bemetél ts ige 1b (rég)

1. ’bizonyos mélységig behasít, bevág vmit’ ❖ bémetéli késsel a’ lábán, a’ sarkait (1799 Fábián József ford.–Raff C1658, 530) | a néni mindig karéj-kenyeret metszett, falatokra bemetélte és azt mondta: Ezt meg edd ám kisleányom (1857 Vasárnapi Újság CD56) | [az ostornyél] felső végét szív-, sarokalakokra bemetélik (1911 Malonyay Dezső 8292034, 225).

2. ’〈jelet, ábrát〉 bevés vmibe’ ❖ tarta varázsvesszőt, mellyen bemetélve jövendők Képei tűntek elő, jó, rossz egymásba zavartan (1830 Vörösmarty Mihály C4534, 404) | nevét ijesztő latin mondásokkal együtt bemetéli [a dorongba] (1899 Baksay Sándor C0729, 264).

J: bemetsz.

Vö. CzF.; ÚMTsz.

bemetél tárgyas ige 1b (rég)
1.
bizonyos mélységig behasít, bevág vmit
bémetéli késsel a’ lábán, a’ sarkait
(1799 Fábián József ford.Raff)
a néni mindig karéj-kenyeret metszett, falatokra bemetélte és azt mondta: Ezt meg edd ám kisleányom
(1857 Vasárnapi Újság)
[az ostornyél] felső végét szív-, sarokalakokra bemetélik
(1911 Malonyay Dezső)
2.
〈jelet, ábrát〉 bevés vmibe
tarta varázsvesszőt, mellyen bemetélve jövendők Képei tűntek elő, jó, rossz egymásba zavartan
(1830 Vörösmarty Mihály)
nevét ijesztő latin mondásokkal együtt bemetéli [a dorongba]
(1899 Baksay Sándor)
J: bemetsz
Vö. CzF.; ÚMTsz.

Beállítások