belemászik tn ige 15a4

1. ’〈ember, állat〉 vhova, vminek a belsejébe mászik’ ❖ a’ bogarak belé-mászhassanak [az üstbe] (1787 Mátyus István C3068, 77) | [a babona szerint, ha karácsony estéjén a sütőkemencébe] valamely fehérszemély ruhátlanúl belemászik, megjelenik a „jövendőbelije” (1889 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | [a malac] az egyik első lábával belemászott a vályúba a moslék közepébe és úgy falta a finom ételt (1923 Nagy Zoltán CD10) | [A darázs] ingerelni kezdte az embert, belemászott a levesébe (1983 Bertha Bulcsu 9053002, 39).

2. (biz) ’olyan süppedékes v. bozótos helyre téved vki, ahonnan nehéz kijutnia’ ❖ [Kun László] belemászott nyakig a mocsárba (1848 Petőfi Sándor CD01) | Te ugyan szép hínárba másztál mostan bele. No, megállj, majd én kirántalak belőle (1885 Jókai Mór CD18).

2a. (biz) ’olyan helyzetbe juttatja magát, megy bele, amelyből nehéz kijutni, kimászni’ ❖ belemászván a’ bajba, mellyből többé tiszteségesen ki nem vergődhetünk (1844 Pesti Hírlap CD61) | Nagyon kért a kormány, hogyha az albaniai partokra valami expeditio terveztetnék, abba bele ne mászszunk (1862 Kossuth Lajos CD32) | igaz, hogy belemásztam egy kis adósságba, dehát az minden birtokossal megtörténik (1920–1921 Gárdonyi Géza C1841, 15) | [Ilonka néni fiai] belemásztak a második nagyháborúba, szépen vitézkedtek (1978 Jókai Anna C6465, 56).

3. (durva) ’〈másik ember arcába, képébe〉 ököllel v. tenyérrel (többször) beleüt’ ❖ ÉrtSz.

4. (pejor) ’〈vkinek az arcához〉 túlságosan, tolakodóan közel megy vki v. vmi’ ❖ [Szebeni András fotóművész:] Bizonyos szituációkban egy kívülálló biztosan azzal vádolt volna meg, hogy kamerámmal szemérmetlenül belemászok mások fájdalomtól eltorzult arcába (1996 Magyar Hírlap CD09) | Itt van ez a lény [ti. a reklám]. Néha kedves és derűs. Máskor vicsorít és belemászik a képünkbe (2000 Magyar Hírlap CD09).

4a. (biz) ’〈vki másnak a dolgába〉 illetéktelenül beleszól, beleavatkozik vki’ ❖ Idejön egy kis mitugrász a szomszédba a nagyszerű ötleteivel. Egy senkiházi. Még íróasztala sincs, se széke, és egyszerre csak elkezd tanácsokat osztogatni […]. Belemászik a más életébe! Milyen jogon? (1987 Békés Pál 1014001, 26) | Van-e joga a sajtónak, hogy belemásszon bármibe? (1998 Magyar Hírlap CD09).

5. (biz) ’〈vmely témába, tudományba, ill. vmely tevékenységbe〉 belemélyed’ ❖ nagyon belemásztam a filozofálgatásba, pedig Burcsáról akartam beszélni (1985 Szász Imre 9639001, 75) | Sose voltam igazán jó tanuló, de most meg kellett ismernem a világot. „Bele kellett másznom” a földrajzba, a biológiába, a térképek ismeretébe (1998 Magyar Hírlap CD09).

6. (biz) ’〈vmely érzékelt dolog, érzés〉 úgy hat vkire, hogy nem tud szabadulni tőle’ ❖ [az emberekbe] belemászott a félelem (1995 Magyar Hírlap CD09) | Olyan kegyetlenül belemászik az ember fülébe, agyvelejébe a muzsikája [ti. Kurt Weilé], hogy aki egyszer hallotta és ráérzett, sosem fogja elfelejteni (1996 Magyar Hírlap CD09) | Szeretném, ha belemásznának ezek a dallamok és szövegek az emberek fülébe és beszélnének róla (1999 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

belemászik tárgyatlan ige 15a4
1.
〈ember, állat〉 vhova, vminek a belsejébe mászik
a’ bogarak belé-mászhassanak [az üstbe]
(1787 Mátyus István)
[a babona szerint, ha karácsony estéjén a sütőkemencébe] valamely fehérszemély ruhátlanúl belemászik, megjelenik a „jövendőbelije”
(1889 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
[a malac] az egyik első lábával belemászott a vályúba a moslék közepébe és úgy falta a finom ételt
(1923 Nagy Zoltán)
[A darázs] ingerelni kezdte az embert, belemászott a levesébe
(1983 Bertha Bulcsu)
2. (biz)
olyan süppedékes v. bozótos helyre téved vki, ahonnan nehéz kijutnia
[Kun László] belemászott nyakig a mocsárba
(1848 Petőfi Sándor)
Te ugyan szép hínárba másztál mostan bele. No, megállj, majd én kirántalak belőle
(1885 Jókai Mór)
2a. (biz)
olyan helyzetbe juttatja magát, megy bele, amelyből nehéz kijutni, kimászni
belemászván a’ bajba, mellyből többé tiszteségesen ki nem vergődhetünk
(1844 Pesti Hírlap)
Nagyon kért a kormány, hogyha az albaniai partokra valami expeditio terveztetnék, abba bele ne mászszunk
(1862 Kossuth Lajos)
igaz, hogy belemásztam egy kis adósságba, dehát az minden birtokossal megtörténik
(1920–1921 Gárdonyi Géza)
[Ilonka néni fiai] belemásztak a második nagyháborúba, szépen vitézkedtek
(1978 Jókai Anna)
3. (durva)
〈másik ember arcába, képébe〉 ököllel v. tenyérrel (többször) beleüt
ÉrtSz.
4. (pejor)
〈vkinek az arcához〉 túlságosan, tolakodóan közel megy vki v. vmi
[Szebeni András fotóművész:] Bizonyos szituációkban egy kívülálló biztosan azzal vádolt volna meg, hogy kamerámmal szemérmetlenül belemászok mások fájdalomtól eltorzult arcába
(1996 Magyar Hírlap)
Itt van ez a lény [ti. a reklám]. Néha kedves és derűs. Máskor vicsorít és belemászik a képünkbe
(2000 Magyar Hírlap)
4a. (biz)
〈vki másnak a dolgába〉 illetéktelenül beleszól, beleavatkozik vki
Idejön egy kis mitugrász a szomszédba a nagyszerű ötleteivel. Egy senkiházi. Még íróasztala sincs, se széke, és egyszerre csak elkezd tanácsokat osztogatni […]. Belemászik a más életébe! Milyen jogon?
(1987 Békés Pál)
Van-e joga a sajtónak, hogy belemásszon bármibe?
(1998 Magyar Hírlap)
5. (biz)
〈vmely témába, tudományba, ill. vmely tevékenységbe〉 belemélyed
nagyon belemásztam a filozofálgatásba, pedig Burcsáról akartam beszélni
(1985 Szász Imre)
Sose voltam igazán jó tanuló, de most meg kellett ismernem a világot. „Bele kellett másznom” a földrajzba, a biológiába, a térképek ismeretébe
(1998 Magyar Hírlap)
6. (biz)
〈vmely érzékelt dolog, érzés〉 úgy hat vkire, hogy nem tud szabadulni tőle
[az emberekbe] belemászott a félelem
(1995 Magyar Hírlap)
Olyan kegyetlenül belemászik az ember fülébe, agyvelejébe a muzsikája [ti. Kurt Weilé], hogy aki egyszer hallotta és ráérzett, sosem fogja elfelejteni
(1996 Magyar Hírlap)
Szeretném, ha belemásznának ezek a dallamok és szövegek az emberek fülébe és beszélnének róla
(1999 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások