belep ts ige 2b6

1. ’〈vmilyen, kül. szemcsés v. folyékony anyag〉 rárakódva v. rajta szétáradva (fokozatosan)beborít, befed vmit, vkit’ ❖ Mikor a’ marháknak nyelvek ſzáraz, motskos, nyúlós-nyállal -van lepve, akkor ſemminémü eledelt bé-nem veſznek (1785 Tolnay Sándor ford.–Wolstein 7351003, 28) | Gondoltam, hátamat ha bé-lepte a’ por, Majd le-ſeprik a’ ſok farmatring tsapások (1793 Gvadányi József 7125016, 119) | önts reá boreczetet és vizet annyit, hogy a’ gyomrot belepje, – főzd két óráig egynehány babér-levéllel és szegfűvel (1846 Zelena Ferenc 8534007, 89) | bőgöly- s darázshad csipkedé szünetlen. Szurásaiktól arczuk’ vér lepé be (1883 Szász Károly² ford.–Dante C3835, 104) | Korhadó fakeresztre szegezve állott ott a pléh megváltó, egy-két szegényes csinált virág a lábánál, hóval belepve (1930 Török Sándor CD10) | színes levelekkel belepett [út] (1986 Nádas Péter 9466002, 14).

1a. ’〈köd, füst, sötétség stb.〉 homályba vonva elborít vmit, vkit’ ❖ nagy köd lepte-bé városunkat (1783 Magyar Hírmondó C0271, 510) | A szobát belepi az esős nap homálya (1894 Abonyi Árpád C0480, 112) | Lement a nap. […] Kis csapatunk belepte a sötét (1956 Szemlér Ferenc 2005047, 625) | [a helyszínre érkező főpolgármestert és rendőrfőkapitányt] is belepte a sűrű füst (2000 Magyar Hírlap CD09).

1b. (irod) ’〈vmely érzelem, hangulat, gondolat〉 teljesen eltölt, hatalmába kerít vkit, vmit’ ❖ Bé lep a gondolat! el nyél a természet És az okoskodás bennünk mind füstöt ver (1803 Bessenyei György¹ ford.–Pope C1102, 129) | [hallgatták a verseket] a szomorúságról, amely éppúgy belepi a szegény, mint a gazdag szívét (1937 Remenyik Zsigmond 9561004, 130) | Mennyi öröm, féltés lepte be váltva szived! (1976 Csorba Győző ford.–Janus Pannonius 9091072, 145).

2. ’〈emberek v. állatok csoportja〉(rendkívül) nagy tömegben elözönöl, ellep vmit’ ❖ Bé-lepték, ’s egészen bé-pökték a’ legyek a’ sebet (1794 Magyar nyelvmester C1947, 226) | A tábort belepé a mogol [= mongol] sok ezerje (1879 Szabó Dávid C3764, 196) | a varjak mind belepték Múlt ifjúságom tarlott téli kertjét (1923 Juhász Gyula¹ 9284569, 313) | A milliónyi rovar nappal támad a fürdőzőkre, percek alatt belepik a törülközőket, ruhákat (2000 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’〈egynemű dolgok sokasága, kül. növényzet〉(el)szaporodva fokozatosan beborít vmit’ ❖ Bóldog Öreg! meg fognak-e hát réſzedre maradni A’ te kitsiny mezeid, bátor bé-lepte tsupaſz k, ’S posványból ki-terl sás a’ többi legellt? (1789 Baróti Szabó Dávid ford.–Vergilius 7448008, 341) | Az útat is belepte a tövis! (1859 Szász Károly² 8426023, 279) | A deszkát belepte iszamlós moha (1916 Babits Mihály 9014067, 75) | A lovarda már huzamosabb ideje zárva volt, színes ablakait belepte a pókháló (1930 Krúdy Gyula CD54) | mikor egy láda gyönyörű paradicsomba berakok csak egy rosszat: egy hét múlva az egészet belepte a penész, mehet a szemétbe (1989 Fel a kezekkel! 1024022, 145).

3. ’〈egynemű dolgok sokasága〉 olyan sűrűn van vmin, hogy majdnem teljesen beborítja azt’ ❖ [Toldi dolmányát] mindenütt belepte az aranypaszománt (1846 Arany János 8014001, 144) | kertekkel és szántóföldekkel belepett vidéken (1865 Vámbéry Ármin 8507013, 156) | a falakat őserdei bujasággal belepő szentképek (1959 Szentkuthy Miklós 9664005, 84).

4. (ritk) ’〈egybefüggő anyag〉 vmely felületen úgy helyezkedik el, hogy (csaknem) teljesen befedi, takarja azt’ ❖ fvekkel akkora zatskót, a’ mekkora az orbántzos helyet bé-lepi, meg-kell tlteni (1778 Rácz Sámuel ford.–Störck C3570, 239) | botsásd úgy belé a’ vad fának hasadékjába [az oltóágat], hogy az héjja minden-fell bé-lepje (1802 Bogsch János C1135, 157) | Az oltár elé jutva, a menyasszony úgy térdepel le, hogy ruhája egy mozdulatra belepje az egész lépcsőt, úgy hogy a vőlegény arra térdepelhessen (1892 Ethnographia C0131, 166).

