belekábul tn ige 1a1

1. ’〈forgó mozgás v. mélység, végtelenség látványától〉(szinte) elszédül’ ❖ [a gyerekek] keringőket játsztak, farkas-bárányt, kántálva, hogy belekábult az ember (1905 Petelei István 8361001, 6) | Mária már néha érezte a sorsát […]. Belekábult az ijesztő mélységbe (1936 Berczeli Anzelm Károly 9045013, 43) | itt, ezen a magaslati réten volt a világ utolsó, védhető csücske, innen már a világ végén túlra láttam, s ez a túlnan valami csábító, kék sejtelem volt, amelybe gyerekszemem beleveszett, belekábult (1997 Kertész Imre² CD41) | a tenger olyan hatást tett rám, amitől a mai napig nem tudok szabadulni. Gyakran álmodom vele, olyan kékségnek látom, hogy belekábul az ember (1997 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’〈erős, édes illat〉 szinte kábulatot okozó hatással van vkire’ ❖ Meleg éjszakákon kivitte a fekvőhelyét a kertbe és ott aludt a díszvirágok között belekábulva az ákácok és bodzabokrok gazdag illatába (1951 Örkény István 9500001, 156) | Magábaszívja a párnákból áradó orgonaszagú kölni illatát. […] Milyen szép, milyen illatos, bódító… Egészen belekábul az ember… (1956 Sándor Iván 2051039, 24).

2. ’〈erős érzelemtől v. meglepő hatástól〉 szinte elveszti józan ítélőképességét’ ❖ bele kábulok a’ Boszorkány Historiába (1815 Pálóczi Horváth Ádám C2125, 74) | Megcsókolt. Belékábultam, olyan édes volt, mint a menyország (1884 Mikszáth Kálmán C3159, 188) | a szerencsétlen … annyira bele volt kábulva a bújába, hogy nem látott sem eget, sem földet (1918 Gárdonyi Géza C1846, 136) | Bálint belekábul a nagy ünneplésbe (1930 Hevesi András CD10).

2a. ’vminek a nagy száma v. bonyolult volta miatt vki nem tud eligazodni, elveszíti az áttekintést vmi felett’ ❖ szinte belekábult a feje, a ki helyre akart közöttük [ti. az Esztergomban akkor beszélt nyelvek között] igazodni (1857 Jókai Mór C2249, 3) | Az atyám vállalatai egy összebonyolult üzletet képeztek, amibe még az is belekábult, aki értett hozzá (1898 Jókai Mór CD18) | [A gimnazista fiú] kora délután óta dolgozott nekivetkőzve. Egy rajzlapot el is rontott a nagy igyekezettel s kényszeredetten, belékábulva húzogatta már az ábrákat (1911 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | Anna annyi tanácsot kapott, hogy belekábult (1926 Kosztolányi Dezső CD10).

J: beleszédül.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

belekábul tárgyatlan ige 1a1
1.
〈forgó mozgás v. mélység, végtelenség látványától〉 (szinte) elszédül
[a gyerekek] keringőket játsztak, farkas-bárányt, kántálva, hogy belekábult az ember
(1905 Petelei István)
Mária már néha érezte a sorsát […]. Belekábult az ijesztő mélységbe
(1936 Berczeli Anzelm Károly)
itt, ezen a magaslati réten volt a világ utolsó, védhető csücske, innen már a világ végén túlra láttam, s ez a túlnan valami csábító, kék sejtelem volt, amelybe gyerekszemem beleveszett, belekábult
(1997 Kertész Imre²)
a tenger olyan hatást tett rám, amitől a mai napig nem tudok szabadulni. Gyakran álmodom vele, olyan kékségnek látom, hogy belekábul az ember
(1997 Magyar Hírlap)
1a.
〈erős, édes illat〉 szinte kábulatot okozó hatással van vkire
Meleg éjszakákon kivitte a fekvőhelyét a kertbe és ott aludt a díszvirágok között belekábulva az ákácok és bodzabokrok gazdag illatába
(1951 Örkény István)
Magábaszívja a párnákból áradó orgonaszagú kölni illatát. […] Milyen szép, milyen illatos, bódító… Egészen belekábul az ember…
(1956 Sándor Iván)
2.
〈erős érzelemtől v. meglepő hatástól〉 szinte elveszti józan ítélőképességét
bele kábulok a’ Boszorkány Historiába
(1815 Pálóczi Horváth Ádám)
Megcsókolt. Belékábultam, olyan édes volt, mint a menyország
(1884 Mikszáth Kálmán)
a szerencsétlen … annyira bele volt kábulva a bújába, hogy nem látott sem eget, sem földet
(1918 Gárdonyi Géza)
Bálint belekábul a nagy ünneplésbe
(1930 Hevesi András)
2a.
vminek a nagy száma v. bonyolult volta miatt vki nem tud eligazodni, elveszíti az áttekintést vmi felett
szinte belekábult a feje, a ki helyre akart közöttük [ti. az Esztergomban akkor beszélt nyelvek között] igazodni
(1857 Jókai Mór)
Az atyám vállalatai egy összebonyolult üzletet képeztek, amibe még az is belekábult, aki értett hozzá
(1898 Jókai Mór)
[A gimnazista fiú] kora délután óta dolgozott nekivetkőzve. Egy rajzlapot el is rontott a nagy igyekezettel s kényszeredetten, belékábulva húzogatta már az ábrákat
(1911 Tersánszky Józsi Jenő)
Anna annyi tanácsot kapott, hogy belekábult
(1926 Kosztolányi Dezső)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások