beharangoz ige 4a 

1. tn (ritk) ’(ált. kapun, ajtón) kívül levő személy bent levőnek csengetéssel jelt ad(, hogy nyisson ajtót v. menjen ki); becsenget’ ❖ „mintha neszt hallanék, de az ajtó csak nem akar nyilni.” „No hiszen várj – mindjárt beharangozok én, […] s ujra megragadván a’ csengő gombját, olly harangozást vitt véghez – minő e’ csendes lakba aligha valaha hallatott (1852 Jósika Miklós C2393, 118).

2. tn (rendsz. tbsz 3. sz-ben és ált alannyal) (Vall) ’a szentmisére, istentiszteletre hívó utolsó harangszót elhúzza’ ❖ a’ Templomba-is tsak imént harangoztak-bé (1790 Simai Kristóf ford.–Brühl C3745, 26) | midőn Tordán elsőt harangoztak, [Rapsonné tündérkirályné] még várában volt, s mikorra beharangoztak, már Tordán volt a templomban (1868 Orbán Balázs CD22) | elvégez mindent, amit pap, kántor és rektor szokott teljesíteni; beharangoz, beénekel, prédikál: gyerekeket tanít, keresztel (1897 Jókai Mór CD18) | [Márkus, az öreg harangozó] beharangozott. A tanító elmondta a kurta szombat reggeli könyörgést (1909 Móricz Zsigmond C3219, 17) | a közeli Teréz templomban a hajnali miséhez beharangoztak (1925 Krúdy Gyula CD10) | Vasárnap volt, már beharangoztak mindkét templomba, a fohászkodó hívek félúton lehettek Isten felé (1976 Dobos László 1034003, 250).

2a. ts (határozói értékű tárggyal) (ritk) ’ua.’ ❖ Mire a harmadikat beharangozták, már szépen fel is volt öltözve a kölcsönvett tógába, s a hóna alá csapott Bibliával ballagott nagy komolyan a templom felé (1885 Jókai Mór CD18).

2b. tn (kissé rég) ’harang- v. csengőszóval vmire figyelmeztet v. vminek a kezdetét jelzi’ ❖ [az elnök] szigorúan feddő tekintetet vetett a tüzeskedő ábrándozókra; azután a csengetyűt ragadta meg s olly méltósággal s olly hosszason beharangozott; mikép végre többszöri halljuk! és rendre! kiáltozások után, a csend némileg helyre állt (1844 Jósika Miklós C2389, 119) | A diákoknak már beharangoztak, együtt vannak a kollégiumban (1885 Jókai Mór CD18) | Beharangoztak négyesre – Zoltán megint a Mária karját kérte (1912 Kaffka Margit CD10).

2c. ts (ritk) ’〈kezdődő eseményt v. időszakot〉 harangozással jelez’ ❖ úgy rémlett előtte, mintha egy lángoló kezet látna, a mint a harangot kongatja, hogy beharangozza az új évet, mely épen most beállt (1883 Lidérc naptár C0259, 78) | egy mise, egy matutinum [= hajnali imádság], egy vecsernye, ha jól béharangozzák annyi, mintha félig el is mondották volna (1954 Benedek Marcell ford.–Rabelais 9042010, 67).

3. ts (kissé rég) ’(csengőszó segítségével) bekéret, behívat vkit’ ❖ mesteri ügyességgel ért hozzá, miként kelljen szavazások alkalmával, a folyosókon pipáló mamelukokat a tisztelt házba beharangozni (1883 Mikszáth Kálmán C1408, 6) | Beharangoztam a fogadóbeli bérszolgát (1897 Thallóczy Lajos C4124, 208) | Add elő, Pál úr, de hamar, mert engem mindjárt beharangoz az elnök (1906–1907 Mikszáth Kálmán CD04).

4. ts ’(nagy hűhóval) feltűnést keltve bejelent, hirdet vmit’ ❖ Kár volt oly lármával harangozni be: a Pelion-Ossák végtére is ridiculust [= nevetségeset] találnak szülni (1837 Szemere Pál C3950, 277) | A minap vettük tudomásul egy félhivatalos jelentésből, a mellyel az uj adóterveket beharangozták (1916 Budapesti Hírlap máj. 17. C4704, 6) | Harsány propagandával, óriási plakátokon harangoztuk be [Orlando, a francia dalénekes] budapesti felléptét, őrjöngött a közönség (1974 Fekete Gyula 9141005, 526) | az évszázad építkezésének beharangozott Bajkál–Amur [vasútvonalat] (1990 Rubicon CD17) | A versenyeket hatalmas propagandával harangozták be, hogy minél többen vegyenek részt rajtuk (2000 Vitári Zsolt CD58).

4a. (kissé rég) ’〈hírrel〉 eláraszt, telekürtöl vmit’ ❖ egy pár jó úr beharangozta a várost vele, hogy Petőfit … becsukatta a ministérium (1848 Petőfi napjai C1573, 464) | A mi hir jut e jó hirharanghoz: Véle tüskét bokrot béharangoz (1854 Tompa Mihály C4244, 210) | [Pletykásiné] másnap az egész várost beharangozná, hogy mi ketten felcsaptunk régiségbúvároknak (1925 Krúdy Gyula CD54).

5. ts (ritk) ’〈(erőteljes) hang helyet, területet〉 teljesen átjár, betölt’ ❖ lármája az egész utczát beharangozta (1845 Életképek C0103, 729).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; SzT.