bénul tn ige 1a1

1. ’〈ember, állat (testrésze, szerve)〉 bénává, mozgásra v. működésre képtelenné válik’ ❖ a’ kik nem halnak-meg, tsak elnyomorodnak, bénúlnak, sántúlnak (1796 Kiss József¹ C2700, 149) | először is az ideg alsó indái kezdenek bénulni (1847 Malatides Dániel 8291003, 72) | bénuló karja földre ejté kardját (1889 Tábori Róbert 8459002, 61) | te kenegeted olajjal a bénuló testemet (1989 Konrád György 9351006, 394) | [a tizenhét éves diáklány] lába előbb zsibbadni, majd fokozatosan bénulni kezdett (1996 Magyar Hírlap CD09).

2. (vál) ’működésre, mozgásra, haladásra képtelenné, alkalmatlanná válik vmi’ ❖ Vas sulymot is éjjel, fogas eszközt szórat, Ami által bénúl a lovon járó had (1879 Arany János C0657, 166) | A hajóval a kormány alig bir; Bénul a sor, bárha egy se tágít (1882 Győry Vilmos ford.–Oszkár, II. C1984, 361) | Bénulnak a nagy acélmadarak! kitérnek az apró óndarazsak! mert sűrű hálót fon körénk a Harmadik Szövetség (1925 Babits Mihály C0695, 340).

Ö: el~, le~, meg~.

Vö. CzF. bénúl, bénúlt; ÉrtSz.; TESz. béna; ÉKsz.; SzT.

bénul tárgyatlan ige 1a1
1.
〈ember, állat (testrésze, szerve) bénává, mozgásra v. működésre képtelenné válik
a’ kik nem halnak-meg, tsak elnyomorodnak, bénúlnak, sántúlnak
(1796 Kiss József¹)
először is az ideg alsó indái kezdenek bénulni
(1847 Malatides Dániel)
bénuló karja földre ejté kardját
(1889 Tábori Róbert)
te kenegeted olajjal a bénuló testemet
(1989 Konrád György)
[a tizenhét éves diáklány] lába előbb zsibbadni, majd fokozatosan bénulni kezdett
(1996 Magyar Hírlap)
2. (vál)
működésre, mozgásra, haladásra képtelenné, alkalmatlanná válik vmi
Vas sulymot is éjjel, fogas eszközt szórat, Ami által bénúl a lovon járó had
(1879 Arany János)
A hajóval a kormány alig bir; Bénul a sor, bárha egy se tágít
(1882 Győry Vilmos ford.Oszkár, II.)
Bénulnak a nagy acélmadarak! kitérnek az apró óndarazsak! mert sűrű hálót fon körénk a Harmadik Szövetség
(1925 Babits Mihály)
Vö. CzF. bénúl, bénúlt; ÉrtSz.; TESz. béna; ÉKsz.; SzT.

Beállítások