bél fn 5B8 

1. (birtokszóként, egysz-ban) (rég) ’vminek a belső tere, belseje, mélye’ ❖ több esztendkig a’ Bakonynak bélében lakván (1805 Hollósi Egyed C2095, 67) | a lankadozónak Én az utó sujtást megadom, hogy örülve ne lássa Káldor háza belét (1831 Vörösmarty Mihály C4534, 443) | nyájaitokat hajtsátok a’ sziget’ belébe (1838 Kölcsey Ferenc C2794, 110) | a gyapjúzsák belében dögbőr-hulladék kevertetett (1841 Kossuth Lajos CD32) | leért a föld belébe innét a férfi, aki fölásta a pincét (1957–1967 Nemes Nagy Ágnes 9479092, 75).

2. (birtokszóként, egysz-ban) (rég) ’vminek a belső része, a belsejében található tartalom’ ❖ szék [=] bél, vel (tojásnak, lisztnek, dolognak széki) (1784 Kisded szótár C0815, 71) | a tojásból kivették a belét, megtöltötték papelilloval [= konfettivel] és összeragasztották megint könnyen szakadó szalaggal (1918 Szini Gyula ford.–Louÿs CD10) | hányta kifelé a fúrógép a föld belét a körül a leszúrt vastag cső körül (1934 Szép Ernő CD10).

2a. (birtokszóként, egysz-ban) ’pékárunak, es. egyéb sült tésztafélének a keményebb héjtól elkülönülő puha belső része’ ❖ ha a’ zsemlye bélét vagy kenyér héját elvetjük is, nem rendül e meg bennünk valamelly érzés, mintha nem jól cselekednénk (1830 Széchenyi István 8429002, 50) | [Narda] golyókat gyurkált a fehér kenyér béléből s megdobálta Vladimirt (1879 Sziklay János ford.–Sacher-Masoch 8447004, 33) | szalonna jeges fénye; kalács hó béle (1950 Illyés Gyula 9274051, 16) | két kiló kenyér belével meg egy liter tejjel egykettőre kitakarítja a gyomrát (1989 Csengey Dénes 1028003, 50).

2b. (rendsz. birtokszóként, egysz-ban) ’növényi termésnek a héj alatti (húsos) része, belseje’ ❖ [a mogyorós ledneknek] jó ’s édes izü […] a’ fehér béle (1775 Csapó József 7062001, 97) | A’ Diófa igen kemény hajú gyümltsöket hoz: mellynek közepiben van négy tzikk bél (1795 Gáti István 7116001, 56) | az ember az ugorkát vigyázva felvágja, és a magvakat belével együtt kikaparja, egy edénybe tölti (1875 Hasznos Mulattató 8630001, 141) | Csöre eldicsekedett vele, milyen szépen kiette a dinnyéből a belét (1941 Móricz Zsigmond 9462012, 18) | a tököt négy vastag karikára vágom, vékonyan lehámozom és a magvas belét kiszedem (1997 Magyar Hírlap CD09).

2c. (rendsz. birtokszóként, egysz-ban) (Növ is) ’a hajtásos növények gyökerének, szárának közepét kitöltő, alapszövetből álló, rendsz. puha rész’ ❖ Az Oltó-Ágat két felöl a’ Béléig meg-kell-faragni (1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand 7332009, 189) | azt olvassuk a’ magas Tsalánról (Urtica Dioica Linnei), hogy annak szálas bélibl [vásznat lehet készíteni] (1800 Magyar Kurír C0337, 188) | a fatörzs keresztmetszetében észrevehető rétegek, minők: a kéreg, háncs […] faanyag és ebben létező évgyűrük és a bél (1865 Tanodai Lapok 8666001, 265) | a bodzafa belét kiszedték, abból lett a [játék] puska (1903 Mikszáth Kálmán C3160, 5) | [a papirusz] a Nílus deltájának mocsarai közt egykor bőségesen termő Cyperus papyrus nevű sás rostjaiból készült. A növény belét éles késsel vékony szalagokká metélték, és a szalagokat két rétegben egymás mellé helyezték (1997 Természet Világa CD50).

3. ’ember v. állat belső szerve(inek), zsigere(inek összessége)’ ❖ [IV. Henrik] szörny rohanáſsal a’ fldre le-fordúl, […] Hoſzſzan el-nyúl teſte, foga a’ port rágja, Minden tsontyát ’s bélit a’ ló öſzve-vágja (1786 Péczeli József ford.–Voltaire 7267016, 158) | mindjárt beragad a nyeldeklőm és kiszakad a bélem a szomjúság miatt (1847 Petőfi Sándor 8366447, 122) | [Texasban] egy estve 17 pulykát lőttem le […], az egyiket megmértem, s ugy találtam, hogy megkopasztva, bél és toll nélkül 28 fontot nyomott (1858 Xantus János 8531002, 29) | behunyta a szemét s érezte, hogy járja át a bor ereje a beleit (1911 Móricz Zsigmond C3214, 133) | az embernek a béle reszket a fázástól (1951 Veres Péter 9771010, 93) | a prózai darabokban is a belünket kiordítva kell vonaglanunk a színpadon (2000 Magyar Hírlap CD09).

