bénulás fn 4A

1. ’a bénul igével kifejezett folyamat’ ❖ a’ bénulás alulról fölfelé halad (1847 Malatides Dániel 8291003, 72).

2. ’testrésznek, szervnek, ill. embernek, állatnak a bénasága, mozgásra v. működésre való képtelensége mint betegség, ill. állapot; bénultság’ ❖ Fitzamodás, Bénnúlas, Geleſta, Hideglelés és Siketlés által nyavaláskodnak (1800 Magyar Kurír C0337, 688) | A’ kik lovaikat inkább szerették, ’s gondosabb méneses gazdák’nak [!] tartattak, szénával dugták, gőzös istálókba zárták, ’s a’ bénulásig hevertették azokat (1829 Wesselényi Miklós 8528002, 31) | nem mozog, nem szűkül a szembogár, ha bénulás következtében közepesen tág (1890 Csapodi István 8080001, 7) | [Bozóki úr] ma szociális otthonban sínylődik féloldali bénulással: gutaütés érte (1957 Benedek István 9041013, 481) | [a kullancs] bénulást, agyhártyagyulladást, magas lázat stb.-t okozhat embernél és állatnál egyaránt azzal, hogy szívása nyomán baktériumok jutnak a szervezetbe (1995 Természet Világa CD50).

3. ’vmely intézménynek, közösségnek, (tevékenységi) területnek stb. a bénultsága’ ❖ a belsőleg meggyöngült hellén államélet külsőleg is magán kezdte viselni a bénulás jeleit (1899 Nagy képes világtörténet CD03) | A Felvidék kereskedelme s vele bányászata is megbénult s e bénulás csak Trencséni Máté 1321-ben bekövetkezett halála után szűnt meg (1917 Hóman Bálint CD42) | Izráelben a vallási élet terén nagy bénulás állhatott be (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

Ö: arcideg~, gyermek~, ideg~, szív~.

Vö. CzF. bénúlás · bénulás; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

bénulás főnév 4A
1.
a bénul igével kifejezett folyamat
a’ bénulás alulról fölfelé halad
(1847 Malatides Dániel)
2.
testrésznek, szervnek, ill. embernek, állatnak a bénasága, mozgásra v. működésre való képtelensége mint betegség, ill. állapot; bénultság
Fitzamodás, Bénnúlas, Geleſta, Hideglelés és Siketlés által nyavaláskodnak
(1800 Magyar Kurír)
A’ kik lovaikat inkább szerették, ’s gondosabb méneses gazdák’nak [!] tartattak, szénával dugták, gőzös istálókba zárták, ’s a’ bénulásig hevertették azokat
(1829 Wesselényi Miklós)
nem mozog, nem szűkül a szembogár, ha bénulás következtében közepesen tág
(1890 Csapodi István)
[Bozóki úr] ma szociális otthonban sínylődik féloldali bénulással: gutaütés érte
(1957 Benedek István)
[a kullancs] bénulást, agyhártyagyulladást, magas lázat stb.s a többi-t okozhat embernél és állatnál egyaránt azzal, hogy szívása nyomán baktériumok jutnak a szervezetbe
(1995 Természet Világa)
3.
vmely intézménynek, közösségnek, (tevékenységi) területnek stb. a bénultsága
a belsőleg meggyöngült hellén államélet külsőleg is magán kezdte viselni a bénulás jeleit
(1899 Nagy képes világtörténet)
A Felvidék kereskedelme s vele bányászata is megbénult s e bénulás csak Trencséni Máté 1321-ben bekövetkezett halála után szűnt meg
(1917 Hóman Bálint)
Izráelben a vallási élet terén nagy bénulás állhatott be
(1995 Jubileumi kommentár)
Vö. CzF. bénúlás · bénulás; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások