beharap ige 2a

1. tn (kissé rég) ’fogait belemélyeszti vmibe; beleharap’ ❖ Murkomba-is [= répámba is] be-fog mindenik [ember] harapni (1793 Gvadányi József C1940, 162) | most tetszik nem tetszik … Be kell harapni a keserü almába (1878 Boruth Elemér C1170, 30) | Fogai gyengültek, inye vérzett. Mikor beharapott a kenyérbe, piros lett a kenyér bele (1920 Kosztolányi Dezső CD10) | Most indul… lecsap a cápa! beharap a holdvilágba, nagyot nyel, nyeli a semmit, de nem veszti el a kedvit… (1940 Urr Ida 9743010, 21).

1a. ts (irod) ’vminek egy részét fogai v. ajkai közé szorítja’ ❖ És ha vagy eggy vagy más ravasz a’ horgot be-harapvánn Eszre vesz is, hogy utánna leselkedel, arra ne csüggedj (1817 Édes Gergely ford.–Horatius C1547, 121) | Felállott, a szivarját még jobban beharapta (1916 Móricz Zsigmond 9462047, 45) | Öklét előrelöki a tökhéjjal beszórt asztalon, hátradől ültében, beharapja a bajúszát (1933 Kodolányi János CD10) | Az ölbeli vadállat Ge-Og ökle felé kapkodott. Beharapta, elengedte (1937 Szentiványi Jenő 1145002, 93).

1b. ts (nyj) ’mohón v. sietve megeszik vmit’ ❖ Belenyúlt a tányérkába s beharapott egy fanyar paprikát (1914 Móricz Zsigmond CD10) | A napot lopják, és evés előtt pálinkáznak, vagy egy-két bélest beharapnak (1940 Veres Péter C4411, 66).

2. ts ’〈ajkát〉 ijedtében, ill. vmely (indulatos) megnyilatkozás megakadályozása céljából két fogsora közé zárja’ ❖ ajkait béharapva (1818 Márton József¹ C3044, 154) | beharapta alsó ajakát, mert remegve észlelé, hogy nevető kedve erőt kezd venni rajta (1879 Vajkay Károly C4677, 13) | Beharapta ajkát, hogy ne szólhasson (1891 Kemechey Jenő C2585, 87) | A fiu beharapta a szája szélét s kis vizes szemeivel rémülten bámult a levegőbe (1910 Móricz Zsigmond C5283, 250) | a brigádvezető lapátfogai kivillantak, amint beharapta indulattól vonagló ajkát (1950 Horváth István C3634, 192) | felszegett állal, beharapott szájjal merednek egymásra (1994 Szántó Piroska 1166004, 264).

2a. (rég) ’〈szót, mondanivalót〉 részben elhallgat, nem mond végig; elharap’ ❖ Eleonóra erre nem tudott mit mondani, hanem a’ Grófnak kezeit ſzorongatta, mert ha ſzólt vólna is, bé-kellett vólna harapni, mivel a’ Báró […] bé-jött a’ házba (1785 Mándi Sámuel ford. 7223001, 241) | a jelen érzelmi művet, ha csak egyetlenegy, de megtört, mintegy beharapott, tehát zordon hangú szóval, mint soh’sem, szüntetni meg, czélhoz vezető és dalmüvészt tanúsitó … eszköz volt (1881 e. Szemere Miklós C3945, 75).

3. tn (rég) ’〈káros jelenség〉 vhol mindinkább tért hódít, elterjed; elharapódzik’ ❖ az emberi Nemzetnek egy részetskéjét az  tulajdon régi ártatlanságában attól a’ romlástól, melly Europában mindenütt be-harapott, állandóvá tegye (1804 Molnár János C0310, 42).

Vö. CzF.; ÉKsz.; ÚMTsz.

beharap ige 2a
1. tárgyatlan (kissé rég)
fogait belemélyeszti vmibe; beleharap
Murkomba-is [= répámba is] be-fog mindenik [ember] harapni
(1793 Gvadányi József)
most tetszik nem tetszik … Be kell harapni a keserü almába
(1878 Boruth Elemér)
Fogai gyengültek, inye vérzett. Mikor beharapott a kenyérbe, piros lett a kenyér bele
(1920 Kosztolányi Dezső)
Most indul… lecsap a cápa! beharap a holdvilágba, nagyot nyel, nyeli a semmit, de nem veszti el a kedvit…
(1940 Urr Ida)
1a. tárgyas (irod)
vminek egy részét fogai v. ajkai közé szorítja
És ha vagy eggy vagy más ravasz a’ horgot be-harapvánn Eszre vesz is, hogy utánna leselkedel, arra ne csüggedj
(1817 Édes Gergely ford.Horatius)
Felállott, a szivarját még jobban beharapta
(1916 Móricz Zsigmond)
Öklét előrelöki a tökhéjjal beszórt asztalon, hátradől ültében, beharapja a bajúszát
(1933 Kodolányi János)
Az ölbeli vadállat Ge-Og ökle felé kapkodott. Beharapta, elengedte
(1937 Szentiványi Jenő)
1b. tárgyas (nyj)
mohón v. sietve megeszik vmit
Belenyúlt a tányérkába s beharapott egy fanyar paprikát
(1914 Móricz Zsigmond)
A napot lopják, és evés előtt pálinkáznak, vagy egy-két bélest beharapnak
(1940 Veres Péter)
2. tárgyas
〈ajkát〉 ijedtében, ill. vmely (indulatos) megnyilatkozás megakadályozása céljából két fogsora közé zárja
ajkait béharapva
(1818 Márton József¹)
beharapta alsó ajakát, mert remegve észlelé, hogy nevető kedve erőt kezd venni rajta
(1879 Vajkay Károly)
Beharapta ajkát, hogy ne szólhasson
(1891 Kemechey Jenő)
A fiu beharapta a szája szélét s kis vizes szemeivel rémülten bámult a levegőbe
(1910 Móricz Zsigmond)
a brigádvezető lapátfogai kivillantak, amint beharapta indulattól vonagló ajkát
(1950 Horváth István)
felszegett állal, beharapott szájjal merednek egymásra
(1994 Szántó Piroska)
2a. (rég)
〈szót, mondanivalót〉 részben elhallgat, nem mond végig; elharap
Eleonóra erre nem tudott mit mondani, hanem a’ Grófnak kezeit ſzorongatta, mert ha ſzólt vólna is, bé-kellett vólna harapni, mivel a’ Báró […] bé-jött a’ házba
(1785 Mándi Sámuel ford.)
a jelen érzelmi művet, ha csak egyetlenegy, de megtört, mintegy beharapott, tehát zordon hangú szóval, mint soh’sem, szüntetni meg, czélhoz vezető és dalmüvészt tanúsitó … eszköz volt
(1881 e. Szemere Miklós)
3. tárgyatlan (rég)
〈káros jelenség〉 vhol mindinkább tért hódít, elterjed; elharapódzik
az emberi Nemzetnek egy részetskéjét az  tulajdon régi ártatlanságában attól a’ romlástól, melly Europában mindenütt be-harapott, állandóvá tegye
(1804 Molnár János)
Vö. CzF.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások