béketűrés fn 4B
1. ’beletörődés, önuralom, alázat, amellyel vki zaklatást, sérelmet, szenvedést zúgolódás, panasz, lázad(oz)ás nélkül képes viselni’ ❖ ki az ördög állja ki béketüréssel, midőn ő nagysága […] a vendégágy alá gyujtat, s az alvó vendéget a láng ugratja ki az ágyból (1858 Vas Gereben 8514001, 52) | a természetünk se olyan, hogy a bajunk kihozna a béketűrésből. Tűrünk, várunk abban a reményben, hogy majd megjavul a sorsunk (1902 Wallesz Jenő 9785001, 12) | eltünt az a lény, aki béketűréssel viselte az irodai élceket (1948 Makai Imre ford.–Gogol 9418002, 92) | A munka világában meglévő béke csak látszólagos […], mert ez az általános némaság az új keletű bérrabszolgák béketűréséből, egzisztenciális félelméből fakad (1997 Országgyűlési Napló CD62).
2. ’higgadt, nyugodt lelkiállapot’ ❖ hamar jön ki a béketűrésből (1870 Mikszáth Kálmán 8312041, 18) | Ferdinánd elveszté béketűrését s indulatos hangon kiálta föl (1880 Károlyi Árpád CD57) | Te egy angyalt is kihoznál a béketűréséből (1961 Benedek Marcell 9042001, 63).
3. (ritk) ’az a képesség v. tulajdonság, amellyel vki más személy(ek) gyarlóságát, bűnét, ill. vkinek a művében megnyilvánuló hibá(ka)t indulatok nélkül elviseli, elnézi’ ❖ azt bátorkodom kérni: „méltóztassék tiszta ’s rendszeres előadásom hiját figyelme ’s béketürése által pótolgatni” (1830 Széchenyi István 8429004, 184) | szeretetlen, s nem bír kímélő béketüréssel, megférő indúlattal ember-társai irányában (1853 Fáy András¹ C1714, 150) | szinte megdöbbentő béketűrés, hogy a megrendelők megelégedtek ezekkel a műhelymunkákkal (1940 Hoffmann Edith CD10).
4. (/nyj) ’kitartás, állhatatosság, amellyel ember v. állat képes hosszadalmas v. kellemetlen feladatot elvégezni, ill. hosszasan várakozni’ ❖ A mult télen kezdtem […] egy theatrális darabot koholni. Nem tudom, lesz-e elég béketürésem a télen elvégezni (1816 Berzsenyi Dániel 8054210, 408) | E bányahelységeket egyenként előadnom, kifárasztaná olvasóim béketürését (1853 Kőváry László 8255003, 176) | mind a két ló horkanó béketűréssel állt és várt (1931 Szabó Pál² CD10).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.