belgyógyász fn 4A (jelzőként is)

’az élőlények, kül. az ember (élet)működését megzavaró rendellenességekkel, rendsz. a belső szervek betegségeinek vizsgálatával, gyógyításával foglalkozó szakorvos; belorvos’ ❖ belgyógyász, sebész, szülész, fogász, szemész s az összes ász-ész végű tudósoknak mai végtelen serege (1892 Ethnographia C0131, 60) | Ne hallgasson maga laikusokra, maga menjen el egy belgyógyászhoz és méresse meg a vérnyomását (1936 Nagy Lajos 9472003, 54) | A lelkibetegségek diagnosztikája egyelőre nem dolgozhatik kémcsővel és górcsővel; különben a belgyógyászok közül sem sokra becsüljük azt, aki pusztán a laboratóriumi leletek egymásra halmozásából állítja fel a diagnózist (1957 Benedek István 9041009, 258) | egy belgyógyász szakorvos végzi el a munkaalkalmassági vizsgálatokat (1994 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; TESz. bel-; ÉKsz.

belgyógyász főnév 4A (jelzőként is)
az élőlények, kül. az ember (élet)működését megzavaró rendellenességekkel, rendsz. a belső szervek betegségeinek vizsgálatával, gyógyításával foglalkozó szakorvos; belorvos
belgyógyász, sebész, szülész, fogász, szemész s az összes ász-ész végű tudósoknak mai végtelen serege
(1892 Ethnographia)
Ne hallgasson maga laikusokra, maga menjen el egy belgyógyászhoz és méresse meg a vérnyomását
(1936 Nagy Lajos)
A lelkibetegségek diagnosztikája egyelőre nem dolgozhatik kémcsővel és górcsővel; különben a belgyógyászok közül sem sokra becsüljük azt, aki pusztán a laboratóriumi leletek egymásra halmozásából állítja fel a diagnózist
(1957 Benedek István)
egy belgyógyász szakorvos végzi el a munkaalkalmassági vizsgálatokat
(1994 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; TESz. bel-; ÉKsz.

Beállítások