behízelgő mn 17C

1. ’megnyerő, bizalmat keltő 〈megnyilvánulás, magatartás stb.〉’ ❖ behizelgő bolti hangon mondá (1843 Vajda Péter ford.–Bulwer-Lytton C4671, 108) | Itthon van a Méltóságos főispán úr – szólitotta meg a legbehizelgőbb mosolylyal a peczkes magatartású, piros, szederjes fekete képü szakácsot (1886 Tolnai Lajos 8483021, 45) | Sőt még Bunsent, ezt a kemény agglegényt is megpuhította behízelgő kedves modorával (1921 Beke Manó CD10) | nehéz lehet ellenállni az üzleti befektetők behízelgő ajánlkozásainak (1998 Magyar Hírlap CD09).

1a. (ritk) ’olyan 〈személy〉, akire a hízelgő viselkedés, magatartás jellemző’ ❖ Parasita: behizelgő; nyalakodó (1835 Kunoss Endre C2852, 73).

1b. ’megnyerő, bizalmat keltő 〈személy〉’ ❖ Kedves Akarat, ön a legszeretetreméltóbb, legbehízelgőbb fickó a világon (1887 Mikszáth Kálmán CD04) | rokonszenves, behízelgő, jóképű, jó alakú, szép arcú ember volt (2000 Kőrösi Zsuzsanna–Molnár Adrienne CD17).

2. ’kellemesen ható, fülbemászó 〈kül. dal(lam), zene〉’ ❖ pokolzenévé változtak behizelgő hangjai (1844 Frankenburg Adolf C1769, 3) | Kedves behizelgő darabkák ezek, melyeket a zongoraiskolák tanulmányozása mellett a kis tanuló élvezettel tanulgathat (1911 Zenelap 2117002, 15) | Különálló jelenség Kacsoh Pongrác „János vitéz” című daljátéka (1904). A népies hang szerencsés stilizálásával, behízelgő melódiájával, szép szövegével irányt mutató, klasszikus értéke a magyar operette-stílusnak (1942 Magyar művelődéstörténet CD43) | [Virágh József] behízelgően énekel és valamivel felszabadultabban játszik, mint korábban (1995 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

behízelgő melléknév 17C
1.
megnyerő, bizalmat keltő 〈megnyilvánulás, magatartás stb.〉
behizelgő bolti hangon mondá
(1843 Vajda Péter ford.Bulwer-Lytton)
Itthon van a Méltóságos főispán úr – szólitotta meg a legbehizelgőbb mosolylyal a peczkes magatartású, piros, szederjes fekete képü szakácsot
(1886 Tolnai Lajos)
Sőt még Bunsent, ezt a kemény agglegényt is megpuhította behízelgő kedves modorával
(1921 Beke Manó)
nehéz lehet ellenállni az üzleti befektetők behízelgő ajánlkozásainak
(1998 Magyar Hírlap)
1a. (ritk)
olyan 〈személy〉, akire a hízelgő viselkedés, magatartás jellemző
Parasita: behizelgő; nyalakodó
(1835 Kunoss Endre)
1b.
megnyerő, bizalmat keltő 〈személy〉
Kedves Akarat, ön a legszeretetreméltóbb, legbehízelgőbb fickó a világon
(1887 Mikszáth Kálmán)
rokonszenves, behízelgő, jóképű, jó alakú, szép arcú ember volt
(2000 Kőrösi Zsuzsanna–Molnár Adrienne)
2.
kellemesen ható, fülbemászó 〈kül. dal(lam), zene〉
pokolzenévé változtak behizelgő hangjai
(1844 Frankenburg Adolf)
Kedves behizelgő darabkák ezek, melyeket a zongoraiskolák tanulmányozása mellett a kis tanuló élvezettel tanulgathat
(1911 Zenelap)
Különálló jelenség Kacsoh Pongrác „János vitéz” című daljátéka (1904). A népies hang szerencsés stilizálásával, behízelgő melódiájával, szép szövegével irányt mutató, klasszikus értéke a magyar operette-stílusnak
(1942 Magyar művelődéstörténet)
[Virágh József] behízelgően énekel és valamivel felszabadultabban játszik, mint korábban
(1995 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások