beledől tn ige 1c1
1. ’teste teljes súlyával szándékosan dől, roskad vhova’ ❖ Ártatlanúl belé döltél A’ szerelem karjába (1820 Kisfaludy Károly C2672, 54) | [A szoba] egyik szögletében egy bőrrel bevont támszék állt; épen egész kényelemmel akartam beledülni, midőn hirtelen egy jókora nagyságu csörgőkigyót pillantottam meg rajta (1859 Vasárnapi Újság CD56) | milyen jó volna forró testével, lelkével azokba a hideg, ezüstszínű hóhalmazokba beledőlni (1908 Nagy Lajos CD10) | [az ispán átölelte Zsófi] csipejét. A lány kacagva síkoltozott és összegabalyodva dőltek bele a búzába (1934 Szabó Pál² 9631003, 29).
1a. ’〈ágyba〉 nagy lendülettel lefekszik’ ❖ Az Inas, maga ágyának gondolván az Ura’ ágyát, belé dl (1792 Magyar Hírmondó 7444075, 88) | Az ágy sóhajt, ahogy beledűltök (1922 Zilahy Lajos 9799003, 80) | Zubbonyát a székre dobta és már az ágynál volt, beledőlt ruhástól, féloldalasan, hanyatt (1979 Domahidy András 1036002, 105).
1b. ’öngyilkossági szándékkal kardjába dől’ ❖ már kardod kész, hogy beledőlj (1870 Benedek Aladár C3308, 87) | mellének tartja a kardot, melybe beledől (1883 Beöthy Zsolt C1020, 241) | [az őrmester] azt hitte, hogy elveszett a háború és egy tölgyfatörzsbe illesztette kardját, beledőlt (1925 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | Saul fogta a kardot és beledőlt. […] Amikor a fegyverhordozó látta, hogy Saul meghalt, ő is kardjába dőlt és meghalt vele együtt (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).
2. ’〈mélyedésbe, vízbe〉(felborulva) beleesik’ ❖ egy sóval meg-terheltetett szamár, belé-dle a’ vízbe (1776 Esopus meséi ford. C1641, 172) | Szánkóm beledőlt az árokba (1846 Jókai Mór CD18) | a vízbe beledőlt korhadt fatörzsek (1933 Az állatok világa ford. CD46).
2a. (rég) ’〈kisebb mélyedésbe, ill. mocsárba, sárba〉 kerülve egyensúlyát veszti, és eldől(ve belesüllyed, belesüpped)’ ❖ [a kereskedő] juta valamely lápos ’s posványos sáros helyre, mellybe egyik jármos kre belé dle (1780 Patay Sámuel ford. C0710, 7) | [Jávorka] fogta a lőcsöt, tartotta a vállával a szekeret, hogy bele ne dőljön valami kátyúba (1882 Jókai Mór CD18) | A mint az a kemény fekete agyag az esőtől vagy hólétől átázik, olyan ragadós, tésztanemű vendégmarasztó sár válik belőle, hogy ugyan ló legyen, a mely bele nem dől (1891 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | Az ökör, a tehén a berekbe beledül, beleveri magát, s ott olyan tehetetlen, hogy úgy kell kihuzatni (1911 Malonyay Dezső CD07).
3. ’a lendülettől v. erőlködéstől felső testét kissé előredönti’ ❖ Dörg Uszubú izgattya legényeit, És beledülve veté a Bolgárt viszsza dühölygn (1831 Pázmándi Horvát Endre 8358007, 329) | dől belé nevettében [a kisasszony] (1864 Szentpály Janka C3967, 6) | [Irén] zongorázik, féktelenül csapkodja a billentyüket, beledől a zongorába (1936 Móricz Virág CD10) | mint a futóversenyek végén dőlnek bele az atléták, ilyen iramban és tartásban került Dieterle úr az előszoba közepébe (1943 Tersánszky Józsi Jenő C4122, 67) | – Piros – harsogta [a kártyázó] Szepi bácsi, hogy beledűlt a p-be meg a magánhangzókba (1969 Domahidy András 1036006, 175).
3a. (Sp) ’〈labdába, lövésbe〉 felső testét előre döntve minden erejét beleadja’ ❖ ÉrtSz.
4. ’〈szél vitorlába〉 nagy erővel belefúj, és megfeszíti’ ❖ belédől a vásznakba a szél (1872 Kompolthy Tivadar C2726, 125) | Szárnyamat (a kabátomét) széttártam, kevély vitorlaként, dőljön bele a szél (1947 Szabó Lőrinc 9629121, 49).
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.