belevész tn ige 5b10
1. (/vál) ’〈ember, állat〉 számára veszélyt jelentő helyre v. közegbe, rendsz. vízbe kerülve elpusztul’ ❖ tiz ember kzzl a’ ki-által mentt, egy bizonyosan belé veszet [!] a’ vizbe (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 669) | A’ pókok ugyan a’ legyek ellen terjesztik ki hálóikat, de a’ méh is bele akadhat, bele veszhet (1835 Vajda Péter C4660, 106) | A Kereszthegyet sok ingoványos hely környezi, melynek viszes [!] mocsárjaiba könnyen bele veszhet, ki a járást nem tudja (1868 Orbán Balázs 8340004, 78) | [Prihoda Anna apja] beleveszett valami bányába, vagy másképpen szólitották el a világból (1906 Krúdy Gyula C2831, 22) | És íme, a meredekről a tengerbe rohant az egész nyáj, és beleveszett a vízbe (1995 Protestáns Biblia ford. CD1203).
1a. (ritk) ’〈folyó(víz)〉 vhova, vmibe belefolyva abban elenyészik’ ❖ [az egyhangú völgyben] némi változatosságot azon tavak lánczolata nyujt, melyekbe a völgy csermelye belevesz (1871 Orbán Balázs CD22) | az ér is belevesz [a mocsárba] (1882 Beöthy Zsolt C1020, 187) | a Drina deltává oszlik s […] kristálytiszta hegyi vize az utolsó kavics-zátonyokat is meghaladva, belevész a Száva agyagos hullámaiba (1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | Az Okavango vize előbb-utóbb így is, úgy is beleveszne a Kalahári-sivatagba (1999 Természet Világa CD50).
1b. (kissé rég) ’〈sebesülés, túlhajszolás stb. következtében〉 meghal, életét veszti, abba belepusztul’ ❖ A szomszédok egymást ördögökké teszik s Igy méltóságokat egymásrul le veszik. Köztök vetélkedés, háboru, tsata lész És tudományába a világ belé vész (1801 Bessenyei György¹ 7044014, 59) | a rudas lova bele is veszett már a nagy útba; a lógóst kötötte helyébe (1862–1863 Jókai Mór C2256, 169) | Én ebbe a kis krajczárnyi foltba [ti. golyó ütötte sebbe] – nézze itt a sziv alatt – majd belevesztem (1885 Tolnai Lajos C4201, 194) | verekedés indult. Életet nem kímélő, elkeseredett háború, amibe beléveszett az egész ház (1935 Sellyei József 1140002, 115).
1c. ’〈pénz, idő, fáradság stb.〉 felemésztődik vmiben, felhasználódik vmire (és kárba vész, elvész)’ ❖ Így veszett belé a könyvekbe szegény Detriegernek minden németországi keresete (1793 Csokonai Vitéz Mihály C1325, 590) | Annyi ész, ismeret és jóakarat, buzgóság és áldozatkészség fáradt és veszett már bele [ti. a magyar őshazakutatásba] (1879 Ipolyi Arnold CD57) | az alkuba egy harmad bizony beléveszett, tovább más részt adóba urak vették le innét (1969 Szemlér Ferenc ford.–Coşbuc 9655022, 140).
2. ’Érzékelhetetlen(né válik), eltűnik vmi v. vki.’
2a. ’〈a tér v. az idő távolságában, sötétedésben, ködben stb.〉 fokozatosan kivehetetlenné válik, lassan eltűnik’ ❖ a budai oldalon … porfelhő kavarog, melybe belevész a parti világitás (1876 Ágai Adolf C0547, 35) | a dombok a messziségben belévesztek a leereszkedő őszi ködbe (1898 Krúdy Gyula C2833, 11) | egy folyton távolodó alak belevész a messzeségbe (1938 Dallos Sándor 9098002, 160) | a betyárvilág is belevész a történeti multba (1940 Giday Kálmán 2202002, 245) | Ilyenkor kelni. Nyáron még csak hagyján, de télen… Aztán már megy [Lajos]. Belevész a sötétbe (1969 Mándy Iván 9420021, 60) | a szekérút beleveszik a nádasba (1981 Grendel Lajos 1060001, 34).
2b. ’〈szín, körvonal, hang〉 nem különülve el környezetétől egybeolvad vele, beleolvad’ ❖ épen ez a’ fennforgó nevezetesség, hogy a’ rövid magánhangzó, ezen rokonhangu pótlék betübe egészen belévesz (1839 Szász Károly¹ C3818, 77) | Az udvar be sincs kerítve, belévész a messzeterülő, szép gyepes domboldalba (1912 Malonyay Dezső CD07) | [a jegenyék csúcsát] nem is látni, belevesznek a sötétségbe (1983 Balla László 1010019, 164) | a párizsi magyarok hangja nem veszett bele a „kozmopolita zsolozsmába”, hanem „olykor éppenséggel zengő nemzeti szózatként” csengett (1990 A magyar irodalom története CD53).
2c. (átv is) ’vmiben, annak nagysága, sűrűsége stb. miatt, nem (v. alig) érzékelhető, nem (v. alig) látható vki v. vmi’ ❖ Egészen beleveszett a mély bőr karosszékbe (1897 Szabóné Nogáll Janka C3774, 62) | [a zentelkei varrottason] olyan tömött a varrás, hogy a minta szinte belévész (1907 Malonyay Dezső CD07) | piros szája beleveszett a fekete szakállba (1930 Németh László² 9485003, 128) | Simon, az öreg kocsis, lehajtott fejjel, meggörbült hátát az esőnek tartva, beleveszett háromgallérú köpenyébe (1954 Illés Endre ford.–Maupassant 9273005, 19).
3. ’tájékozódási képességét, áttekintését elvesztve belebonyolódik vmibe, elvész vmiben’ ❖ [Kazinczy] a formába, az aprólékosságokba veszett bele teljesen, a fától nem látta többé az erdőt (1906 Vértesy Jenő CD55) | a gyógypedagógusnak irányítani kell a munkát és szórakozást, nem pedig beleveszni a munka és szórakoztatás részleteibe (1957 Benedek István 9041013, 448) | Mi sem állt távolabb tőle [ti. Goethétől] – szándékától és természetétől –, mint beleveszni az önelemzés bonyodalmaiba vagy éppen szőrszálhasogatásaiba (1968 Rónay György 9573057, 178).
4. ’〈vmely tevékenységbe〉 belefeledkezik, teljesen belemerül’ ❖ Most ím hiába vesztem bele az estéli Expresse-be, midőn úgy is tudtam, hogy mi fontos dolog nincs benn, kivévén, hogy a pármai hercegné visszatért pármába (1859 Tanárky Gyula 8460006, 51) | oly szép volt, … hogy … megbűvölten veszett bele bámulatába (1875 Toldy István C4188, 171) | beléveszve a magunkról is feledkező tűnődésbe (1989 Határ Győző 2001013, 73).
5. ’őrülten beleszeret vkibe, vmibe, megvész érte’ ❖ Valósággal belé veszett a pénzembe (1863 Kazinczy Gábor ford.–Molière C3172, 128) | Annyira belevesz [a hercegkisasszonyba], hogy a rábízott hadsereget üsse a kő (1884 Beöthy Zsolt C1020, 171) | [a Szibériából hazakerült fogoly] annyira beleveszett a turáni rokonokba, hogy valami expedíciót akart szervezni az Altáj felkutatására (1965 Németh László² 9485041, 40).
6. (rég) ’civakodva beleköt vkibe’ ❖ az ollyan jámborba, a’ ki néked sem nem vétett, sem esméretségedben nintsen, olly utálatos módra belé-vesztél (1779 Sándor István ford.–Rabener C3700, 77) | minden ok nélkül belévesztek [a férfiba], s az elballagó után eredvén, azt a falu végén elérték, és ott kezeikben lévő botjaikkal fejbe vervén, kegyetlenül megtagolták (1824 Deák Ferenc CD51) | jobb kitérni az útjából, mert belevész ez még az útfélen álló ártatlan kőszentbe is (1883 Jókai Mór CD18) | Kötekedtem. […] Sokszor olyanokba is belevesztem, akiknek a vendége voltam (1928 Tersánszky Józsi Jenő CD10).
Vö. CzF. belevesz vagy belévesz; ÉrtSz. belevesz²; TESz. vész; ÉKsz. belevesz²; SzT. belevesz, belevész; ÚMTsz. beleveszik