beomlik tn ige 16a

1. ’〈vmely üreges, boltozatos építmény v. természetes alakulat (teteje, oldala), ill. annak egy része〉(befelé) omolva le- v. összedől’ ❖ Faentza városábann 102 személyt temettek-el a be-omlott házok (1781 Magyar Hírmondó C0269, 301) | Közel Kőröshöz, rég beomlott Földvárnak halma látható (1846 Tompa Mihály C4235, 47) | A vernyói bánya beomlott és eltemette mind az embereket (1899 Mikszáth Kálmán CD04) | Megássuk a sírt, aztán éjszaka jön az eső, jobbról-balról beomlanak a gödör partjai (1974 Galsai Pongrác 9171003, 127) | a téglafalak állva maradtak, a tető és a plafon azonban beomlott (1986 Gion Nándor 9190003, 34).

2. ’〈földfelszín (egy része) terhelésénél fogva v. szerkezeti változása folytán, ill. az alatta képződött üreg miatt〉 behorpad, besüllyed, ill. beszakad’ ❖ bé omlik a’ part lába alatt, és a’ Vízbe bukék (1787 Magyar Kurír C0312, 290) | ég leszakadjon, föld beomoljon, víz megáradjon, tűz fellobbanjon (1877 Jókai Mór CD18) | beomlott széles utak (1931 Makkai Sándor CD10) | [a kráterek] akkor keletkeztek, amikor a felszín beomlott az alatta mozgó magma visszahúzódásának hatására (1999 Természet Világa CD50).

2a. (ritk) ’leszakadó felületen keresztül v. azzal együtt leesik, lezuhan vhova’ ❖ a nagy házak pedig mind a pincébe omlottak be, mert csupa pince alul az épület, hát nem birta már a nagy terhet a hátán hordani (1869–1872 Déryné Széppataki Róza 8102008, 271) | [a bányában] a kivájás folytán támadt üregekbe a fölöttük levő földréteg beomlik (1894 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21).

3. (rég, kül. irod) ’〈áramló anyag, pl. víz, fény〉 nagy mennyiségben, nagy erővel beömlik, betör vhova’ ❖ abból a’ testböl, a’ mellyben bövebben vagyon az illy folyadék […] a másikba […], melyben az addig kevesebb vólt, bé-omlik (1783 Molnár János C0292, 476) | [Márta] feje körül gloriát vont az ablakon beomló napsugár (1848 Életképek C0107, 553) | valahol a Gellérthegy lábánál talált utat az áradó Duna, és valamely láthatatlan kürtőn át beomlott az alagútba (1923 Krúdy Gyula CD54).

4. (rég) ’〈emberek, es. állatok sokasága〉 beözönlik, betódul vhova’ ❖ Bellegarde fog már most oſtromoltatni, és a’ Fr. Sereg mindenfell omol bé Katalóniába (1794 Magyar Hírmondó 7444109, 923) | ajtót nyít, ’s tüstént beomolnak az állók (1833 Thewrewk József C4136, 9) | mintha a földből termettek volna elé, béomlik az udvarra a 99 juh! (1885 Benedek Elek C0931, 182) | tömötten, mint gátat tört árvíz, omlik be a réseken a horka serege (1934 Kós Károly¹ 9358002, 152).

Sz: beomlás.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, beomlott

beomlik tárgyatlan ige 16a
1.
〈vmely üreges, boltozatos építmény v. természetes alakulat (teteje, oldala), ill. annak egy része〉 (befelé) omolva le- v. összedől
Faentza városábann 102 személyt temettek-el a be-omlott házok
(1781 Magyar Hírmondó)
Közel Kőröshöz, rég beomlott Földvárnak halma látható
(1846 Tompa Mihály)
A vernyói bánya beomlott és eltemette mind az embereket
(1899 Mikszáth Kálmán)
Megássuk a sírt, aztán éjszaka jön az eső, jobbról-balról beomlanak a gödör partjai
(1974 Galsai Pongrác)
a téglafalak állva maradtak, a tető és a plafon azonban beomlott
(1986 Gion Nándor)
2.
〈földfelszín (egy része) terhelésénél fogva v. szerkezeti változása folytán, ill. az alatta képződött üreg miatt〉 behorpad, besüllyed, ill. beszakad
bé omlik a’ part lába alatt, és a’ Vízbe bukék
(1787 Magyar Kurír)
ég leszakadjon, föld beomoljon, víz megáradjon, tűz fellobbanjon
(1877 Jókai Mór)
beomlott széles utak
(1931 Makkai Sándor)
[a kráterek] akkor keletkeztek, amikor a felszín beomlott az alatta mozgó magma visszahúzódásának hatására
(1999 Természet Világa)
2a. (ritk)
leszakadó felületen keresztül v. azzal együtt leesik, lezuhan vhova
a nagy házak pedig mind a pincébe omlottak be, mert csupa pince alul az épület, hát nem birta már a nagy terhet a hátán hordani
(1869–1872 Déryné Széppataki Róza)
[a bányában] a kivájás folytán támadt üregekbe a fölöttük levő földréteg beomlik
(1894 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
3. (rég, kül. irod)
〈áramló anyag, pl. víz, fény〉 nagy mennyiségben, nagy erővel beömlik, betör vhova
abból a’ testböl, a’ mellyben bövebben vagyon az illy folyadék […] a másikba […], melyben az addig kevesebb vólt, bé-omlik
(1783 Molnár János)
[Márta] feje körül gloriát vont az ablakon beomló napsugár
(1848 Életképek)
valahol a Gellérthegy lábánál talált utat az áradó Duna, és valamely láthatatlan kürtőn át beomlott az alagútba
(1923 Krúdy Gyula)
4. (rég)
〈emberek, es. állatok sokasága〉 beözönlik, betódul vhova
Bellegarde fog már most oſtromoltatni, és a’ Fr.francia Sereg mindenfell omol bé Katalóniába
(1794 Magyar Hírmondó)
ajtót nyít, ’s tüstént beomolnak az állók
(1833 Thewrewk József)
mintha a földből termettek volna elé, béomlik az udvarra a 99 juh!
(1885 Benedek Elek)
tömötten, mint gátat tört árvíz, omlik be a réseken a horka serege
(1934 Kós Károly¹)
Sz: beomlás
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, beomlott

Beállítások