békasó fn 1A (nyj, átv is)

’〈kül. a gyémánttal szembeállítva az értéktelenség jelképeként is:〉 folyóvíz v. tenger által rendsz. simára csiszolt és legömbölyített fehér kvarckavics’ ❖ Követsből vagy apró béka sóból [álló rakás] (1777 Kovács Ferenc¹ ford.–Gautier¹ C2757, 22) | Azt vélnéd, hogy gyémánt, pedig tán Béka ſó, Küls fénnye ragyog, a’ próbája nem jó (1794 Gvadányi József C1942, 221) | darab békasót vittem tömlöczünkbe s ott ketté törvén alkalmas tűzkő gyanánt szolgált (1857 Boross Mihály C1157, 54) | gyémántnak árult hitvány békasó [ti. a rossz költő], kire köpik a nyájas olvasó (1938 e. Dsida Jenő 9114056, 125) | [a malacok] belepték az egész hídlást, mint fehér békasó a folyó hordalékos partját (1952 Herédi Gusztáv C3634, 149) | A hutának előbb meg kellett égetni a kvarcot (népiesen: békasó), aztán darálni (1996 Természet Világa CD50).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. béka-; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

békasó főnév 1A (nyj, átv is)
〈kül. a gyémánttal szembeállítva az értéktelenség jelképeként is:〉 folyóvíz v. tenger által rendsz. simára csiszolt és legömbölyített fehér kvarckavics
Követsből vagy apró béka sóból [álló rakás]
(1777 Kovács Ferenc¹ ford.Gautier¹)
Azt vélnéd, hogy gyémánt, pedig tán Béka ſó, Küls fénnye ragyog, a’ próbája nem jó
(1794 Gvadányi József)
darab békasót vittem tömlöczünkbe s ott ketté törvén alkalmas tűzkő gyanánt szolgált
(1857 Boross Mihály)
gyémántnak árult hitvány békasó [ti. a rossz költő], kire köpik a nyájas olvasó
(1938 e. Dsida Jenő)
[a malacok] belepték az egész hídlást, mint fehér békasó a folyó hordalékos partját
(1952 Herédi Gusztáv)
A hutának előbb meg kellett égetni a kvarcot (népiesen: békasó), aztán darálni
(1996 Természet Világa)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. béka-; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások