békebontó mn és fn 1A

I. mn

1. ’olyan 〈személy v. közösség〉, aki, ill. amely vmely ellenségeskedés szításával a béke állapotának véget vet v. erre törekszik’ ❖ Tönkre veri mind a békebontó németet (1892 Versényi György 8519009, 22) | a békebontó piktorok, szobrászok ügyét úgy is elintézi a legilletékesebb ítélőbíró az – idő (1920 Bálint Aladár CD10) | [az elrettentésnek] érzékeltetnie kell bármely békebontó atomhatalommal, hogy „az agresszió többe kerül, mint amennyi a nyereség lehet” (1997 Tények könyve CD37).

2. ’a békés állapot megzavarására v. megszüntetésére irányuló, ill. azzal járó 〈tevékenység, megnyilvánulás〉’ ❖ a török […] először is Zrinyiéken állott boszút a […] békebontó hadjáratért (1865 Salamon Ferenc C3654, 287) | a békebontó családi perpatvar (1908 Budapesti Hírlap dec. 4. C4696, 14) | a képviselőházban békebontó kijelentések hangzanak el (1934 Pintér Jenő CD44) | A Magyar Dolgozók Pártja […] eltökélten küzd […] az imperialisták békebontó kísérleteivel szemben (1948 Szabad Nép jún. 15. C4871, 1).

II. fn

’a békés állapot megzavarására, ill. háború(ság) szítására törekvő személy v. közösség’ ❖ a vén békebontóval megismerkedünk (1852 Jósika Miklós C2392, 124) | A pápa engem [ti. egy eperjesi diákot] mint istentelen békebontót kivetett a keresztény szentegyházból (1908 Herczeg Ferenc 9241007, 14) | mindennemű háború a szövetség [ti. az 1919-ben létrehozott Nemzetek Szövetsége] valamennyi tagállama ellen irányuló háborúnak minősül, s a békebontó a tagállamok együttesét hívja ki maga ellen (1989 Tények könyve CD37).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

békebontó melléknév és főnév 1A
I. melléknév
1.
olyan 〈személy v. közösség〉, aki, ill. amely vmely ellenségeskedés szításával a béke állapotának véget vet v. erre törekszik
Tönkre veri mind a békebontó németet
(1892 Versényi György)
a békebontó piktorok, szobrászok ügyét úgy is elintézi a legilletékesebb ítélőbíró az – idő
(1920 Bálint Aladár)
[az elrettentésnek] érzékeltetnie kell bármely békebontó atomhatalommal, hogy „az agresszió többe kerül, mint amennyi a nyereség lehet”
(1997 Tények könyve)
2.
a békés állapot megzavarására v. megszüntetésére irányuló, ill. azzal járó 〈tevékenység, megnyilvánulás〉
a török […] először is Zrinyiéken állott boszút a […] békebontó hadjáratért
(1865 Salamon Ferenc)
a békebontó családi perpatvar
(1908 Budapesti Hírlap dec. 4.)
a képviselőházban békebontó kijelentések hangzanak el
(1934 Pintér Jenő)
A Magyar Dolgozók Pártja […] eltökélten küzd […] az imperialisták békebontó kísérleteivel szemben
(1948 Szabad Nép jún. 15.)
II. főnév
a békés állapot megzavarására, ill. háború(ság) szítására törekvő személy v. közösség
a vén békebontóval megismerkedünk
(1852 Jósika Miklós)
A pápa engem [ti. egy eperjesi diákot] mint istentelen békebontót kivetett a keresztény szentegyházból
(1908 Herczeg Ferenc)
mindennemű háború a szövetség [ti. az 1919-ben létrehozott Nemzetek Szövetsége] valamennyi tagállama ellen irányuló háborúnak minősül, s a békebontó a tagállamok együttesét hívja ki maga ellen
(1989 Tények könyve)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások