belekiált ts ige 4a3 (tárgy n. is)

1. ’vminek a belsejébe kiált (vmit)’ ❖ hallanak a’ siketek is, ha egy vastag drótot a’ fogaik közzé fogván, annak a’ másik végét egy üstre teſzik, és abba bele kiáltanak (1803 Fábián József 7101025, 88) | Én tehát kapám hirtelen a’ beszéll tsöt … a’ nevemet nagy hangon belekiáltottam (1817 Szájas Péter történetei ford. C3799, 129) | Osvát újra-újra belekiáltott a telefonba (1930 Révész Béla CD10) | [András a zsúfolt, zajos villamoson] odahajolt az asszony füléhez, s belekiáltotta: – Szálljunk le a budai oldalon, és sétáljunk egy kicsit (1961 Benedek Marcell 9042001, 59) | A kezemből tölcsért csinálok, kétszer, háromszor is belekiáltok: „Pista, Pista”! (1999 e. Kocsis Rózsi CD48).

1a. ’vmi felé, vmely irányba kiált (vmit)’ ❖ [Dumka úr] szügyébe [= mellére] vágja a fejét, belekiált a cigányba: „hogy volt hogy?” (1875 Jókai Mór CD18) | a multak emlékeinek szelleme belekiáltja szent hagyományait a jövendőbe (1889 Kossuth Lajos CD32) | [a vajda] a szája elé kapta a tenyerét, és belekiáltotta a szőlőbe: – Borbála! Disznóhúst akarok enni, mert megéhültem (1929 Krúdy Gyula CD54) | nektek zenés cirkusz, borzongás kell, kiáltja bele felindultan a nagyérdemű képébe [a Drakula szerepét alakító színész] (2000 Magyar Hírlap CD09).

1b. (vál) ’környezetét betöltve, ill. túlkiabálni próbálva kiált (vmit)’ ❖ kibotorkázott a tengerpartra, bele kiáltott a tomboló zivatarba (1856 Jókai Mór C2252, 75) | a családtalan a nagy világba, mint egy nagy erdőbe belekiált (1875 Keresztény Magvető 8642001, 101) | az egri müezzinek belekiáltották az éjszakába az utolsó imádságot (1897 Tóth Béla¹ C4249, 127) | [Nemecsek] náthás hangon kiáltotta bele az általános éljenzésbe: – Éljen az elnök! (1907 Molnár Ferenc² 9453001, 136) | megálltam a hosszú folyosón és belekiáltottam a nagy csendbe: hahó, hahó (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. ’〈beszédbe, előadásba〉 zavaró módon v. ilyen céllal bekiabál (vmit)’ ❖ [a nő] belekiáltott a pap ájtatos szónoklata közepébe: „hazudsz!” (1872 Jókai Mór CD18) | [Jókai Mór] 1879-iki költségvetési beszédébe belekiáltott egy szittya az ellenzékről, hogy „komédia” (1905–1906 Mikszáth Kálmán CD04) | [Plac] a karzatról belekiáltott az előadásba (1929 Krúdy Gyula CD54).

Vö. CzF. kiált; ÉrtSz.; ÉKsz.

belekiált tárgyas ige 4a3 (tárgy n. is)
1.
vminek a belsejébe kiált (vmit)
hallanak a’ siketek is, ha egy vastag drótot a’ fogaik közzé fogván, annak a’ másik végét egy üstre teſzik, és abba bele kiáltanak
(1803 Fábián József)
Én tehát kapám hirtelen a’ beszéll tsöt … a’ nevemet nagy hangon belekiáltottam
(1817 Szájas Péter történetei ford.)
Osvát újra-újra belekiáltott a telefonba
(1930 Révész Béla)
[András a zsúfolt, zajos villamoson] odahajolt az asszony füléhez, s belekiáltotta: – Szálljunk le a budai oldalon, és sétáljunk egy kicsit
(1961 Benedek Marcell)
A kezemből tölcsért csinálok, kétszer, háromszor is belekiáltok: „Pista, Pista”!
(1999 e. Kocsis Rózsi)
1a.
vmi felé, vmely irányba kiált (vmit)
[Dumka úr] szügyébe [= mellére] vágja a fejét, belekiált a cigányba: „hogy volt hogy?”
(1875 Jókai Mór)
a multak emlékeinek szelleme belekiáltja szent hagyományait a jövendőbe
(1889 Kossuth Lajos)
[a vajda] a szája elé kapta a tenyerét, és belekiáltotta a szőlőbe: – Borbála! Disznóhúst akarok enni, mert megéhültem
(1929 Krúdy Gyula)
nektek zenés cirkusz, borzongás kell, kiáltja bele felindultan a nagyérdemű képébe [a Drakula szerepét alakító színész]
(2000 Magyar Hírlap)
1b. (vál)
környezetét betöltve, ill. túlkiabálni próbálva kiált (vmit)
kibotorkázott a tengerpartra, bele kiáltott a tomboló zivatarba
(1856 Jókai Mór)
a családtalan a nagy világba, mint egy nagy erdőbe belekiált
(1875 Keresztény Magvető)
az egri müezzinek belekiáltották az éjszakába az utolsó imádságot
(1897 Tóth Béla¹)
[Nemecsek] náthás hangon kiáltotta bele az általános éljenzésbe: – Éljen az elnök!
(1907 Molnár Ferenc²)
megálltam a hosszú folyosón és belekiáltottam a nagy csendbe: hahó, hahó
(1997 Magyar Hírlap)
2.
〈beszédbe, előadásba〉 zavaró módon v. ilyen céllal bekiabál (vmit)
[a nő] belekiáltott a pap ájtatos szónoklata közepébe: „hazudsz!”
(1872 Jókai Mór)
[Jókai Mór] 1879-iki költségvetési beszédébe belekiáltott egy szittya az ellenzékről, hogy „komédia”
(1905–1906 Mikszáth Kálmán)
[Plac] a karzatról belekiáltott az előadásba
(1929 Krúdy Gyula)
Vö. CzF. kiált; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások