beordít ige 4a4

1. ts (tárgy n. is) ’kívülről benti helyre v. bent levő személynek ordít (vmit)’ ❖ [Mamud] vérbe borult bal karját húzva beordít: „Fussatok! a magyar, a törökök veszedelme közelget.” (1827 Vörösmarty Mihály CD01) | [az éjjeliőr] éjfél után minden órát beordított az ellenőr ablakán (1856 Jókai Mór CD18) | Megdöngetik a téli palotát, beordítanak a kemény falon át: Fölgyújtjuk mostan Moszkvát, Novgorodot! (1917 Somlyó Zoltán 2043007, 2) | beordította a pályára: – Mi lesz? Menj rá, törd el a lábát! (1963 Mándy Iván 9420001, 186) | [a börtönőrök] éjjel belesnek a teaszűrőn, és beordítanak, hogy a pokrócot ne húzzam a fejemre (1994 Szántó Piroska 1166002, 22).

1a. tn (irod) ’〈szélvész, vihar〉 hangosan, zúgva besüvít vhova’ ❖ kandallók üregei jó bejáratok a szélnek, ott besüvölt, beordít, mindenféle rémes hangon fütyül (1857 Jókai Mór CD18) | A vihar beorditott a kéményen és vaserővel rázta az ajtókat és ablakokat (1901 Eötvös Károly C1611, 287) | nézte könnyes, kínlódó szemmel az ajtó hasadékain át beordító telet (1931 Szabó Pál² CD10).

2. ts (ritk) ’〈területet, (zárt) helyet〉 ordításával betölt’ ❖ [a fenevad] majd beordítja a’ rengeteget (1842 Zsoldos Ignác C2712, 118) | [III. Richárd] végigrohan a mezőn s beordítja az eget: – Egy lovat! Egy lovat! Egy lóért királyságomat! (1910 Szomory Dezső CD10).

3. ts (ritk, átv is) ’ordítva behív, berendel (magához) vkit’ ❖ ablakjánn a’ kertbl népét beordíttya (1804 Verseghy Ferenc C4434, 91) | Menenius. Mi tettük hát? Mi szerettük őt, de mint Barmok, gyáván helyt engedt a nemesség A ti csoportotoknak, és ez őt A városból kikurjogatta. Cominius. Félek, Megint beordítják (1848 Petőfi Sándor ford.–Shakespeare CD11).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

beordít ige 4a4
1. tárgyas (tárgy n. is)
kívülről benti helyre v. bent levő személynek ordít (vmit)
[Mamud] vérbe borult bal karját húzva beordít: „Fussatok! a magyar, a törökök veszedelme közelget.”
(1827 Vörösmarty Mihály)
[az éjjeliőr] éjfél után minden órát beordított az ellenőr ablakán
(1856 Jókai Mór)
Megdöngetik a téli palotát, beordítanak a kemény falon át: Fölgyújtjuk mostan Moszkvát, Novgorodot!
(1917 Somlyó Zoltán)
beordította a pályára: – Mi lesz? Menj rá, törd el a lábát!
(1963 Mándy Iván)
[a börtönőrök] éjjel belesnek a teaszűrőn, és beordítanak, hogy a pokrócot ne húzzam a fejemre
(1994 Szántó Piroska)
1a. tárgyatlan (irod)
〈szélvész, vihar〉 hangosan, zúgva besüvít vhova
kandallók üregei jó bejáratok a szélnek, ott besüvölt, beordít, mindenféle rémes hangon fütyül
(1857 Jókai Mór)
A vihar beorditott a kéményen és vaserővel rázta az ajtókat és ablakokat
(1901 Eötvös Károly)
nézte könnyes, kínlódó szemmel az ajtó hasadékain át beordító telet
(1931 Szabó Pál²)
2. tárgyas (ritk)
〈területet, (zárt) helyet〉 ordításával betölt
[a fenevad] majd beordítja a’ rengeteget
(1842 Zsoldos Ignác)
[III. Richárd] végigrohan a mezőn s beordítja az eget: – Egy lovat! Egy lovat! Egy lóért királyságomat!
(1910 Szomory Dezső)
3. tárgyas (ritk, átv is)
ordítva behív, berendel (magához) vkit
ablakjánn a’ kertbl népét beordíttya
(1804 Verseghy Ferenc)
Menenius. Mi tettük hát? Mi szerettük őt, de mint Barmok, gyáván helyt engedt a nemesség A ti csoportotoknak, és ez őt A városból kikurjogatta. Cominius. Félek, Megint beordítják
(1848 Petőfi Sándor ford.Shakespeare)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások