békétlenkedik tn ige 12b

1. ’viszálykodik, ellenségeskedik’ ❖ A nemzetiségek talán egy ideig még békétlenkednek, de végre is jobb meggyőződésre jutván, lassan-lassan helyreáll közöttük a csend (1894 Gracza György CD45) | Nyugaton a felséges Gratianus megzabolázta az örökké békétlenkedő vad germán törzseket (1965 Déry Tibor 9107006, 182) | hol a tatárok békétlenkednek, hol a csecsenek „nem tanulnak” az 1994–96-os háborúból, hol Dagesztánban állítanák feje tetejére az orosz világot (1999 Magyar Hírlap CD09).

2. ’elégedetlenkedik, zúgolódik, ill. panaszkodik’ ❖ Láttam azomban hivő embereket is haláloktól rettegni, nyavalyájokbann hánkódni, békételenkedni (1773–1775 Bessenyei György¹ 7044009, 95) | A nép végre békételenkedni kezdett; és […] kiabálás, zaj kerekedett (1876 Táncsics Mihály 8463017, 244) | [a közhangulat] háborog, békételenkedik, mint viharban a tenger (1898 Gracza György CD45) | Rákóczi fellázadt… az ország pedig békétlenkedik (1953 Remenyik Zsigmond 9561003, 18) | [Csoóri] azért békétlenkedik, mert kevesli az ember adott lehetőségeit, s még inkább azt, hogyan használjuk föl őket (1974 Alföldy Jenő 2049042, 68).

3. (rég) ’aggódik, nyugtalankodik, ill. türelmetlenkedik’ ❖ Az egésségem felől békételenkedel (1789 Kazinczy László C2554, 250) | vendégeim, kiket jó idő óta várakoztatok, békételenkedni kezdenek (1840 Kossuth Lajos CD32) | Békétlenkedő hitelezőket senki sem tudott nálánál [ti. Katánghy János úrnál] nagyobb diplomáciával várakozásra bírni (1896 Mikszáth Kálmán 8312010, 23).

Sz: békétlenkedés.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

békétlenkedik tárgyatlan ige 12b
1.
viszálykodik, ellenségeskedik
A nemzetiségek talán egy ideig még békétlenkednek, de végre is jobb meggyőződésre jutván, lassan-lassan helyreáll közöttük a csend
(1894 Gracza György)
Nyugaton a felséges Gratianus megzabolázta az örökké békétlenkedő vad germán törzseket
(1965 Déry Tibor)
hol a tatárok békétlenkednek, hol a csecsenek „nem tanulnak” az 1994–96-os háborúból, hol Dagesztánban állítanák feje tetejére az orosz világot
(1999 Magyar Hírlap)
2.
elégedetlenkedik, zúgolódik, ill. panaszkodik
Láttam azomban hivő embereket is haláloktól rettegni, nyavalyájokbann hánkódni, békételenkedni
(1773–1775 Bessenyei György¹)
A nép végre békételenkedni kezdett; és […] kiabálás, zaj kerekedett
(1876 Táncsics Mihály)
[a közhangulat] háborog, békételenkedik, mint viharban a tenger
(1898 Gracza György)
Rákóczi fellázadt… az ország pedig békétlenkedik
(1953 Remenyik Zsigmond)
[Csoóri] azért békétlenkedik, mert kevesli az ember adott lehetőségeit, s még inkább azt, hogyan használjuk föl őket
(1974 Alföldy Jenő)
3. (rég)
aggódik, nyugtalankodik, ill. türelmetlenkedik
Az egésségem felől békételenkedel
(1789 Kazinczy László)
vendégeim, kiket jó idő óta várakoztatok, békételenkedni kezdenek
(1840 Kossuth Lajos)
Békétlenkedő hitelezőket senki sem tudott nálánál [ti. Katánghy János úrnál] nagyobb diplomáciával várakozásra bírni
(1896 Mikszáth Kálmán)
Sz: békétlenkedés
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások