beleüt ige 5c 

1. ts (/ritk) ’〈hegyes tárgyat, eszközt〉 nagy erővel v. lendülettel szúr vkibe, vmibe; beledöf, beüt’ ❖ meg-ragadván hírtelen a’ szabját, … ervel belé-ütötte azt (1791 Péczeli József ford.–Maisonnet C5362, 327) | E nehány szó ezer fulánkot ütött belé (1867 Gyulai Pál 8173003, 131) | [a cet] farkába beleütik a szigonyt (1883 Jókai Mór CD18) | [a prédikátor] a zászló tövét beleütötte a földbe (1899 Baksay Sándor C0729, 184) | [amikor a húst főzték, a pap szolgája a háromágú villát] beleütötte az üstbe vagy fazékba, bográcsba vagy lábosba, és elvette a pap mindazt, ami a villára akadt (1995 Protestáns Biblia ford. CD1203).

1a. ’〈rendsz. hegyes tárgyat szilárd anyagba〉(vmely eszközzel) úgy üt(öget), hogy egy része belefúródik, és tartósan benne is marad; beüt’ ❖ a’ legény pedig azt egy kalapátsal belé ütötte (1805 Kis János¹ C2649, 171) | [a festőművész] beleütött egy kampós szöget a falba és sorban felakasztotta rá [a képeket] (1919 Schöpflin Aladár CD10) | a végén beleütött hegyes szöggel ellátott bot (1981 NéprajziLex. CD47).

2. ts ’〈tojást〉 hirtelen mozdulattal feltör, és a belsejét beleönti vmibe’ ❖ Dörzsölj-el 4 lat vajat habzásig, üss bele egyenként két tojást, tíz tojás’ sárgáját (1846 Zelena Ferenc 8534010, 161) | Még egy tojást kellett volna beleütni [a tésztába], de nem volt több itthon (1915 Móricz Zsigmond CD10) | Egy mély tálba beleütöm a tojást, habosra felverem (1990 Frank Júlia CD19).

3. ts ’〈pecsétet, jelet, adatot〉 ütve belenyom vmibe; beüt’ ❖ [a könyvtárrendezés során] csak a magam szemének higyjem el, hogy abba [a kötetbe] csakugyan bele van ütve a lila stempli (1934 Móra Ferenc C3204, 44) | [A kerámiajegyet] az edény megszikkadása után, égetése előtt leginkább fabélyegzővel ütötték bele (1980 NéprajziLex. CD47) | [A félkész patkót] megegyengették üllőn kalapáccsal, s ekkor ütötték bele a méret számát, 0-tól 6-ig (1991 Magyar néprajz CD47) | az útlevelet a határőr katona föllapozza, beleüti a bélyegzőt (1993 Országgyűlési Napló CD62).

3a. (ritk) ’〈(szám)adatot〉 billentyűzet segítségével rögzít, begépel’ ❖ [a díjbeszedő] zsebéből kis kalkulátort előkapva abba üti bele a villanyóraállást, a nevemet (1994 Magyar Hírlap CD09).

4. ts ’〈vmely testrészét〉 véletlenül megüti vmiben, nekiüti vminek; beüt’ ❖ [a homlokomat] ma reggel, mikor a’ kamarában voltam, … egy rudacska éles végébe beleütöttem, ’s a’ bőr elhasadt (1848 Életképek C0106, 243) | beleütöttem az orrom a nagy ablaktáblába (1864 Zilahy Károly 8539018, 110) | [öklét nyújtózkodva] beleüti a mestergerendába (1883 Kacziány Géza C2472, 4) | [lábát] alaposan beleütve az ajtó küszöbébe (1964 Jékely Zoltán ford.–Boccaccio 9278105, 39) | beleüti a fejét abba a falkiszögellésbe, amelyről pedig réges-rég megállapította már, hogy túl alacsony (1988 Kertész Imre² CD41).

5. ts ’〈lyukat, nyílást〉 vmely eszközzel ütve létrehoz; beüt’ ❖ A homorított lemezt meghajlították, széleit egymás fölé helyezték, és a szegecselés számára lukakat ütöttek bele, majd szegecseléssel összedolgozták (1991 Magyar néprajz CD47) | mi valódi öreg bútorokkal dolgozunk, vagy ha újat csinálunk, nem törekszünk hamisításra. Olyanra színezzük, amilyenek a régi darabok, de szúlyukakat soha nem ütünk bele (1998 Lakáskultúra CD39).

6. ts (rég) ’〈folyadékba, ill. azt tartalmazó edénybe〉 hirtelen mozdulattal belemárt vmit’ ❖ hirtelenséggel belé ütötte a kezét [a vízzel teli fazékba] (1787 Gelei József ford.–Campe C1870, 281) | elővett egy tompaorru tollat, beleütötte a tintatartónak fenekére (1857 Vas Gereben C4378, 141) | Az ember elővesz egy csomó tiszta papirost, beleüti a tollát a tintába, s elkezd irni (1902 Budapesti Hírlap jún. 8. C4690, 1) | [A csacsi] beleüti buksi fejét a vödörbe, hogy csak a két hegyes füle látszik (1928 Gulácsy Irén 9197002, 14).

7. tn ’ököllel ütést mér vkire, vmire’ ❖ Jack egy kapualjba húzta [a férfit] és kétszer vadul beleütött (1915 Gaál Mózes² CD10) | Nem bírtam magammal, beleütöttem az arcába (1924 Kassák Lajos CD10).

7a. (Sp is) ’〈labdára〉 ököllel v. ütővel ütést mér, hogy elmozdítsa, elrepítse’ ❖ [A krikettben] a labdát, miután az ütő játékos beleütött, vagy beleért, anélkül, hogy leesett volna, a dobó csapat valamelyik tagja elkapja (1991 Tények könyve CD37) | [a teniszező] kezébe vett egy labdát, és mérgében nagyot ütött bele (1995 Magyar Hírlap CD09) | a Vasas kapusa csak beleütni tudott a labdába (2000 Magyar Hírlap CD09).

7b. (rég) ’〈vmely egyezség megpecsételésére, es. üdvözlésként egy másik ember tenyerébe〉 üt kezével vki; belecsap’ ❖ Azonnal belé üték kitárt kezébe (1808 Holosovszky Imre C2097, 9) | Itt a kezem, üssön bele (1881 Torkos László C4246, 45) | Király beleütött a Miklós markába, Meglesz a szivednek minden kivánsága (1883 Mikszáth Kálmán C3136, 38).

7c. ’(ütős v. húros hangszeren) játszani kezd, ill. 〈ilyen hangszert〉 ütéssel megszólaltat’ ❖ [a tolmács] beleütve a dobba, szájába dugá a sípot (1857 Jókai Mór C2251, 51) | teli kézzel … beléütött hangszerének hurjai közé (1879 Németh Ignác C3322, 166) | a karmester a trombitásnak int s a dobos üt bele (1898 Berecz Károly C1044, 140) | Beléütök egy ujjal a zongorába, hallgatom a csengve múló hangot (1914 Szép Ernő CD10).

8. tn ’〈villám, lövedék〉 hirtelen, nagy erővel becsapódik, ill. behatol vmibe; belecsap’ ❖ A’ menykö belé-ütött a’ba a’ fába (1794 Gyarmathi Sámuel ford.–Campe C1949, 94) | hírül hozzák az úrnak, hogy a villám beleütött a malmába, s felgyújtotta azt (1877 Jókai Mór CD18) | Hat bomba beleütött [a házba] az utcai ablakon át (1941 Móricz Zsigmond 9462012, 88) | 1902. május 10-én a[z apátfalvi] templomba beleütött a villám (2000 Tóth Ferenc CD36).

8a. (felsz módban) ’〈szitkozódásban:〉 ua.’ ❖ A’ mennykő üssön belé, ha ezen nagy utat … hijában tettem (1838 Gaal József C5751, 94) | Az Isten nyila üssön bele mind a két házba! (1871 Szász Károly² ford.–Shakespeare CD11) | Hogy az a mennydörgős tüzes ménkű ütött volna bele abba az átkozott herélt basába! (1951 Jankovich Ferenc 9275029, 141).

8b. (/nyj) ’〈vkinek vmely testrészében hirtelen fájdalom, rossz érzés〉 támad, érezhetővé válik; belecsap’ ❖ beleütött lábába a köszvény (1871 Mikszáth Kálmán CD04) | [a hajtókörben levő róka] neki fut az egyik égtájnak, bele üt hirtelen a szédülés s rohan egy másik irány felé (1896 Bársony István C0844, 92) | az ujjom begyibe úgy beléütött a hideg, hogy azt kimondani nem lehet (1932 Tamási Áron 9701004, 152) | kezembe meg úgy beleütött a fájás, hogy még a könnyeim is potyogtak (1967 Kamjén István 9299002, 24).

8c. ’〈gondolat, érzés, indulat〉(hirtelen) eluralkodik vkin’ ❖ ha véletlenül valaki a nevét kimondja elötte: „Biribinker”, egyszerre beleüt a szerencsétlenség (1857 Jókai Mór C2249, 238) | hirtelen nagy rémület ütött belé (1932 Móricz Zsigmond 9462011, 225).

9. tn (rég) ’〈(járványos) betegség, ill. kártevő〉 vmibe bejutva megjelenik(, és ott elterjed)’ ❖ Beleütött a ragya a buzába (1879 Vajkay Károly C4677, 52) | Fejérvárott most a baromfiba beleütött a dög[vész] (1902 Budapesti Hírlap ápr. 12. C4690, 5) | Gyermek voltam, de láttam, hogy a házasságodba már beleütött a filloxera… (1917 Herczeg Ferenc 9241029, 69).

9a. (felsz módban) ’〈szitkozódásban:〉 ua.’ ❖ Ördög vitte volna el Antenort! Ez a fiatal herczeg megőrül. Üssön belé a dög ebbe az Antenorba! (1870 Fejes István¹ ford.–Shakespeare C3732, 93) | véletlenül megérintem a falat: szinte csurog róla a víz. A fészkesfene üssön belé: hát ez mitől van (1909 Bartók Béla CD30) | – Guta üssön bele, mit akar ilyenkor?… Ereggy mán, nyisd ki az ajtót (1937 Móricz Zsigmond 9462030, 90).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.