behajt² ts ige 4a3
1. ’vmely hajlékony, puha tárgynak, anyagnak egy (kisebb) részét, rendsz. egyik sarkát, szélét, végét a másik(, nagyobbik) részére ráfekteti, ráhajtja’ ❖ Abban is sokan hibítanak [= hibáznak], hogy úgy hajtják be a’ levelet, hogy azt a’ petsétnek fel-törése nélkül is el-lehessen olvasni (1788 Vályi András C4334, 97) | a vászon négy végét behajtván, igen ügyesen feje alá illesztette (1848 Peregriny Elek 8360026, 67) | a nyakán behajtott háziruhában (1893 Herczeg Ferenc 9241017, 46) | Behajtja az ív alsó felét (1945 Háy Gyula 9232001, 55) | A palacsinta két szélét behajtom, hogy a töltelék ne folyhasson ki belőle (1992 Frank Júlia CD19).
1a. (ritk) ’vmit így beburkol, behajtogat vmibe’ ❖ törj meg fél font írósvajat, hajtsd be ezen tésztába; nyútsd ki azután háromszor, mint a’ vajas tésztát (1834 Pesti szakácskönyv C3483, 563).
2. ’〈két v. több egymáshoz kapcsolódó részből álló tárgyat, dolgot〉 úgy csuk össze, hogy egyik felét a másikra, ill. részeit egymásra hajtja, ill. 〈ilyen tárgy egyik részét〉 a másik részre hajtja, becsukja’ ❖ Két acélrud, melyeknek külső végei sarkazatszerüen behajthatók, belső végeik pedig egy csavartokban akként egyesülnek, hogy az egész szerkezet egy rúdhoz hasonlít (1893 PallasLex. CD02) | [a faragókés pengéjét] nem lehet behajtani, így azonban kibökné a tarisznyát, a zsebet; kukoricacsutát húznak rá (1911 Malonyay Dezső 8292025, 101) | behajtja e csodálatos könyv fedelét (1942 Márai Sándor 9421001, 122) | Némelyik legyező behajtva liliomot – azaz a királyság jelképét –, illetve XVIII. Lajost és feleségét ábrázolja (1998 Papp Júlia CD40).
2a. ’〈ajtót, ablakot〉 úgy csuk be, hogy nem zárja kilincsre, résnyi nyílást hagy rajta’ ❖ a’ be-nyiló ajtaját be-hajtotta (1792 Pálóczi Horváth Ádám C2111, 112) | A szellő egy nyitva felejtett ablakot hajtott be (1859 Abonyi Lajos C0493, 29) | A hűvösség behúzódik Violáék lakásába, az Anya feláll az asztal mellől és behajtja az ablakot (1932 Kassák Lajos CD10) | Kicsit behajtotta, de nem csukta be maga után az ajtót (1963 Rónay György 9573001, 230) | Behajtottam a szobám ajtaját, s óvatosan a konyha felé lopakodtam (1989 Páll Erna ford.–Harmsz 2024011, 35).
2b. ’〈nyitott könyvet, újságot stb.〉 két felét egymásra fektetve becsuk’ ❖ Kevés idő mulva a’ könyvet megjegyezve behajtá (1848 Sepsy Károly 8406003, 14) | A legény behajtotta a könyvet, amiből olvasott, aztán felnézett az öreg szemeibe (1871 Mikszáth Kálmán CD04) | Nézte kiváncsian, hogy siklik végig a tekintete a cikkeken, aztán hogy hajtja be nyugodtan az ujságot és hogy teszi az asztalra (1927 Markovits Rodion 9423001, 18) | beírja a telefonszámát, behajtja a füzetet (1969 Fejes Endre 9139002, 144).
2c. ’〈testrészt〉 behajlít, ill. vhova odahajt’ ❖ a’ kis újját sem lehetett be-hajtani (1796 Hatvany Pál ford. C2036, 55) | egy ember’ parancsára, egy rész azonnal hohérrá lesz, a más rész pedig azonnal pallosa alá hajtja be fejét (1841 Kőváry László 8255007, 17) | Marok, a félig behajtott tenyér és az ujjak által alkotott üreg (1896 PallasLex. CD02) | vékony lábszárait térden behajtva (1927 Fónagy Béla CD10) | Karjait behajtva tartja (1996 Természet Világa CD50).
3. ’behajlít, begörbít vmit’ ❖ Én szenes vizben felvegyített keserü sót tapasztaltam hasznosnak, melly egy edénybe töltvén, a könnyen hajtható növény részek belemártatnak; azok pedig mellyeket behajtani nem lehet, toll vagy más alkalmas eszköz segitségével mosatnak meg vele (1854 Galgóczi Károly 8153002, 35) | egy háromszegletűre behajtott szélű kalap (1879 Jókai Mór CD18) | [a kohóban felizzított vasdarabot] az üllőn kihegyezték, végét szemmértékkel levágták az üllővágón, és a steklin [= kis üllőn] behajtották (1991 Magyar néprajz CD47).
Vö. CzF.; ÉrtSz. behajt²; ÉKsz. behajt²