5. (rég) ’〈szem(mel) vmely területet, ill. mindazt, ami ott látható〉 egész terjedelmében lát; befog’ ❖ nagy köjök, bak, nyőstén, sánta, viselős [ördög] mind ott van [előtte] akkora seregbe, hogy a szeme nem lepte be (1862 Vadrózsák C2827, 398) | hát azon a pusztán annyi szénaboglya van, hogy a szem nem tudá bélepni (1885 Benedek Elek C0931, 166) | Szemmel be nem lephető, végtelen nagy rónaságon vitt keresztül utjok (1897 Benedek Elek C0911, 8).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

belep tárgyas ige 2b6
1.
〈vmilyen, kül. szemcsés v. folyékony anyag〉 rárakódva v. rajta szétáradva (fokozatosan) beborít, befed vmit, vkit
Mikor a’ marháknak nyelvek ſzáraz, motskos, nyúlós-nyállal -van lepve, akkor ſemminémü eledelt bé-nem veſznek
(1785 Tolnay Sándor ford.Wolstein)
Gondoltam, hátamat ha bé-lepte a’ por, Majd le-ſeprik a’ ſok farmatring tsapások
(1793 Gvadányi József)
önts reá boreczetet és vizet annyit, hogy a’ gyomrot belepje, – főzd két óráig egynehány babér-levéllel és szegfűvel
(1846 Zelena Ferenc)
bőgöly- s darázshad csipkedé szünetlen. Szurásaiktól arczuk’ vér lepé be
(1883 Szász Károly² ford.Dante)
Korhadó fakeresztre szegezve állott ott a pléh megváltó, egy-két szegényes csinált virág a lábánál, hóval belepve
(1930 Török Sándor)
színes levelekkel belepett [út]
(1986 Nádas Péter)
1a.
〈köd, füst, sötétség stb.〉 homályba vonva elborít vmit, vkit
nagy köd lepte-bé városunkat
(1783 Magyar Hírmondó)
A szobát belepi az esős nap homálya
(1894 Abonyi Árpád)
Lement a nap. […] Kis csapatunk belepte a sötét
(1956 Szemlér Ferenc)
[a helyszínre érkező főpolgármestert és rendőrfőkapitányt] is belepte a sűrű füst
(2000 Magyar Hírlap)
1b. (irod)
〈vmely érzelem, hangulat, gondolat〉 teljesen eltölt, hatalmába kerít vkit, vmit
Bé lep a gondolat! el nyél a természet És az okoskodás bennünk mind füstöt ver
(1803 Bessenyei György¹ ford.Pope)
[hallgatták a verseket] a szomorúságról, amely éppúgy belepi a szegény, mint a gazdag szívét
(1937 Remenyik Zsigmond)
Mennyi öröm, féltés lepte be váltva szived!
(1976 Csorba Győző ford.Janus Pannonius)
2.
〈emberek v. állatok csoportja〉 (rendkívül) nagy tömegben elözönöl, ellep vmit
Bé-lepték, ’s egészen bé-pökték a’ legyek a’ sebet
(1794 Magyar nyelvmester)
A tábort belepé a mogol [= mongol] sok ezerje
(1879 Szabó Dávid)
a varjak mind belepték Múlt ifjúságom tarlott téli kertjét
(1923 Juhász Gyula¹)
A milliónyi rovar nappal támad a fürdőzőkre, percek alatt belepik a törülközőket, ruhákat
(2000 Magyar Hírlap)
2a.
〈egynemű dolgok sokasága, kül. növényzet〉 (el)szaporodva fokozatosan beborít vmit
Bóldog Öreg! meg fognak-e hát réſzedre maradni A’ te kitsiny mezeid, bátor bé-lepte tsupaſz k, ’S posványból ki-terl sás a’ többi legellt?
(1789 Baróti Szabó Dávid ford.Vergilius)
Az útat is belepte a tövis!
(1859 Szász Károly²)
A deszkát belepte iszamlós moha
(1916 Babits Mihály)
A lovarda már huzamosabb ideje zárva volt, színes ablakait belepte a pókháló
(1930 Krúdy Gyula)
mikor egy láda gyönyörű paradicsomba berakok csak egy rosszat: egy hét múlva az egészet belepte a penész, mehet a szemétbe
(1989 Fel a kezekkel!)
3.
〈egynemű dolgok sokasága〉 olyan sűrűn van vmin, hogy majdnem teljesen beborítja azt
[Toldi dolmányát] mindenütt belepte az aranypaszománt
(1846 Arany János)
kertekkel és szántóföldekkel belepett vidéken
(1865 Vámbéry Ármin)
a falakat őserdei bujasággal belepő szentképek
(1959 Szentkuthy Miklós)
4. (ritk)
〈egybefüggő anyag〉 vmely felületen úgy helyezkedik el, hogy (csaknem) teljesen befedi, takarja azt
fvekkel akkora zatskót, a’ mekkora az orbántzos helyet bé-lepi, meg-kell tlteni
(1778 Rácz Sámuel ford.Störck)
botsásd úgy belé a’ vad fának hasadékjába [az oltóágat], hogy az héjja minden-fell bé-lepje
(1802 Bogsch János)
Az oltár elé jutva, a menyasszony úgy térdepel le, hogy ruhája egy mozdulatra belepje az egész lépcsőt, úgy hogy a vőlegény arra térdepelhessen
(1892 Ethnographia)
5. (rég)
〈szem(mel) vmely területet, ill. mindazt, ami ott látható〉 egész terjedelmében lát; befog
nagy köjök, bak, nyőstén, sánta, viselős [ördög] mind ott van [előtte] akkora seregbe, hogy a szeme nem lepte be
(1862 Vadrózsák)
hát azon a pusztán annyi szénaboglya van, hogy a szem nem tudá bélepni
(1885 Benedek Elek)
Szemmel be nem lephető, végtelen nagy rónaságon vitt keresztül utjok
(1897 Benedek Elek)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások