behuny ts ige 1a6
1. ’〈szemét〉 lehunyja, becsukja’ ❖ Az oſtoba kzség, trónuſom’ meg-únta, Fényességem elt szemeit be-húnyta (1772 Bessenyei György¹ 7044019, 12) | Annyiszor tettük meg már öt év alatt ezt az utat Cservárról Iharosra, hogy akár behunyt szemmel is megjárnám (1881 Matkovics Pál C3054, 1) | félszemét behunyva, mint a puskalövéskor, vizsgálgatta a szerszámot (1961 Katkó István 9315001, 13) | Irtózattal hunyta be szemét – de ahogy behunyta, megragyogott előtte a tegnap esti látomás (1982 Jékely Zoltán 9278103, 27).
1a. (ritk) ’〈egyéb érzékszervét, értelmi v. érzelmi képességeit〉 kikapcsolja, befogadásra képtelenné teszi’ ❖ Béhúnyom hát fülem’ szemem’ (1798 Csokonai Vitéz Mihály C1335, 70) | Szemét-fülét behúnyta nemes Furkó Tamás (1850 Arany János C0646, 124) | becsukja a lelkét, ki a Léthét issza és ott aki van, annak neve: nincs. Behunyja a lelkét, ki issza a Léthét S örökre feledve a létnek a létét (1910 Babits Mihály 9014046, 88).
1b. ’〈szemét〉 elaludva becsukja’ ❖ Haboknak Illy oſtromlását meg gyzöd e’ gyenge sövénnyel? […] Nem roskadnak alá? ’s ha meg óltalmazza ſzerentse, Mellyhez nem bízhatſz, ſzemeid bé húnyhatod? álom Férhet e’ leg kiſſebb hozzád? (1777 Baróti Szabó Dávid 7021014, 10) | Estve ha béhúnyod szemedet (1840 Remény C3610, 166) | Nem birtam behunyni a szemeimet reggelig (1886 Mikszáth Kálmán C3129, 92) | Szemét se hunyta be szegény ma éjszaka (1964 Jékely Zoltán ford.–Corneille 9278107, 335).
1c. (szépítő) ’〈szemét〉 meghalva örökre becsukja’ ❖ Békélj meg ellenségeiddel, forditsd meg kárát, böcsületét felebarátodnak. Váltsad megérdemlett büntetésedet alamizsnával, engeszteld birádat. Rakúlj érdemekkel. Ezek meg-lévén, szép Reménységgel húnyod bé szemedet (1773 Faludi Ferenc C1665, 74) | ha én a szemem behunom, ennek a kis vagyonnak nekimén hat lány, négy vej (1898 Móra István C3208, 138) | Amint Knud [dán király] behunyta szemét (1035), a birodalom három alkotórészére szakadt (1936 Váczy Péter CD42).
1d. (rég, ritk) ’〈növény vmely részét〉 részeinek összehúzásával összezárja’ ❖ sok virágok … a’ bokrétájokat béhunyják (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1417, 48).
2. (rég) ’〈halott szemét〉 lefogja, lezárja vki’ ❖ ez mindaddig birtokát kezéhez nem vette, haszonvételével megelégedvén, még fogadott szülinek szemeit be nem húnyta (1813 Verseghy Ferenc ford. C4416, 139) | ez apának idegenek hunyták be szemeit (1841 Eötvös József C1208, 283).
Vö. CzF. ~; ÉrtSz.; TESz. huny; ÉKsz.; SzT. ~, behunyt; ÚMTsz.