belekiabál ige 1a

1. tn ’úgy kiabál, hogy a hangja közvetlenül belejut vmibe’ ❖ Olyan süket vagyok én, mint a föld! Akárcsak a kalamárisod [= tintatartód] lyukára tennéd a szájadat, s abba kiabálnál bele (1871 Jókai Mór CD18) | [a hivatalnokok] újra meg újra belekiabálnak a telefonba (1932 Kassák Lajos CD10) | Dallos két kézzel szorította a [telefon]kagylót és úgy kiabált bele (1951 Örkény István 9500001, 134) | fejet szédítő gyönyörűség volt belenézni [a kútba], de talán még nagyobb öröm belekiabálni (1961 Csoóri Sándor 9090070, 24).

1a. (vál) ’vmi felé, vmely irányba kiabál’ ❖ nem nagy kedvet érzek magamban, belekiabálni a pusztába (1886 Kossuth Lajos CD32) | kedve lett volna belekiabálni férje és apósa arcába (1926 Gellért Hugó ford.–Gorkij CD10) | mentünk s ha kedvünk jött hozzá, belekiabáltunk a könnyű szélbe (1927 Kassák Lajos 9314009, 59).

2. tn ’〈beszédbe, előadásba〉 zavaró módon v. ilyen céllal kiabálva beleszól’ ❖ A t. RR. között vannak sokan, a kik … nem tudnak sorra várni, … hanem korcsmai hangon belekiabálnak (1846 Deák Ferenc beszédei C1359, 608) | egyik is másik is … bele kiabált az előadás folyamába (1879 Mátrai Betegh Béla¹ C3056, 123) | [a felvilágosodás korában Franciaországban] a szigorú dogmatikus felfogást valló […] papok alig merészkedhettek az utcára, belekiabáltak prédikációikba, besározták hirdetményeiket (1936 Hajnal István CD42) | A parlament különtörvényben teszi neki [ti. a kisgazda politikusnak] lehetővé, hogy […] bármikor belekiabálhasson bárkinek a beszédébe (1994 Magyar Hírlap CD09).

2a. ts (ritk) ’így mond vmit’ ❖ – Elég! – kiabálta bele Onufriosz [Asmodái beszédébe] (1886 Jókai Mór CD18) | naiv, lobbanékony szívemmel és agyammal már éppen ott tartottam, hogy én is belekiabálom a magamét a [kocsmai] veszekedésbe (1959 Szentkuthy Miklós 9664005, 96).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

belekiabál ige 1a
1. tárgyatlan
úgy kiabál, hogy a hangja közvetlenül belejut vmibe
Olyan süket vagyok én, mint a föld! Akárcsak a kalamárisod [= tintatartód] lyukára tennéd a szájadat, s abba kiabálnál bele
(1871 Jókai Mór)
[a hivatalnokok] újra meg újra belekiabálnak a telefonba
(1932 Kassák Lajos)
Dallos két kézzel szorította a [telefon]kagylót és úgy kiabált bele
(1951 Örkény István)
fejet szédítő gyönyörűség volt belenézni [a kútba], de talán még nagyobb öröm belekiabálni
(1961 Csoóri Sándor)
1a. (vál)
vmi felé, vmely irányba kiabál
nem nagy kedvet érzek magamban, belekiabálni a pusztába
(1886 Kossuth Lajos)
kedve lett volna belekiabálni férje és apósa arcába
(1926 Gellért Hugó ford.Gorkij)
mentünk s ha kedvünk jött hozzá, belekiabáltunk a könnyű szélbe
(1927 Kassák Lajos)
2. tárgyatlan
〈beszédbe, előadásba〉 zavaró módon v. ilyen céllal kiabálva beleszól
A t.tisztelt RR.rendek között vannak sokan, a kik … nem tudnak sorra várni, … hanem korcsmai hangon belekiabálnak
(1846 Deák Ferenc beszédei)
egyik is másik is … bele kiabált az előadás folyamába
(1879 Mátrai Betegh Béla¹)
[a felvilágosodás korában Franciaországban] a szigorú dogmatikus felfogást valló […] papok alig merészkedhettek az utcára, belekiabáltak prédikációikba, besározták hirdetményeiket
(1936 Hajnal István)
A parlament különtörvényben teszi neki [ti. a kisgazda politikusnak] lehetővé, hogy […] bármikor belekiabálhasson bárkinek a beszédébe
(1994 Magyar Hírlap)
2a. tárgyas (ritk)
így mond vmit
– Elég! – kiabálta bele Onufriosz [Asmodái beszédébe]
(1886 Jókai Mór)
naiv, lobbanékony szívemmel és agyammal már éppen ott tartottam, hogy én is belekiabálom a magamét a [kocsmai] veszekedésbe
(1959 Szentkuthy Miklós)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások