behajlít ts ige 4a4

1. ’〈vmely, ízület által mozgatott testrészét〉 egyenes, nyújtott tartásból (befelé mozdítva) hajlítja’ ❖ a rohamállások a szerént neveztetnek jobb vagy bal rohamállásoknak, amint a jobb vagy a bal térd lesz behajlítva, tekintet nélkül arra, hogy melyik láb lépett volt ki (1886 Porzsolt Lajos 8375005, 56) | az orang [= orangután] egészen különös módon s nekünk szinte természetellenesnek tetszően hajlítja be a derekát (1929 Az állatok világa ford. CD46) | A könyökömet csak akkor tudom behajlítani, ha a kiegyenesítő, nyújtó izomcsoport elernyed (1986 Az emberi test 1114004, 992).

1a. ’〈vkinek vmely testrészét〉 befelé hajlítja’ ❖ Megfogja és behajlítja a nő karját (1969 Mándy Iván 9420037, 539) | Bekeni a vékony, vörös bőrt a kenőccsel, azután bekötözi a karomat. Megpróbálja behajlítani a könyökömet (1973 Gion Nándor 9190007, 246).

2. ’(szélénél, sarkánál) befelé hajlít, görbít vmit, ill. vminek a szélét, sarkát befelé hajlítja, görbíti’ ❖ [a 16. századi pajzsok] leginkább hosszas négyszög alakuak voltak, két szélein kissé behajlitva (1860 Vasárnapi Újság CD56) | a tűzhely közepén a lábasban haragos hubogással serceg a zsír, és görbíti, kihajlítja, behajlítja a beledobott herőcéket [= forgácsfánkokat] (1900 Mikszáth Kálmán CD04) | [a bádogdarabok] széleit hideg úton behajlítjuk (1913 RévaiNagyLex. C5703, 367) | A kikalapált szögszárat a kellő hosszúságban az üllő széléhez téve egy ütéssel behajlították, s az üllő vágóján egy ütéssel a megfelelő méretre levágták (1991 Magyar néprajz CD47).

2a. ’sarkánál, szélénél, végénél meghajlítva bejuttat, betesz vmit vhova’ ❖ [a vihar] a nyilt ajtón behajlitá azon tűzszinű szalagok végét (1843 Nagy Ignác ford.–Paalzow C3275, 124) | [ha] a vékony rétegelt lemez alá behajlítunk egy másik, ívelt lemezt, s összeragasztjuk, akkor a polc hajlítási szilárdsága óriási mértékben megnő (1999 Lakáskultúra CD39).

3. ’〈ajtót, ablakot〉 úgy csuk be, hogy nem zárja kilincsre(, résnyi nyílást hagy rajta), behajt’ ❖ A pince ajtaját halkan-lassan behajlítja (1912 Gárdonyi Géza 9173001, 72) | Az ablakokat hirtelen behajlította valamely szélroham (1928 Krúdy Gyula CD54) | Más fiatal lányok az óriási játékváros ablakai mögött álltak s azokat könnyű kézzel ki- és behajlítva […] jobbra-balra széthajigálták az utcára a nap visszaverődő sugarait (1933–1938 Déry Tibor 9107007, 160).

behajlít ❖ tárgyas ige ◦ 4a4 ◦
permalink
1.
〈vmely, ízület által mozgatott testrészét〉 egyenes, nyújtott tartásból (befelé mozdítva) hajlítja
a rohamállások a szerént neveztetnek jobb vagy bal rohamállásoknak, amint a jobb vagy a bal térd lesz behajlítva, tekintet nélkül arra, hogy melyik láb lépett volt ki
(1886 Porzsolt Lajos)
az orang [= orangután] egészen különös módon s nekünk szinte természetellenesnek tetszően hajlítja be a derekát
(1929 Az állatok világa ford.)
A könyökömet csak akkor tudom behajlítani, ha a kiegyenesítő, nyújtó izomcsoport elernyed
(1986 Az emberi test)
1a.
〈vkinek vmely testrészét〉 befelé hajlítja
Megfogja és behajlítja a nő karját
(1969 Mándy Iván)
Bekeni a vékony, vörös bőrt a kenőccsel, azután bekötözi a karomat. Megpróbálja behajlítani a könyökömet
(1973 Gion Nándor)
2.
(szélénél, sarkánál) befelé hajlít, görbít vmit, ill. vminek a szélét, sarkát befelé hajlítja, görbíti
[a 16. századi pajzsok] leginkább hosszas négyszög alakuak voltak, két szélein kissé behajlitva
(1860 Vasárnapi Újság)
a tűzhely közepén a lábasban haragos hubogással serceg a zsír, és görbíti, kihajlítja, behajlítja a beledobott herőcéket [= forgácsfánkokat]
(1900 Mikszáth Kálmán)
[a bádogdarabok] széleit hideg úton behajlítjuk
(1913 RévaiNagyLex.)
A kikalapált szögszárat a kellő hosszúságban az üllő széléhez téve egy ütéssel behajlították, s az üllő vágóján egy ütéssel a megfelelő méretre levágták
(1991 Magyar néprajz)
2a.
sarkánál, szélénél, végénél meghajlítva bejuttat, betesz vmit vhova
[a vihar] a nyilt ajtón behajlitá azon tűzszinű szalagok végét
(1843 Nagy Ignác ford.–Paalzow)
[ha] a vékony rétegelt lemez alá behajlítunk egy másik, ívelt lemezt, s összeragasztjuk, akkor a polc hajlítási szilárdsága óriási mértékben megnő
(1999 Lakáskultúra)
3.
〈ajtót, ablakot〉 úgy csuk be, hogy nem zárja kilincsre(, résnyi nyílást hagy rajta), behajt
A pince ajtaját halkan-lassan behajlítja
(1912 Gárdonyi Géza)
Az ablakokat hirtelen behajlította valamely szélroham
(1928 Krúdy Gyula)
Más fiatal lányok az óriási játékváros ablakai mögött álltak s azokat könnyű kézzel ki- és behajlítva […] jobbra-balra széthajigálták az utcára a nap visszaverődő sugarait
(1933–1938 Déry Tibor)

Beállítások