beomlik tn ige 16a
1. ’〈vmely üreges, boltozatos építmény v. természetes alakulat (teteje, oldala), ill. annak egy része〉(befelé) omolva le- v. összedől’ ❖ Faentza városábann 102 személyt temettek-el a be-omlott házok (1781 Magyar Hírmondó C0269, 301) | Közel Kőröshöz, rég beomlott Földvárnak halma látható (1846 Tompa Mihály C4235, 47) | A vernyói bánya beomlott és eltemette mind az embereket (1899 Mikszáth Kálmán CD04) | Megássuk a sírt, aztán éjszaka jön az eső, jobbról-balról beomlanak a gödör partjai (1974 Galsai Pongrác 9171003, 127) | a téglafalak állva maradtak, a tető és a plafon azonban beomlott (1986 Gion Nándor 9190003, 34).
2. ’〈földfelszín (egy része) terhelésénél fogva v. szerkezeti változása folytán, ill. az alatta képződött üreg miatt〉 behorpad, besüllyed, ill. beszakad’ ❖ bé omlik a’ part lába alatt, és a’ Vízbe bukék (1787 Magyar Kurír C0312, 290) | ég leszakadjon, föld beomoljon, víz megáradjon, tűz fellobbanjon (1877 Jókai Mór CD18) | beomlott széles utak (1931 Makkai Sándor CD10) | [a kráterek] akkor keletkeztek, amikor a felszín beomlott az alatta mozgó magma visszahúzódásának hatására (1999 Természet Világa CD50).
2a. (ritk) ’leszakadó felületen keresztül v. azzal együtt leesik, lezuhan vhova’ ❖ a nagy házak pedig mind a pincébe omlottak be, mert csupa pince alul az épület, hát nem birta már a nagy terhet a hátán hordani (1869–1872 Déryné Széppataki Róza 8102008, 271) | [a bányában] a kivájás folytán támadt üregekbe a fölöttük levő földréteg beomlik (1894 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21).
3. (rég, kül. irod) ’〈áramló anyag, pl. víz, fény〉 nagy mennyiségben, nagy erővel beömlik, betör vhova’ ❖ abból a’ testböl, a’ mellyben bövebben vagyon az illy folyadék […] a másikba […], melyben az addig kevesebb vólt, bé-omlik (1783 Molnár János C0292, 476) | [Márta] feje körül gloriát vont az ablakon beomló napsugár (1848 Életképek C0107, 553) | valahol a Gellérthegy lábánál talált utat az áradó Duna, és valamely láthatatlan kürtőn át beomlott az alagútba (1923 Krúdy Gyula CD54).
4. (rég) ’〈emberek, es. állatok sokasága〉 beözönlik, betódul vhova’ ❖ Bellegarde fog már most oſtromoltatni, és a’ Fr. Sereg mindenfell omol bé Katalóniába (1794 Magyar Hírmondó 7444109, 923) | ajtót nyít, ’s tüstént beomolnak az állók (1833 Thewrewk József C4136, 9) | mintha a földből termettek volna elé, béomlik az udvarra a 99 juh! (1885 Benedek Elek C0931, 182) | tömötten, mint gátat tört árvíz, omlik be a réseken a horka serege (1934 Kós Károly¹ 9358002, 152).
Sz: beomlás.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, beomlott