belefúr ige 1a6
1. ts ’〈hegyes eszközt, tárgyat〉 szilárd anyagba fúrva belenyom’ ❖ [Hunyadi János lerázza pajzsáról ellensége dárdáját] mint a méhész sokszorta lerázza Ujjáról, hova fullánkjait belefúrta, a méhet (1853 e. Garay János CD01) | Dimbi torkába belefúrta a vasat [ti. fegyverének vasát] (1911 Bán Ferenc CD10) | belefúrtam a sípot annak a cserép tengerihagymának a földjébe, amelyik az ablakon tengődött (1934 Móra Ferenc C3203, 9).
1a. ’〈kutató tekintetét〉 mereven irányítja, szegezi vhova’ ❖ Felesége kijött eléje a folyosóra és várakozó tekintetét belefúrta szemébe (1916 Barta Lajos CD10) | éjszakánként hányszor felébredtem és belefúrtam szememet a sötétbe és figyeltem minden apró neszre (1927 Székely Tibor CD10) | A kézfogás után Jakota nem ereszti el Lebovics kezét, belefúrja a tekintetét Lebovics szemébe (1979 Kornis Mihály 1082001, 144).
2. tn ’〈hegyes eszközzel〉 lyukat fúr vmibe’ ❖ [az ormányos bogár] jő egy hosszú fúróval, belefúr [a gyümölcsbe], a lyukba tojását teszi (1886 Jókai Mór C2334, 152) | [A pásztor hosszú fúróval] belefúr a pipaszár egyik végébe is, meg a másikba, hogy a fúrások a középen találkozzanak (1911 Malonyay Dezső 8292027, 118) | Kisunokámnak éppen az ötödik születésnapján fájdult meg a foga […]. Ünneplés helyett rohantunk a fogorvoshoz, aki belefúrt a fogba (1998 Magyar Hírlap CD09).
2a. ts ’〈vmely tárgyba lyukat, mélyedést〉 hegyes eszközzel fúrva készít’ ❖ a pocok sűrű járatokat fúr bele [ti. a gátba] (1956 Molnár Géza 2005014, 62) | [A kefekötő] a kész kefefát fúrszékre helyezi, ahol lábbal hajtott fúróval belefúrja a lyukakat (1980 NéprajziLex. CD47).
3. ts (vál) ’〈fejét, arcát〉 vmibe erősen belenyomja’ ❖ Fejét belefúrta az előszoba diványpárnájába (1886 Bródy Sándor C1194, 98) | Belefurta égő arczát a párnákba (1887 Kabos Ede C2469, 53) | [a férfi] visszafeküdt és belefúrta a fejét a szénába (1916 Nagy Zoltán CD10) | Klára belefúrja a fejét az apja hónaljába (1939 Németh László² 9485009, 43) | [A fiú] úgy belefúrja a fejét az apja vállába, hogy csak a félszemével nézi az asztalnál ülőket (1975 Balázs József 9020001, 11).
4. ts belefúrja magát ’〈ember, állat〉 fúrva, fúródva vminek a belsejébe hatol, befúródik vmibe’ ❖ bele-fúrhattya magát a’ Földbe ez a’ Féreg (1793 Segesvári István ford.–Derham C3720, 629) | randa alakok […] fel s alá lótottak-futottak, a tolakodó csoportokba […] bele furván magokat (1843 Gondol Dániel ford.–Dickens C1889, 17) | [A kullancs] belefúrta magát a [birka] bőrébe (1903 Jókai Mór CD18) | [A katonák] valósággal belefúrták magukat a kemény hóba (1958 Bóka László 9064010, 451).
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.