15B
1. ’begyét felfújó, begyén tollazatát felborzoló 〈madár, kül. galamb v. háziszárnyas〉’ ❖ Ürög-forog körlötte, És turbékol begyesen [a hím galamb] (1801 Csokonai Vitéz Mihály ford.–Kleist CD01) | Begyes kakasok udvarolgatnak a szelid jércéknek (1883 Bodon József C1127, 211) | begyes kakas (1936 Illyés Gyula 9274033, 265).
2. (/biz v. tréf) ’nagy mellű, telt keblű 〈nő〉’ ❖ Bögyös, Begyes. Pectorosus (1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez C3667, 38) | Nataska szép, begyes leány, hanem nagyon kényeskedik (1873 Athenaeum C0028, 352) | azok a lányok, A régieknél szebbek, Rózsásabbak, sugarasabbak, Finom husuak, begyesebbek (1909 Ady Endre CD10) | Az arra haladó begyes, kis Ternitzné elfordult a kívánatos domborodásait visszatükröző nagy ablaktól (1914 Laczkó Géza CD10) | Tölts egy órát a szőke, bögyös macával 4 ezerért (1999 Magyar Hírlap CD09).
2a. (nyj) ’erős, széles mellkasú 〈férfi〉’ ❖ [Kis János] se nem erős, se nem gyenge, nem kicsi, nem nagy; nem sánta, nem begyes; mi lett volna, ami feltűnt volna rajta (1909 Móricz Zsigmond CD10).
2b. ’erősen kidomborodó 〈női mell〉’ ❖ Sokan bomlottak a kisleánynak a bokája, karcsu dereka, begyes melle, … butácska vadasfiatalsága után (1914 Budapesti Hírlap jan. 24. C4702, 2) | Krasznaja Moszkva helyett Diorral locsoljuk a bögyös mejjet (1995 Magyar Hírlap CD09).
3. (rég) ’rátarti, büszke 〈személy, kül. fiatal nő〉, ill. kevély, felfuvalkodott gőgös 〈személy〉’ ❖ Begyes: rá-tartós. Begyes Asszony (1792 Kisded szótár C0816, 18) | Begyesnek azt hívják a’ ki az észnek és illőnek sugallatait nagyítva ’s tettetve követi (1814 Kazinczy Ferenc ford.–Marmontel C2523, 312) | A’ legbegyesebb is hallgat reá [ti. a boltoslegényre] ’s a’ legönfejübb is hisz neki divat ’s izlés dolgában (1842 Regélő Pesti Divatlap C1521, 904) | Erzsi, hozzám begyes vagy, Hogy a zekém avatag (1862 Vadrózsák 8258187, 413) | Aztán meg úgy látszik, hogy begyes teremtés, hogy elfordult, milyen röviden felelt (1882 Gozsdu Elek C1894, 152) | Majd biz ez a kényes begyes leány dézsát hord a kedvedért! (1907 Gárdonyi Géza C1842, 398).
3a. ’ilyen személyre valló 〈testtartás, mozgás〉, ill. ilyen személyre jellemző 〈viselkedés, magatartás〉’ ❖ Az ember a’ lovon meg-üle begyesen (1787 Bécsi Magyar Múzsa C0349, 755) | Nyujtotta kezét, a jobbot tudniillik, Vontatva, begyesen, fejedelem módra (1851 Arany János CD01) | Nagy begyesen azt állítja: Nem való a nőnek a toll (1864 Egyesült humorisztikus naptár 1865-re C1556, 82) | A kifent bajuszu, köpködő, begyes tisztek [leszállnak a vonatról] (1911 Pásztor Árpád 9519008, 95) | [a lány bokája] a fölfelé sikló szemnek már itt lenn valami telt feszességet igért, amit a koraszéles csipő rugós hintázása, a begyes tartás s villogó fogán az érett mosolygás sorra be is váltott (1937 Németh László² 9485005, 143) | a Heca … mindeddig haragban volt velem, meglehetős begyesen is viselkedett (1956 Füst Milán C4486, 1126) | [Ligyija] begyes járással bejön (1981 Elbert János ford.–Bulgakov 9121004, 18).
3b. (irod) ’járásában, tartásában a rátarti, büszke ember mozgására, testtartására emlékeztető, fejét felfelé tartó 〈állat〉’ ❖ a sárgák olyan begyesen mentek, mint két igaz úri csikó (1886 Benedek Elek C0912, 34) | két tarka macska sétálgatott begyesen [a háztetőn] (1887 Mikszáth Kálmán C3156, 13) | Piros végtelenségbe száguldoznak a csönddel a lovak és már aranyból van a lovak szügye… Mennek begyesen, kényesen (1934 Szabó Pál² CD10).
Sz: begyesedik, begyeske, begyesség.
Vö. CzF. bėgyės, bėgyėsen; ÉrtSz.; TESz. begy; ÉKsz.; ÚMTsz.