beharap ige 2a
1. tn (kissé rég) ’fogait belemélyeszti vmibe; beleharap’ ❖ Murkomba-is [= répámba is] be-fog mindenik [ember] harapni (1793 Gvadányi József C1940, 162) | most tetszik nem tetszik … Be kell harapni a keserü almába (1878 Boruth Elemér C1170, 30) | Fogai gyengültek, inye vérzett. Mikor beharapott a kenyérbe, piros lett a kenyér bele (1920 Kosztolányi Dezső CD10) | Most indul… lecsap a cápa! beharap a holdvilágba, nagyot nyel, nyeli a semmit, de nem veszti el a kedvit… (1940 Urr Ida 9743010, 21).
1a. ts (irod) ’vminek egy részét fogai v. ajkai közé szorítja’ ❖ És ha vagy eggy vagy más ravasz a’ horgot be-harapvánn Eszre vesz is, hogy utánna leselkedel, arra ne csüggedj (1817 Édes Gergely ford.–Horatius C1547, 121) | Felállott, a szivarját még jobban beharapta (1916 Móricz Zsigmond 9462047, 45) | Öklét előrelöki a tökhéjjal beszórt asztalon, hátradől ültében, beharapja a bajúszát (1933 Kodolányi János CD10) | Az ölbeli vadállat Ge-Og ökle felé kapkodott. Beharapta, elengedte (1937 Szentiványi Jenő 1145002, 93).
1b. ts (nyj) ’mohón v. sietve megeszik vmit’ ❖ Belenyúlt a tányérkába s beharapott egy fanyar paprikát (1914 Móricz Zsigmond CD10) | A napot lopják, és evés előtt pálinkáznak, vagy egy-két bélest beharapnak (1940 Veres Péter C4411, 66).
2. ts ’〈ajkát〉 ijedtében, ill. vmely (indulatos) megnyilatkozás megakadályozása céljából két fogsora közé zárja’ ❖ ajkait béharapva (1818 Lexicon trilingve C3044, 154. hasáb) | beharapta alsó ajakát, mert remegve észlelé, hogy nevető kedve erőt kezd venni rajta (1879 Vajkay Károly C4677, 13) | Beharapta ajkát, hogy ne szólhasson (1891 Kemechey Jenő C2585, 87) | A fiu beharapta a szája szélét s kis vizes szemeivel rémülten bámult a levegőbe (1910 Móricz Zsigmond C5283, 250) | a brigádvezető lapátfogai kivillantak, amint beharapta indulattól vonagló ajkát (1950 Horváth István C3634, 192) | felszegett állal, beharapott szájjal merednek egymásra (1994 Szántó Piroska 1166004, 264).
2a. (rég) ’〈szót, mondanivalót〉 részben elhallgat, nem mond végig; elharap’ ❖ Eleonóra erre nem tudott mit mondani, hanem a’ Grófnak kezeit ſzorongatta, mert ha ſzólt vólna is, bé-kellett vólna harapni, mivel a’ Báró […] bé-jött a’ házba (1785 Mándi Sámuel ford.–Korn 7223001, 241) | a jelen érzelmi művet, ha csak egyetlenegy, de megtört, mintegy beharapott, tehát zordon hangú szóval, mint soh’sem, szüntetni meg, czélhoz vezető és dalmüvészt tanúsitó … eszköz volt (1881 e. Szemere Miklós C3945, 75).
3. tn (rég) ’〈káros jelenség〉 vhol mindinkább tért hódít, elterjed; elharapódzik’ ❖ az emberi Nemzetnek egy részetskéjét az tulajdon régi ártatlanságában attól a’ romlástól, melly Europában mindenütt be-harapott, állandóvá tegye (1804 Molnár János C0310, 42).
Vö. CzF.; ÉKsz.; ÚMTsz.