3a. (kissé durva) ’〈undorodás kif-ére〉’ ❖ képedtl kevereg a’ bélem, Minden szándékodat átokra tserélem (1788 Pálóczi Horváth Ádám C2112, 165) | Szolgálatba bélt-kever Képemmel nem állhatok (1807 Kisfaludy Sándor C2698, 238) | [Kálmán] ökrendezni szeretett volna, kihányni a beleit, a tüdejét, az egész mocskos világot (1927 Kardos László CD10) | [Réthy Balázsnak] olyan a természete, hogy ha renegátot lát, csaknem kifordul a béle (1962 Szabó Pál² 9631001, 132).

3b. ’〈szitkozódásban, fenyegetésben〉’ ❖ Halgass, mert megfojtalak, Mert kitiprom a’ béledet (1807 Kisfaludy Sándor C2698, 244) | A torkodon huzom ki béledet (1870 Lévay József ford.–Shakespeare C3738, 99) | fene essen a belébe! (1979 Kornis Mihály 1082001, 183).

3c. (rég) ’vkinek a bensője, belső lénye’ ❖ Felele Uliſſes: köſs cſomót nyelveden Ne mutasd a’ mérget el-futott béleden (1780 Dugonics András ford.–Homérosz 7087027, 188) | nyelvem fagy, ’s ki-nem mondhatja, A’ kínt, ’s a’ haragot melly bélem’ ſzaggatja (1784 Péczeli József ford.–Voltaire 7267025, 68).

4. (Biol) ’a táplálék befogadására és feldolgozására szolgáló szervek összefüggő rendszere; emésztőcsatorna’ ❖ Bél, bélcső, bélcsatorna (tubus alimentarius […]) a fejtől a medencéig terjedő izmos falu nyálkahártya-csőből áll, rajta helyenkint tágulatok következnek szükebb helyek után (1893 PallasLex. CD02) | bélcső, bélcsatorna, bél, enteron (gör.), intestinum (lat.): az állatfajok többségében, ill. az emberben az emésztőszervek legfontosabb része (1994 MagyarNagyLex. C5816, 309).

4a. (gyakr. tbsz-ban, az egysz-úval azonos jelentéssel) (Orvos is) ’〈gerincesekben:〉 ennek a gyomor kimeneti nyílásától a végbélnyílásig tartó része, ill. ennek vmely szakasza’ ❖ a’ veszteget éhség kezdé ki-száradott béleimnek bels részét faggatni [!] (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 133) | A’ Belek osztatnak három vékonyokra, és három vastagokra (1782 Rácz Sámuel ford.–Plenck C3565, 47) | a’ test’ törzsökében vagyon a’ sziv, tüdő, has, gyomor, belek, máj, lép, vesék, epe, és vizhólyag stb. (1845 Beke Ince Kristóf 8035002, 146) | Az örök anyag boldogan halad benned a belek alagútjain (1933 József Attila 9282089, 180) | [sárgaságnál] az epe festékanyaga nem a bélbe, hanem a vérbe jutva, a bőr mélyebb rétegeibe kerül, és a bőrt sárgára festi (1961 Buga László 9075001, 177) | Sertések belében élősködik az óriás buzogányfejű féreg (1995 Magyarország állatvilága CD14).

4b. (Biol) ’〈alsóbbrendű állatokban:〉 a táplálék megemésztésére, a tápanyagok felszívására szolgáló(, szakaszokra nem tagolódó) szerv’ ❖ A soksejtű állatok szómája [= teste] legalább is bőrre és bélre tagolódott (1929 Az állatok világa ford. CD46) | Cellulózbontó baktériumok […] tömegesen élnek az egyenesszárnyú rovarok belében, hiszen nélkülük ezek a rovarok növényi táplálékukat nem tudnák hasznosítani (1995 Magyarország állatvilága CD14).

5. ’leölt patás állatnak, kül. sertésnek, juhnak, marhának a hasüregből kiemelt, megtisztított bélcsatornája v. annak vmely szakasza, ill. ennek műanyag utánzata (mint vmely töltelékes húsáru burkolója)’ ❖ a’ [hegedű- és hárfa]húrokban főképen, a’ hangnak tísztasága kivántasson meg; e’ pedig a’ béleknek a’ mellyekből készíttetnek rúgó erejektől [függjön] (1818 Mokry Benjámin ford.–Möller² 8315021, 382) | Mindenféle kolbászhoz meg kell a’ húst hártyájától és inaitól egy éles késsel vonogatni, – mellyel, megvagdalva megtöltődik a’ bél (1846 Zelena Ferenc 8534007, 87) | Az Öreg Ember most a nyakába fűzött láncon nézett végig gyönyörködve. Szárított bélre fűzve ott csörgött-zörgött a világ minden ritkasága, különféle színekben pompázó kövek, múmiává aszalt kígyófej, hétsoros pompázó kagylóhéj, csüngőként pedig araszos medvefog (1937 Szentiványi Jenő 1145001, 20) | [A sertésbelet] felhasználás előtt langyos vízben kell áztatni. Ugyanez vonatkozik a műanyag bélre is, az azonban már könnyebben használható, kevésbé szakad, és ha langyos vízbe áztatjuk, rugalmas is (1994 Frank Júlia CD19).

6. ’vmely tárgynak a közepébe, belsejébe (betétként) beillesztett, a külsejétől eltérő anyagú, ill. rendsz. puhább állagú (alkat)része’ ❖ mi magyarok mit köttetnénk vele [ti. a könyvkötővel], hogy a héj becsesebb ne legyen a bélinél? (1853 Fáy András¹ C1714, 132) | Egy nagy teremben 500 nőmunkás dolgozik együtt, kettenkint egymás kezére, ollyképen, hogy az egyik a szivar belét késziti, a másik pedig a külső boriték-levélbe betakarja (1858 Vasárnapi Újság CD56) | [néha] a kötélnek zsineg vagy épen drót a bele (1888 Baksay Sándor C0736, 46) | [Aszfaltcső készítésekor] az aszfalt egyenletes szétterítése és tömörítése céljából a felcsavarás közben egy másik henger nyomja a fölcsavart papirost. Midőn a cső már elég vastag, a papirost elvágják és a csövet a bélről lehuzzák (1893 PallasLex. CD02) | Az üreges öntések formájának azt a részét, ahová fémnek jutni nem szabad, külön behelyezett béllel (magdarabbal) töltjük ki (1926 RévaiNagyLex. C5715, 72) | belét hullatja számos kóc-alak (1965 Rákos Sándor 9550023, 47) | A grafitceruzák puha, közepes és kemény béllel kaphatók (2000 Természet Világa CD50).

6a. ’világítóeszköz kanóca’ ❖ [a pokolban] szemfényvesztő hatalommal készült fényes lámpások függöttek; ezeknek égő bélei ólthatatlan tündöklő tzzel lobogtak (1793 Bessenyei Sándor ford.–Milton C1105, 41) | Gyertyát gyujtok mérgemben ekkor, Azaz szeretnék gyujtani, Hanem csak bél akad kezembe, Fagyját megette valami (1850 Tompa Mihály C4239, 48) | az asszony szilánkot tartott a tűzbe s annak a lángján meggyujtotta a mécses belét (1930 Móricz Zsigmond CD10) | előfordultak nagyobb számban a harisnyaszerűen szövött béllel működő körégős petróleumlámpák, általánossá azonban a lapos szövetbelek váltak (1981 NéprajziLex. CD47).

6b. (/nyj) ’szőtt textilanyag, kül. vászon keresztszála; vetülékfonal’ ❖ Elastics […], rugalmas megnyulással biró, kaucsuk-betéttel (béllel) készült szövet. Az alapszövet készülhet gyapjuból, selyemből vagy pamutból, a bélelő láncfonal azonban mindig kaucsukszál (1912 RévaiNagyLex. C5702, 278) | A hosszanti láncfonal népi neve melléke, mejjéke, felmenője, a keresztfonalé béle, belemenője (1982 NéprajziLex. CD47) | Nem készül mindig azonos minőségű fonalból a láncfonal (a vászon melléke) és a vetülékfonal (a vászon béle) (1991 Magyar néprajz CD47).

Ö: bodza~, ceruza~, elő~, fog~, gyertya~, hurka~, kenyér~, közép~, lámpa~, mű~, nyom~, öreg~, patkó~, utó~, űr~, vak~, vastag~, vég~, vékony~; a -bél címszó alatt: csirke~, dió~, disznó~, mandula~, marha~, mogyoró~.

UB: -bántalom, -betegség, -fájdalom.

Fr: tizenkét.

ÖU: juh~, kolbász~, mécs~, tányér~, tojás~.

ÖE: ~beteg, ~fájás, ~fal, ~fertőzés, ~folyás, ~hártya, ~hús, ~huzam, ~sérv, ~szél, ~szűkület, ~vérzés.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.