beragyog ige 2a

1. tn (átv is) ’〈erős, ragyogó fény(ével fényforrás v. vmely égitest)(vmin keresztül) vmely belső helyre, ill. vminek a belsejébe világít’ ❖ Kik éjjelimbe béragyogtatok, […] vezércsillagok (1834 Szalay László C3315, 232) | A hold teljes fényben ragyogott be az ablakon (1857 Frankenburg Adolf C1771, 61) | adj egy szerelmi jelt, A mely lányom szívébe béragyogjon (1872 Győry Vilmos ford.–Shakespeare CD11) | A legmélyebb hang Vörösmarty skáláján: a teljes metafizikai támasztalanság. Mégis beragyog néhány fénysugár ebbe a kietlen világba (1937 Barta János¹ CD10) | Amikor az asszony meglátta, hogy beragyog a nap a házba, azt se tudta, mit csináljon örömében (2000 Az Európai Folklór Intézet kiadványai ford. CD48).

2. ts ’〈erős, tiszta fény(ével)〉 eláraszt, megvilágít vmit’ ❖ Kitekint most a holdvilág, Beragyogja Pali sírját (1857–1867 Szulik József 8455001, 26) | A villamos fény beragyogja a termeket (1899 Vay Sarolta C4394, 386) | Az asztalon égő gyertya sárga fénye beragyogta arcát (1927 Pásztor Árpád 9519018, 35) | a Nap beragyogta verőfényével a mezőt (1960 Baktay Ervin ford. 9018002, 415).

2a. (irod) ’〈vmely pozitív érzelem, tulajdonság stb. emberi külsőt, kül. arcot〉 rajta tükröződve átjár, derűssé, ill. széppé, ragyogóvá tesz’ ❖ Érdem ragyogja be egész valóját (1863 Kazinczy Gábor ford.–Molière C3171, 28) | a lány egész lényét beragyogta életvidám, önelégült, változatlan fiatalos mosolya és testének rendkívüli, antik szépsége (1954 Makai Imre ford.–Tolsztoj² 9418007, 20).

2b. (vál) ’〈vmely pozitív jelenség, dolog〉 jótékonyan hat vmire, es. vkire, jobbá, boldogabbá stb. tesz vmit, es. vkit’ ❖ a hit ragyogta lelkem rejtekét be (1881 Hegedűs István C2048, 68) | Ez a lélek [ti. Liszté] mindent megnemesített, beragyogott, ami az ő bűvös körébe került, embert és művészetet egyaránt (1912–1913 Zichy Géza 8538024, 16) | vacsoráit nem ragyogta be a régi vidámság (1961 Bajomi Lázár Endre ford.–France 9016003, 115) | Vele való barátságom beragyogta ezeket az éveket (2000 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

beragyog ige 2a
1. tárgyatlan (átv is)
〈erős, ragyogó fény(ével fényforrás v. vmely égitest) (vmin keresztül) vmely belső helyre, ill. vminek a belsejébe világít
Kik éjjelimbe béragyogtatok, […] vezércsillagok
(1834 Szalay László)
A hold teljes fényben ragyogott be az ablakon
(1857 Frankenburg Adolf)
adj egy szerelmi jelt, A mely lányom szívébe béragyogjon
(1872 Győry Vilmos ford.Shakespeare)
A legmélyebb hang Vörösmarty skáláján: a teljes metafizikai támasztalanság. Mégis beragyog néhány fénysugár ebbe a kietlen világba
(1937 Barta János¹)
Amikor az asszony meglátta, hogy beragyog a nap a házba, azt se tudta, mit csináljon örömében
(2000 Az Európai Folklór Intézet kiadványai ford.)
2. tárgyas
〈erős, tiszta fény(ével) eláraszt, megvilágít vmit
Kitekint most a holdvilág, Beragyogja Pali sírját
(1857–1867 Szulik József)
A villamos fény beragyogja a termeket
(1899 Vay Sarolta)
Az asztalon égő gyertya sárga fénye beragyogta arcát
(1927 Pásztor Árpád)
a Nap beragyogta verőfényével a mezőt
(1960 Baktay Ervin ford.)
2a. (irod)
〈vmely pozitív érzelem, tulajdonság stb. emberi külsőt, kül. arcot〉 rajta tükröződve átjár, derűssé, ill. széppé, ragyogóvá tesz
Érdem ragyogja be egész valóját
(1863 Kazinczy Gábor ford.Molière)
a lány egész lényét beragyogta életvidám, önelégült, változatlan fiatalos mosolya és testének rendkívüli, antik szépsége
(1954 Makai Imre ford.Tolsztoj²)
2b. (vál)
〈vmely pozitív jelenség, dolog〉 jótékonyan hat vmire, es. vkire, jobbá, boldogabbá stb. tesz vmit, es. vkit
a hit ragyogta lelkem rejtekét be
(1881 Hegedűs István)
Ez a lélek [ti. Liszté] mindent megnemesített, beragyogott, ami az ő bűvös körébe került, embert és művészetet egyaránt
(1912–1913 Zichy Géza)
vacsoráit nem ragyogta be a régi vidámság
(1961 Bajomi Lázár Endre ford.France)
Vele való barátságom beragyogta ezeket az éveket
(2000 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások