bemerül tn ige 1c

1. ’〈folyadékba v. szemcsés anyagba〉 bekerülve (bizonyos mértékig) annak felszíne alá merül’ ❖ azon tengerig hajóztam, mellybe Ikarus be-merültt (1775 Zechenter Antal ford.–Euripidész 7386007, 8) | Igy miután közülök bemerűlt kiki a’ televénybe, Futni hiában kűzd a’ réműlt (1851 Egyed Antal ford.–Ovidius C1554, 7) | Csak lapáta csattog a hajósnak Bémerűlve tenger kék vizébe (1853 Császár Ferenc ford. C4016, 306) | Elemér alakja bemerült a hömpölygő sokaság árjában [!] (1859 Kemény Zsigmond 8235018, 128) | A súlyos horog egyenletesen bemerült a vízbe (1928 Hajdu Henrik ford.–Haukland CD10).

2. (rég) ’〈fegyver v. hegyes, éles tárgy〉 vmibe behatol’ ❖ Fényes Orontesnek bemerűlt a gombvas [= buzogány] agyába (1823–1824 Vörösmarty Mihály C4534, 145) | az ölyvnek éles hosszu körme A galamb keblébe szaggatva merül be (1860 Baksay Sándor C0735, 220) | alig, hogy bemerült a kasza [a fűbe], valamiben hirtelen megakadt (1886 Jakab Ödön C2197, 126).

3. (rég) ’vmely cselekvést nagy figyelemmel, elmélyülten végez’ ❖ Nem merek az én Teremtömnek titkai visgálásába bé-merülni (1777 Molnár János C3195, 19) | a pap alázatából a filológus alázata maradt, mely önmagát feledő áhítattal merül be az emberi szellem legcsekélyebb tényeinek vizsgálatába (1922 Babits Mihály CD10).

3a. (rég) ’átadja magát vmely érzelemnek, hangulatnak’ ❖ noha a’ jó kedvbe néha -is merült, Még-is mindenféle hívságot el-került (1786 Verseghy Ferenc C4426, 32) | Szerelembe bémerülni, Mégis egyedül maradni (1844 Dalfüzérke C2575, 42).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzT.

bemerül tárgyatlan ige 1c
1.
〈folyadékba v. szemcsés anyagba〉 bekerülve (bizonyos mértékig) annak felszíne alá merül
azon tengerig hajóztam, mellybe Ikarus be-merültt
(1775 Zechenter Antal ford.Euripidész)
Igy miután közülök bemerűlt kiki a’ televénybe, Futni hiában kűzd a’ réműlt
(1851 Egyed Antal ford.Ovidius)
Csak lapáta csattog a hajósnak Bémerűlve tenger kék vizébe
(1853 Császár Ferenc ford.)
Elemér alakja bemerült a hömpölygő sokaság árjában [!]
(1859 Kemény Zsigmond)
A súlyos horog egyenletesen bemerült a vízbe
(1928 Hajdu Henrik ford.Haukland)
2. (rég)
〈fegyver v. hegyes, éles tárgy〉 vmibe behatol
Fényes Orontesnek bemerűlt a gombvas [= buzogány] agyába
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
az ölyvnek éles hosszu körme A galamb keblébe szaggatva merül be
(1860 Baksay Sándor)
alig, hogy bemerült a kasza [a fűbe], valamiben hirtelen megakadt
(1886 Jakab Ödön)
3. (rég)
vmely cselekvést nagy figyelemmel, elmélyülten végez
Nem merek az én Teremtömnek titkai visgálásába bé-merülni
(1777 Molnár János)
a pap alázatából a filológus alázata maradt, mely önmagát feledő áhítattal merül be az emberi szellem legcsekélyebb tényeinek vizsgálatába
(1922 Babits Mihály)
3a. (rég)
átadja magát vmely érzelemnek, hangulatnak
noha a’ jó kedvbe néha -is merült, Még-is mindenféle hívságot el-került
(1786 Verseghy Ferenc)
Szerelembe bémerülni, Mégis egyedül maradni
(1844 Dalfüzérke)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzT.

Beállítások