belefut tn ige 5a1 

1. ’〈ember, állat, jármű〉 futva belemegy vmibe v. vhova’ ❖ amint az ön jelmezes vendégei az én kapumon keresztül kilépnek az utcára, ugyanazon sárkány torkába futnak bele, amelyiknek a másik feje elől elmenekültek (1877 Jókai Mór CD18) | [II. Lajos magyar király a török elől] menekültében belefut a Csele patakba (1897 PallasLex. CD02) | Mihelyt a nyulak észreveszik rettegett ellenségük [ti. a vadászgörény] benyomulását, riadtan menekülnek kifelé, s ekkor egyenest belefutnak a hálóba (1929 Az állatok világa ford. CD46) | [Az autózók számára nagyon veszélyes lehet] a ködzóna, amibe főleg völgyben, dombhajlatban vezető útszakaszon néha teljesen váratlanul belefutunk (1995 Magyar Hírlap CD09).

1a. (rég) ’〈víz vmely edénybe, eszközbe〉 beleömlik, belefolyik’ ❖ [ha kedvesem] vizet merít korsójába: [Könnycseppjeim,] fussatok bele hamarjába (1789–1796 Fazekas Mihály 8138035, 17) | a viz, bele fut a vizi puskába (1853–1854 Falusi Esték C0132, 45).

2. (átv is) ’〈folyóvíz, ill. út, utca〉 nagyobb folyóba v. állóvízbe folyik, ill. nagyobb útba, tér(ség)be vezet; beletorkollik’ ❖ Amint a lélekrül titkosan érezünk, Benne gondolatnál egyebet nem lelünk, Az érzékenységek szívbül futnak belé (1772 Bessenyei György¹ CD01) | Az utcza belefut a tátottszáju udvarba (1853–1854 Falusi Esték C0132, 58) | az óriási gletscher e mellékága belefut egészen a tengerbe (1898 Pekár Gyula C3460, 115) | [a szecesszió] éppen ezeken a csatornákon fut bele a díszítésektől megszabaduló építészeti funkcionalizmusba, a festészeti expresszionizmusba és a mindennapok használati tárgyainak művészetét is valló avantgarde-ba (1982 Berend T. Iván 9049003, 59) | Ennek a fényesre szánt gazdag útnak, és a belé futó, hajósról elnevezett nyomorult mellékutcának (1996 Magyar Hírlap CD09).

3. ’〈jármű(vel vki)〉 nagy sebességgel belerohan, beleütközik vmibe’ ❖ A mozdonyvezető a múlt éji ünnepély hatása alatt nagyon derült hangulatban volt, s […] kicsiny híja, hogy egy előttünk haladó tehervonatba nem futottunk bele (1875 Jókai Mór CD18) | ha mi „jobbra térj”-t jelvényezünk neki [ti. a gőzhajónak], csak azért is balra irányoz, s belefut a hajónkba (1904 Jókai Mór CD18) | Az Ikast és Herning között közlekedő egyik helyi vonat belefutott egy kitérő vágányon veszteglő másik vonatba (2000 Magyar Hírlap CD09).

3a. (átv is) ’〈ember, állat〉 gyors haladás közben váratlanul akadályba ütközve megállni, megtorpanni kényszerül’ ❖ [A betyár] belefut a zsandár markába (1871 Mikszáth Kálmán CD04) | vigyázz, el ne csípjen a pék, és ne fuss bele a rendőrbe! (1957 Nemes Nagy Ágnes ford.–Brecht 9479031, 30) | menjetek csak fiúk, pár perc múlva belefuttok a torlaszba (1990 Lovass Zoltán 1097001, 175) | Enquist modelljének Grafen-féle értelmezésével azonban egy komoly elméleti problémába futunk bele (1998 Természet Világa CD50).

4. ’〈ember, állat, es. jármű vmely hegyes, éles eszközbe〉 gyors mozgás közben beleütközik, és az belehatol’ ❖ [Fennimor] nem is gondolt már magával, szinte belefutott ellenfele kardjába (1853 Jókai Mór CD18) | – Tőtöttem én őtet [ti. a sast] két gojóval [!]. – Attól ijedt meg úgy, hogy ebbe a nyársba beléfutott (1932 Tamási Áron 9701004, 132) | Ha egy teherkocsi teljes sebességgel belefut [a sodronyba], úgy leborotválja a tetejét, ahogy a kés kettészeli a vajat (1947 Képes Szabad Föld máj. 18. C0229, 2).

4a. (irod, átv is) ’〈hegyes, éles tárgy〉 vmely puha anyagba akadálytalanul behatol’ ❖ [a dárda] el es öttsét tartó karjába futván belé, El alélt jobb keze tsüggött vállairól le felé (1830 e. Kováts József¹ ford.–Vergilius C2780, 61) | [A halál madarának karmai] belefutnak az eleven húsba, sötét szárnyai kioltják az élet forróságát (1909 Bálint Aladár CD10) | éreztem, hogy a hideg belefut, beleharap a testembe (1927 Kassák Lajos CD10).

J: beleszalad.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.