bélpoklos mn és fn
I. mn 15A
1. (rég) ’leprában szenvedő, annak tüneteit mutató 〈személy v. test(rész)〉; leprás, poklos’ ❖ [Iréne] jobban szerette volna ekkor, […] ha arcza ragyás volna […] és teste bélpoklos, hogy undorodnék el tőle, a ki látja (1854 Jókai Mór C2245, 246) | Bélpoklos kéz érintése után ne érintse az öné (1877 Jókai Mór CD18) | Merne-e valaki engemet elvenni? Ezzel a megbélyegzett homlokkal, ezzel a bélpoklos arccal? (1902 Jókai Mór CD18) | rossz-szagú bélpoklos koldúsok (1926 Szabó Lőrinc 9629307, 41) | Ez az ember érthetetlenebb volt, mint az a bélpoklos nő, aki oly csökönyösen ragaszkodott az élethez (1956 Lengyel József 9395005, 97) | Bélpoklos férfi Betániában (1988 Bibliai nevek és fogalmak CD1209).
2. (ritk, átv is) ’halálosan mérgező’ ❖ [az orgyilkos] fülhézagomba önté e nedü Bélpolklos csöppjeit (1867 Arany János ford.–Shakespeare C3730, 32) | [Scotus Viator] ma is Magyarországon köszörüli angol folyóiratokban bélpoklos tollát (1924 Budapesti Hírlap júl. 19. C4712, 1).
3. (rég, pejor) ’galád, alávaló, aljas’ ❖ Rajacsics, a bánnak nálunk keze-lába. Az óhitű rácok bélpoklos érseke, Kit vádol annyi vér és bűn temérdeke (1849 Sárosi Gyula 8404001, 98) | Ég az isten háza magasan lobogva, Hitszegő bélpoklos hiveid csoportja Kárörvendve nézi és egyik sem oltja (1854 Vajda János 8503034, 97) | Gyalázatos, bélpoklos, szemtelen, Kiebrudalt tolakodó! (1875 Vajda János 8503062, 171).
4. (biz) ’rendszeresen sokat evő, feneketlen gyomrú, nagyétkű, nagyevő〈személy〉’ ❖ bépoklos: nagyevő (1903 A váci nyelvjárás C6398, 41) | bélpoklos: nagyevő (1938 Magyar Nyelv C5879, 123) | A vadász nem volt mohó, sem bélpoklos, inkább beosztó, olyan ember, aki könnyedén megél az emlékeiből, ha arra kerül a sor (1998 Magyar Hírlap CD09).
II. fn 4A
1. (kissé rég) ’leprában szenvedő beteg; leprás, poklos’ ❖ az Isteni rendelést […] a’ bél-poklosok ellen (1786 Mátyus István C3067, 266) | [Kolozsváron 1848. december 25-én] bementem a getóba, olyan volt az, mint a középkor bélpoklosainak tanyája (1881 Teleki Sándor 8474007, 64) | kerülöm őket, mint a bélpoklosokat (1918 Krúdy Gyula C2835, 100) | A bazilika és a császári palota márványlépcsőjén bélpoklosok, elevenen rothadó testek! (1937 Egri Viktor 9119001, 50) | Velencében a 15. század végén – talán a kezdődő szifiliszjárvány hatására – gallér és kereplő viselését írták elő a prostituáltaknak, mintha bélpoklosok lettek volna (1998 Magyar László András CD17).
2. (biz) ’rendszeresen sokat evő, feneketlen gyomrú, nagyétkű, nagyevő személy’ ❖ Szalmavár egy bélpoklos, a kinek csak az evésen, az iváson az esze, az ingyenmulatságokon (1886 Tolnai Lajos C4195, 3) | bépoklos: nagyétű gyermek. Ilyenek: bélisten, kënyérgunyó, tátus (1903 A váci nyelvjárás C6398, 64).
Sz: bélpoklosság.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.