belekábul tn ige 1a1
1. ’〈forgó mozgás v. mélység, végtelenség látványától〉(szinte) elszédül’ ❖ [a gyerekek] keringőket játsztak, farkas-bárányt, kántálva, hogy belekábult az ember (1905 Petelei István 8361001, 6) | Mária már néha érezte a sorsát […]. Belekábult az ijesztő mélységbe (1936 Berczeli Anzelm Károly 9045013, 43) | itt, ezen a magaslati réten volt a világ utolsó, védhető csücske, innen már a világ végén túlra láttam, s ez a túlnan valami csábító, kék sejtelem volt, amelybe gyerekszemem beleveszett, belekábult (1997 Kertész Imre² CD41) | a tenger olyan hatást tett rám, amitől a mai napig nem tudok szabadulni. Gyakran álmodom vele, olyan kékségnek látom, hogy belekábul az ember (1997 Magyar Hírlap CD09).
1a. ’〈erős, édes illat〉 szinte kábulatot okozó hatással van vkire’ ❖ Meleg éjszakákon kivitte a fekvőhelyét a kertbe és ott aludt a díszvirágok között belekábulva az ákácok és bodzabokrok gazdag illatába (1951 Örkény István 9500001, 156) | Magábaszívja a párnákból áradó orgonaszagú kölni illatát. […] Milyen szép, milyen illatos, bódító… Egészen belekábul az ember… (1956 Sándor Iván 2051039, 24).
2. ’〈erős érzelemtől v. meglepő hatástól〉 szinte elveszti józan ítélőképességét’ ❖ bele kábulok a’ Boszorkány Historiába (1815 Pálóczi Horváth Ádám C2125, 74) | Megcsókolt. Belékábultam, olyan édes volt, mint a menyország (1884 Mikszáth Kálmán C3159, 188) | a szerencsétlen … annyira bele volt kábulva a bújába, hogy nem látott sem eget, sem földet (1918 Gárdonyi Géza C1846, 136) | Bálint belekábul a nagy ünneplésbe (1930 Hevesi András CD10).
2a. ’vminek a nagy száma v. bonyolult volta miatt vki nem tud eligazodni, elveszíti az áttekintést vmi felett’ ❖ szinte belekábult a feje, a ki helyre akart közöttük [ti. az Esztergomban akkor beszélt nyelvek között] igazodni (1857 Jókai Mór C2249, 3) | Az atyám vállalatai egy összebonyolult üzletet képeztek, amibe még az is belekábult, aki értett hozzá (1898 Jókai Mór CD18) | [A gimnazista fiú] kora délután óta dolgozott nekivetkőzve. Egy rajzlapot el is rontott a nagy igyekezettel s kényszeredetten, belékábulva húzogatta már az ábrákat (1911 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | Anna annyi tanácsot kapott, hogy belekábult (1926 Kosztolányi Dezső CD10).
J: beleszédül.
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.